A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-05-07 / 19. szám
Lenge szél te, lengve ringass Jellegeket és verseket, lágy kezedre vár virágos napnyugat és napkelet. Vidd a békét a hegyi tájra, akna dörrent tegnap ott, játszva fújj a vitorlákba, csendesítsd a zord habot. Vigaszom, ki köd sötétjét ablakomtól oszlatod, hozd az álmot és a békét, vidd a könnyes bánatot. Harcra, gyászra, sebhelyekre csókod enyhét ráleheld, hogy a lélek csendesedve megnyugodjék odabent. Bús menyasszony néma gyászál orvosolja hű kezed, lankasztant lelke lázát te tudod, hogy mint lehet. özvegyeknek néma vigaszt lehel minden sóhajod, bánatukra mt az ír, azt te tudod, csak te tudod. Kiket leikükön sebeztek, ad] nekik új életet, és dalolj az özvegyeknek új szerelmes éneket. Simogasd a bús anyákat és az árvák szösz-haját, csöndesedjék már a bánat, hozd a béke vigaszát. Béke, békéi... Neve gyógyít, szép varázsa átitat, új örömre, vágyra szólít, szava csöndes áhítat. Lengd körül, te szél, a bátor, drága holtak sírhelyét, hőst hírük vidd a távol, nagy mezőkön szerteszét. Babér lengjen büszke szélben, friss virág a rét felett, hogy mindenki vígan éljen győzedelmes életet. Orvosom te, lenge szellő, jó fivérem, dalra háti Hajtsd a versek dalra zengő, hárfa hangú csolnakátl HEGEDŐS GÉZA fordítása Johannes Barbarus: A béke dala
