A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-08 / 2. szám
A luissstnk Két gyerek ált a kút előtt. Egy öt év körüli fiúcska és egy ugyanilyen korú kislány. Miközben a leiányka egészen a válláig felhúzza a ruháját, a kisfiú vízzel locsolgatja szabadon maradt testét. Különösen sokat önt a hátára. Most ő kerül sorra. A kislány megtölti az edényt és 'kísérőjének hátára üríti. Aztán kérdőleg tekintenek egymásra. A fiúcska megrázza a fejét, úgy látszik, nem tartja még elegendőnek a tisztálkodást. Ismét megtöltik az edényt vízzel, és kezdődik a játék elölről. Először a kislány, majd a fiúcska. Elég lenne már? Szemlátomást nem. A kicsi megintcsak megtölti az edényt, s ezúttal a hasuk kerül sorra, azt locsolgaitják nagy energiával. Nem tudom, meddig tartott volna még ez a furcsa játék, ha nem tűnünk fel. De hét Játék volt ez? Nem. Ezeknek a gyerekeknek valami tilosat kellett tenniük vagy ér int ein lök, s most kétségbeesetten igyekeztek megszabadulni a tisztátalanságtól, mielőtt haza mertek volna menni. Talán együtt játszottak az érinthetetlenek gyerekeivel. Mindenesetre Ismerték az apjuk és anyjuk által naponta szajkózott refrént: „Ne érints semmi tisztátalant“. Üdvözöl a falu bírája. Megkértük, engedje meg, hogy tanulmányozhassuk náluk a nők életét, s most ünnepélyesen fogadnak minket. Mindenütt kiváncsiak. Többnyire férfiak. A néhány előmerészkedett nő nagy sáljába rejti arcát. Szemük részére keskeny nyílást hagytak, ami egyre kisebb lesz, ahogy valamelyikükhöz közeledünk. Ha még a nyílás éppen elég nagy ahhoz, hogy egy pillantást vethessen a „fura Idegenekre“, a falu bírája vádűlőn emeli fel a mutatóujját, és megjegyzi: „Ezért az iszlám a hibás. Biztosan tudják, hogy Indiát valamikor lelgázták a mohamedánok. Ezek magukévá tettek minden valamennyire Is csinos nőt. MI maradt volna más az Indusok számára, mint hogy bezárják az asszonyaikat? Vagy legalábbis lefátyolozzék? És így maradt ez nálunk. Mindent azok az átkozott mohamedánok rontottak el.“ A falusi közvélemény — ha azt csak a bíró is képviseli — csak a hivatalos hazugságokat Ismétli: Ezért feleslegesnek tartom emlékeztetni rá a bírót, hogy nem a mohamedánok felelősek az indiai nők sorsáért. Már Manu, a hinduizmus legendás törvényhozója rabszolga sorba taszította őket. Utódai közül az egyik így vélekedik: „A nőknek nem szükséges a szent Gangeszban megtisztítani Ok magukat. Számukra elég, ha megmossák férjük lábét és azután megisszák ezt a vizet.“ A bíró praktikus ember: „Az újságírók a kultúrák összekapcsolói“ — vélekedik és felkér, hogy előadást tartsak a nemrég középiskolává átszervezett népiskoláiban Itt állok hát 250 fiú és 6 lány előtt. Megdöbbentő arány. „Tanuló lányok nem találnak maguknak tér- Jot“ — Jelenti ki egy tanító. — „A műveltség kiöli az alázatot“ — állapítja meg egy paraszt. Ügy látszik tudja, mit beszél, felesége két évig Járt Iskolába. Hogy megismerjem a falusi fiatalság érdeklődési körét, kikötöttem, hogy először Is tegyenek fel kérdéseket. Ezek nem sokáig várattak magúkra: „Hisz ön Istenben? — A mi vallásunk a legjobb? — Törekszik ön a nirvána elérésére? — Hisz ön az újjászületésben, a lélekvándorlásban? — Eszik ön húst? — Hányszor imádkozik naponta?“ Nem akartam hinni a fülemnek. Ezeket a fiúkat (egyetlen lány sem merészelt kérdést feltenni) előzőleg részletesen tájékoztatták, hogy beutaztam az egész világot és sokat tudnék mesélni más népeik civilizációjáról. De azt sem tudták, hol fekszik Afrika és Amerika. Csak azt tudták, hogy az övék a legjobb vallás, hogy ők a legtökéletesebb emberek — és hogy az ember nem eheti meg annak az állatnak a húsát, melynek a tejét issza, a tehénhúst. A tehén szent, mint az édesanya, mert a létfontosságú tejet ad- -Ja„Hallotta a szülői nevelés visszhangját — mondotta később az egyik tanítónő. — A pénzen kívül csak az érdekli őket, mit szabad az embernek ennie és tennie, anélkül, hogy tisztátalanná válnék, és az, hogy milyen gyakran imádkozik valaki.“ A tanítónőt csak két évvel ezelőtt helyezték át ebben a faluba — és már a második napon kiközösítették, mert egy férfi közeledtére nem takarta el az arcát. A szokásoknak e megsértésére a bennszülöttek csak egy magyarázatot tudtak találni: a tanítónő mohamedán. Az ellentmondások sohasem zavarják a hindut. Az erőszak elítéléséről prédikál és hagyja, hogy halálosan beteg tehenek borzalmas kínok között szenvedjenek ki, mert mindéinek felett tiszteli az életet — de ugyanennek a falunak a lakói tizenkilenc évvel ezelőtt, amikor India felosztására sor került, minden meggondolás nélkül kiűldöztek néhány tucat mohamedánt. Volt ebben a faluban egyszer egy szerelmespár. Egy igazi: két fiatal ember, akik az iskolában ismerkedtek meg, össze akartak házasodni. Alázatosan, ahogy azt nevelésük megkívánja, kérték szüleik beleegyezését és áldását. Ilyen „hagyománysértés“ emberemlékezet óta nem fordult elő: ezeket a gyerekeket .már egy évtizeddel ezelőtt odaígérték, természetesen másoknak, és most vették maguknak a bátorságot, hogy bejelentsék a saját kívánságokat. Szüleik már a „kötbért“ Is kifizették, mégpedig abban az időben, amikor még nem volt valami értéke a rúpiának. Egy éjszaka megszöktek. De „Isten büntetése“ nem maradt el. Bekopogtattak a rokonok ajtaján a falvakban. Elzavarták őket. Munkát kerestek. Eredménytelenül. Koldulniuk kellett. Egy árva rúpiát S9m kaptak Mert a sikeres koldulás a szent emberek kiváltsága. A szerelmesek Jóformán az étihalál küszöbén voltak, amikor visszatértek a faluba. Ellenállásuk megtört, s mindegyiküket a legsürgősebben összeházasították azzal, akit szülei sok-sok év előtt kiválasztottak a számára. A bíró hüvelyk- és mutatóujjénak félreérthetetlen összetevésével fejezi be a történetet: „Egyáltalán nem volt egyszerű eltusolni a szégyent. A kicsi Időközben felserdült.“ „Talán annyira szigorúan veszik itt a szüzességet?“ rrrar8
