A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-05-14 / 20. szám

A párválasztás nem olyan egyszerű

— Nem értem — mondta öntelten egy közepesen csinos, harmincas éveiben lévő asszonyismerősöm —, hogy vannak nők, akiknek gondot okoz a férjhez menés. Én, ha éppen arról lenne szó, minden évben akár kétszer is férjhez mennék.

Egyes férfiak pedig szívesen fitogtatják fölényüket az ilyesfajta bőlcseségekkel: vlMamos és nő után nem érdemes futni. Ha egyik elmegy, jön a másik.

Nem vonom kétségbe, hogy bizonyos esetekben ezek a megállapítások helytállók, de ezért sem a fent említett asszonyt, illetve annak típusát, sem pedig a nőt és villamost összehasonlító férfitípust nem kell irigyelni, hanem, ha valóban Jellemző rá ez a felfogás, inkább sajnálni lehet. Az ilyenek könnyen kötnek ismeretségeket, de komoly, tartós érzelmeket, megbízhatóságot, megértést, Igazi gyöngédséget aligha tételezhetünk fel róluk.

A párválasztás, az igazi élettárs megtalálása nem egyszerű. Nem egyszerű a mai társadalomban sem, ahol már szülői döntés, vagyon! szempontok stb. nem képeznek akadályt, s az élet, a munkahely a sok emberrel való érintkezés megkönnyíti az összehasonlítást, válogatást.

Igen ám... Csakhogy:

1. Sokszor éppen a sok munka, a nagy élfoglaltság akadályozza meg az embereket abban, hogy ha környezetükben nem találnak megfelelő társat, másfelé is körülnézzenek.

2. A kölcsönös vonzódáson kívül Is még más, speciális szempontoktól sem tudnak, vagy akarnak eltekinteni, s ezeknek a szempontoknak, feltételeknek figyelembe vétele már alaposan megritkítja a számba vehető jelöltek sorát.

3. Éppen a' munkakörülmények nehezítik meg a másik nemmel való érintkezést, és így a párválasztás lehetőségét. (Varnsdorf, a nők városa, lakott területektől távol eső erdészlak.)

4. Vannak bátortalan emberek, gátlásokkal küzdők, akik nem bízva a sikerben, kezdeményezni sem mernek.

Mindezt figyelembe véve nem csodálhatjuk, hogy éppen elég mindkét nembeli és különféle korosztályú polgártársunk akad, aki pár után vágyódik és nem találja meg azt.

Egy ideig nálunk öntudatos szocialista emberhez méltatlannak tartották, ha apróhirdetés útján próbálkozott a boldogságot megtalálni. A modern ember vágyainak, szükségleteinek, nehézségeinek feltárása során azonban a pszichológusok rátapintottak egy pontra, rhol az emberről való gondoskodásban hiány mutatkozott: sdk a magányos, a magát nyomasztónak érző ember, akinek életét nem teljesítheti ki má3, mint a vágyott, keresett és meg nem talált élettárs.

Ez a' kutatás volt az első biztosító szelep, amely jelezte a lappangó feszültséget. Próbaképpen megindultak hát az újra legalizált apróhirdetések. Ez volt a második szelep, s most már Jobban le lehetett mérni, hányán kívánják felcserélni az egyedüllétet a házasálettel- A közigazgatási szervek, a sajtó, rádió és az egész társadalom kereste, kutatta a megoldást, hogyan lehetne segíteni Az apróhirdetés, ha újra1 megjelent is a lapokban, semmiképp sem a legtökéletesebb, a legkívánatosabb megoldás. Még akkor sem az, ha bizonyos esetekben beválik.

Sokak reménye: a Seznamka

A prágai rádió női adása is felvetette a magány problémáját s ennek nyomán a Vlasta című hetilap vette kesébe az ügyet, s szorgalmazása nyomán jött létre a Seznamka Ez az emberek boldogságának elősegítésére híva tott intézmény ugyan Prága szlvéban található, a Pfíkopin, de szerényen búvik meg a sok fényes, neonreklámos, hivalkodó üzlet között, keresni kell, amíg az ember ráakad egy kis oldalbejáratra, a Cérna Ruže fit járóban és a melléklépcsőkön feljut a hivatalos helyiségekbe.

Rokonszenves, kellemes modorú, első pillantásra bizalmat ébresztő hölgy a Seznamka vezetője. Ez a körülmény nagyon fontos, hiszen tálén sehol sincs olyan szükség annyi tapintatra, annyi meleg emberségre, mint e Seznamka ügyfeleivel való tárgyaláskor.

Ez éppen a lényeges különbség a régi házassfigközvetitö Irodák és az új intézmény között. A házasaágközvetítűk munkája üzlet volt, foglalkozás, pénzkereset. Amennyiben az ügyfél

ás a házasságközvetftö érdekei megegyeztek, nem volt semmi baj, ahol nem, ott természetesen a ■ ügyfél került hátrányba. A Seznamka nem üzletszerűen foglalkozik a hozzájuk tor dulőkkal, hanem mint egy szociállz Intézmény, amely mindenekelőtt az ügyfél érdekét szolgálja.

Az élet sohasem sablonszerű

Soukupová asszony kartotékjai száz me? száz embersorsot zárnak magukba. Érdekes legalább egyet-kettőt megemlíteni.

Egy Bratislavában élő 32 éves cseh mérnök néhány éve megözvegyült és most ismét é'lsttársat keres, aki egyben két gyermekének Jó anyja tudna lenni. Ugye, szinte hihetetlen, hogy egy jó pozíciójú, jól szituált fiatal férfi Bratlslavából a prágai Seznamkához legyen kénytelen fordulni. Talán nem is került volna erre sor, he a mérnöknek nem lenne egy feltétele: cseh nőt szeretne elvenni ős megfelelőt környezetében nem talált.

Ilyenkor komoly munka kezdődik, korban, műveltségben, és minden más körülményt, ki vénáimat is tekintetbe véve kikeresik a párra vágyó nők közül azokat, akik leginkább megközelítik az igényeket. Kezdődik a levelezés, a találkozásra alkalmas időpontok összeegyeztetése, míg végül a Seznamka egyik termében bemutatják egymásnak a két felet és létrejön az Ismeretség. Ilyenkor aztán eldől, hogy a papírforma szerint mindenben egymáshoz illő pár megnyeri vagy nem nyeri meg egymás tetszését, idegenek maradnak-e vagy pedig felgyullad-e bennük az egymás iránti érdeklődés szikrája. Mikor a nő és a férfi megismerkedik, körülbelül mindent tudnak már egymásról, csak egymás nevét és pontos lakóhelyét netn, hogy esetleges visszaélésekre ne kerülhessen sor. Hiszen, ha az emberek érzékenységén ilyenféle sebet ütnek, talán egy életen át sem heverik ki teljesen.

Azzal, hogy bemutatják egymásnak a két felet, (itt valóban nagyon találó a „fél“ kifejezés, hiszen éppen az egyesülés által akarnak „egésszé“ válni), a Seznamka munkája tulaj donképpen véget érne, sorsuk további alakulását maguk a delikvensek veszik kézbe. De mégsincs egészen így. Ugyanis szeptembertől már ciuslg minden hétfőn a Vltava kávéház egyik különtermében az ügyfelek részére társasestet, ismerkedési estet rendeznek, ahová a kartotékokon nyilvántartott személy meghívót kap. Ezek az estek kedvesek, hangulatosak szoktak lenni, és előfordul, hogy itt talál rá a keresettre az, akinek a hivatalos összeismertetésnél nem volt szerencséje. Soukupová asszony erre is megemlít egy példát.

Egy 42 éves, nagyon jő kinézésű, diplomás lérfi, aki nagy elfoglaltsága miatt mindeddig nem tudott kellő eredménnyel feleség után nézni, szintén a Seznamkához fordult segíiséggért. Közölte feltételeit, korban, külsőben, jellemvonásokban, és az a kikötése volt, hogy a hölgy akár hajadon, akár elvált vagy özvegy, gyermeket nem hozhat a házasságba, mert munkája komoly elmélyültséget kivan meg s a gyermek zavarná őt.

Három, a feltételeknek mindenben megfelelő hölgyet mutattak be neki, de hiába, az a leírhatatlan „valami“, az a fluidum, ami nélkülözhetetlen az egymás iránti érdeklődés megszületéséhez — hiányzott. Egyik ismeretség sem folytatódott, és úgy nézett ki, hogy a rokonszenves férfiú tovább is egyedül morzsolgatja majd le hátralévő éveit. Akkor meghívták őt — mivel a fél éves határidő (amiről később még szó esik) még nem telt le, és tovább is az ügyfelek között szerepelt —, az egyik hétfői társasestre. Ami az ajánlott három hölgynek nem sikerült, az sikerült egy negyediknek akivel ott ismerkedett össze. Ez ugyan nem felelt meg a feltételeknek, mert két gyermeke volt, de kisült, hogy ha a szív megszólal, a Józanul megállapított előzetes kikötések nem sokat nyomnak a latban, a szerelem megváltoz tatja, alkplmazkodóvá teszt az embert.

Beszéljünk a gyakorlat dolgokról is

Aki a Seznamkához fordul, fényképén kívül elküldi a személyi Igazolványán feltüntetett pontos adatokat is. Ezen kívül megír magáréi mindent, amit fontosnak tart, és közli, körül belül milyen legyen, akit párjának elképzel, és ha vannak külön kikötései, megírja azokat Is. A Seznamka részére, ha nem keresi fel a? intézményt személyesen, 70 koronát utal ét