A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-30 / 18. szám
A vetélkedő szellem régi tulajdonsága az embernek, ősi szokás a vetélkedés. Valahol lénye legmélyén él az ösztön, mely arra készteti, megmutassa, ki ő ... S az egyes embernek ez a — tegyük mindjárt hozzá, hogy, alapjában véve jó — tulajdonsága a közösségre, népre, nemzetre is átvivődik. A népek is vetélkednek időnként egymással, bár — sajnos — nem mindig a nemes vetélkedés szellemének megfelelő színvonalon. Az emberiség egyik ilyen szélsőséges vetélkedési formája a háború. Átéltük, ismerjük, így vetélkedni egymással nem kívánunk. A másik életterület, mely már a nemes vetélkedésnek ad teret, a sport. Nemzetközi bajnokságok, világbajnokságok, olimpiai játékok. A nemes vetélkedés karakterére jellemző, hogy a világháborúk idején nem rendeztek olimpiai játékokat. A háború szelleme nem fér össze a nemes vetélkedőkkel, melyek az ember becsületére válnak, ilyeneket csak békében lehet megvalósítani. A másik fajta vetélkedőt, melyben az ember ugyancsak emberségéért, munkája, kultúrája színvonalának elismeréséért versenyez, a napokban nyitották meg a kanadai Montrealban. Világkiállítás — EXPO 67. Világvelélke A montreali világkiállítás alaptémája és eszméje: Az ember és világa. Szlmbólikus cím, s fölöttébb időszerű. Az emberiség sokévezredes történelme során napjainkban paradox helyzetbe került: el tudná pusztítani a világot, s vele önmagát. Ez ideig parány volt, melyet a természet vak erői kőnyük-kedvük szerint felemelhettek, vagy elbuktathattak, elpusztíthatták, vagy elheimozhatták gazdagsággal és bőséggel. Még a két világháború emberölő és tömegpusztító mechanizmusai is messze alul maradtak azon a szinten, melyen már az emberiség és a Föld egésze forog veszélyben. Az atomerő megismerése és irányítása állította az emberiséget a nagy paradox elé, és vetette fel előtte a klasszikus hamleti kérdést: lenni, vagy nem lenni? S az első atomrobbantással megindult a kényszerű vetélkedés: ki tud atombombát és hldrogénbombát gyártani? Ki tud többet és nagyobbat gyártani, annyit, hogy két három Földet is fel lehessen robbantani vele? A közelmúltban az egész világot bejárta Linius Pauling Nobeldljas fizikus levele, melyben a világhírű tudós tekintélyével és felelősségével veti fel a kérdést: mi történjen Földünkkel? Ha közvetve Is, Montrealban 70 nemzet — a kiállítás résztvevői — erre a kérdésre keresi a feleletet. Évek óta repülőgépek és vonatok, óriási fehérhajók szállítják Kanadába az emberi munka termékeit. Napjainkban Montrealban az emberi munka versenyez, a létfenntartó emberi tevékenység üli ünnepét. A technikai civilizáció csodáinak segítségével a1 XX. század mesevilágát teremtik meg a kiállítás résztvevői. A régi emberek a csodákat természetfeletti erők, titokzatos hatalmak és égi istenségek művének hitték, a modern ember tudja, hogy csodákra csak az ember képes. Igazi „csodákat“, melyek előtt készítőjük, az ember is fejet hajt és csodálattal adózik, csak az emberi munka és alkotóerő képes létrehozni. Az EXPO 67 vezérgondolatát — Az ember és világa — több kiállítási csarnok képviseli májú, melyeket a kanadai állam 40 millió dolláros költséggel építtetett fel. A kiállításnak ez a része bemutatja az ember útját a barlanglakástól és kőbaltától, az atomreaktorig és a szuperszónlkus repülőgépig. A kiállítás ezen részlegének tematikáját egyes csarnokainak elnevezése is jellemzi. „Az ember képe“ című csarnokban a világ leghíresebb múzeumaiból (Ermitázs, Louvre, National Gallery) kölcsönzött műalkotásokat állítják ki, s emellett 400 fényképet, az ember életéből. A kiállítás értékét és nagyvonalúságát Illusztrálja az a tény, hogy a fényképeket 40 000 beküldött képből válogatták ki. „Az ember a társadalomban“ című részleg lényegében egy hatalmas épület, melynek 158 berendezett lakása, és berendezése a modern városfejlesztés jövő útjait jelképezi. „Az ember és az élet“ elnevezésű csarnokban az élő sejtek világa (milliószoros nagyításban), a sejtosztódás titkai, az agyműködés és idegrendszer mechanizmusa, és a szívsebészet ragyogó eredményei lesznek bemutatva. Csehszlovákia kíállltásterülete 2600 négyzetméter. A megszabott terület nagy feladat elé állította tervezőinket: bemutatni népünk és köztársaságunk munka- és kultúreredményeit ezen az aránylag kis területen, a lehető legtökéletesebben. És mit mutassunk be életünk ezernyi területéből, mely a leginkább jellemzője társadalmunknak? Csehszlovákia előnye más országokkal szemben, s egyben jellemzője is, az ipar és a kultúra aránylag egyenletes fejlődése. Kiállltáscsarnokunk építészeti és berendezési megoldásának ez lett az alapgondolata. J. Svoboda műépítész „Szimfónia“ című kiállítási elrendezésében iparunk néhány csúcseredményét hatásos kiáliltástechnlka — kombinált vetítés, fényeffektusok, hang- és mechanikus mozgás — segítségével kapcsolta egésszé, mely a csehszlovák ipar ás kultúra egységét szimbolizálja. Az elrendezés egységét Emil Radok rendező „diapoliekrán“-ja egészíti ki, melynek 112 vetítőfelületére 14 000 diapozitív képet vetítenek. A kiállításnak nincs vásárjellege, ami azt jelenti, hogy üzleti szerződéseket, vételeket nem kötnek rajta. Ennek ellenére természetes, hogy a résztvevő vállalatok számára a piacszerzés nagy lehetőségét nyújtja majd, hiszen a jelen- lévő üzletemberek nem járnak csukott szemmel a kiállított tárgyak között, és a nagy ipari és technikai vetélkedő gazdasági jelentősége itt kezdődik. A kiállításon díjazott és értékelt gyártmányok világhírnevét és színvonalát, s ezzel együtt kelendőségét a világpiacon, nagyban emeli majd sikeres szereplésük az EXPO 67-en. Az ipari rész mellett a kulturális értékek azok, melyek a világkiállításon döntő szerepet kaptak. Egy nemzet kultúrája egyben emberségét, társadalmá-A rózsahegyi kovácsmfivész mun kái is eljutnak Montrealba A boleráz! keményítő készítők 10 kilogramm keményítőt küldtek repülőgépen a szlovák vendéglő száré, mellyel speciális szlovák ételeket készítenek a szakácsok hét 6
