A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-04-16 / 16. szám

laton töprengett, Rózsa óvatlan pillanatba odasúgta Veronikának: — Vár rád egy legény, ne ijedj meg semmitől...

A vásárhoz közeledve Máté is megpillantotta az ezredes hintóját. Nagyot dobbant a szive, de még nagyobbat lendült az Okle, amikor a kocsin Hifi korcsmárost meglátta.

Egy csapást mért a kocsis állóra, a korcsmároson egyet taszítva máris a kezében feszült a gyeplO, az 0 ostora pattogott a szélsebesen száguldó lovak fOlOtt.

A labanc kocsis ás a poros ruhájú korcsmáros libegve jelentették az emberrablást.

(Folytatjuk).

XIX.

Messzi kornyéken híres volt szépségéről Rózsa, a gyüdi cigánylány. Családja az év legnagyobb részében vásárról vásárra járt, a férfiak lókereskedéssel foglalkoztak, az asszonynáp meg jósolgatott annak, aki elhitte. A siklósi vásár idején természetesen hazajött a család. Rózsa Is megérkezett, készült a vásárra. Kicsinosította magát, hajába nagy piros virágot tűzött, figyelte a vásárba érkező embereket. A hegyoldalban két délceg lovast pillantott meg.

A Tenko» kapitánya és Buga Jakab közeledett. Jakab napok óta mindenképpen igyekezett lebeszélni Mátét arról, hogy a vásárba elmenjen. De Máténak nem használt a jó szó, amióta a várban megpillantotta az ezrodesné szolgálóját: Veronikát. Jakab, amikor látta, hogy Mátét nem tarthatja vissza, elhatározta, hegy 0 is elkíséri. Veszélyes lett volna a vásárban mutatkoznia. Abban állapodtak meg. hogy Siklós peremén, a Csukma-dfilőben várakozik a kapitányra. Éppen elbúcsúztak egymástól, amikor melléjük toppant Rózsa.

— Megmondom a jOvőtOket, szép fiatalemberek — mondotta — és minden teketória nélkül Máté keze után nyúlt ás belepillantott.

— Nagy veszedelem fenyegeti azt, akit a legjobban szeretsz — mondta minden bevezetés nélkül.

Máté csodálkozva kérdezte:

— Miféle veszedelem?

A cigánylány gondosan vizsgálta a férfi tenyerét.

— Máshoz akarják férjhez adni

— Ostobaság, amit fecsegsz — mordult fel Jakab

Nem valószínű, hogy Rózsa Máté tenyerében látta meg azt, hogy mit

forralnak odafónt a várban. Az ezredes valóban férjhez akarta adni Veronikát, mégpedig Dudva Györgyhöz, a korcs mrroshroz, akinek Eberstein báró adósa volt. Amália, a felesége eleinte tiltakozott, de később belátta, hogy mással nem tudják visszafizetni a korcsmáros által kölcsönzött aranyakat. Veronika elkeseredetten hallgatta úrnője döntését.

Máté útközben elmondotta a cigánylánynak, hogy kit keres Üzenetet is bízott rá, mégpedig fontosat, nagyon titkosat.

Rózsának az ilyesmiben már volt gyakorlata. Ott leselkedett a várkapu előtt és amikor a díszes hintó kigördült, odaszaladt.

— Megmondom a szerencséjét, kegyelmes hercegné! — állította meg a hintót.

— Takarodj! — ordított rá a kis ülésen feszengő Dudva úr, a korcsmáros.

Az ezredesné azonban mégis jósoltatott magának. Amíg a zagyva jós-