A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-04-16 / 16. szám

A Béke-Világtanács elnökségének felhívására gyűltünk össze ma, hogy megemlékezzünk az emberiség kultúrtörténete egyik legnagyobb férfiéról, aki bár a messze Keletről — Ázsiából — származott, a tudományok területén, az egész emberiség haladása érdekében, nagyon sokat tett. Ez a férfiú Abü c Ali al Husajn ben c Abd Allah Ibn Siná volt, aki az iszlám világán kívül latinosított néven Avicennának ismertek. Már tízéves korában ismerte a Koránt, valamint az arab költészetet és prózát. Kitartó tanulással rendkívül széles körű filozófiai, matematikai, természettudományi műveltséget ért el, és a logika, asztronómia, orvostudomány, nyelvtudomány és a zene területén rendkívüli képzettségre tett szert. Szellemi éleslátásával, zsenialitásával, messze túlszárnyalta korának valamennyi tanítóját. Magáévá tette Arisztotelész szellemi örökségét. Ezzel alapozta meg hírnevét, és vált ismertté, az akkori egész művelt világ előtt. Később az elméleti orvostudomány tanulmányozásába mélyedt, és rövid időn belül olyan tudásra tett szert, hogy tanácsért és tanulni jártak hozzá a leghíresebb orvosok is. Avicenna már 16 éves korában messze földön ismert orvos volt. Emellett még jogtudománnyal is foglalkozott. További tanulmányai során elmélyítette logikai és filozófiai ismereteit is. 18 éves korában befejezte az akkori összes tudományok és filozófia tanulmányozását, és tudását egész életében pontosan megőrizte emlékezetében.

Apja halála után Avicenna elhagyta hazáját, és eljutott Észak- és Kslet-Perzsia különböző helyeire és tájaira. Perzsiában maradt élete végéig. Avicenna ismerte a tadzsik és iráni nép szenvedését, és látta, milyen kegyetlen módon tették tönkre a háborúk és harcok Irán híres, ősrégi és akkori kultúráját is. Ezért még csodálatra méltóbb, hogy ily nyugtalan életkörülmények között meg tudta tenni mindazt, amit megtett a tudományok, a filozófia és a szellemi alkotások minden területén. írói és tudományos termékenysége határtalan volt.

Avicenna életéről különféle szájhagyományok keletkeztek, tele fantasztikus közlésekkel. De megőrződött egy hiteles életrajz is, kedvenc tanítványának, Abi c Ubajda al-Džuzadžäni-nak tollából, ami különösen azért olyan nagyon értékes, mert lehetővé teszi számunkra nemcsak Avicenna életsorába, hanem irodalmi alkotásaiba valá betekintést is. Legértékesebb az életrajz első része, mely magának Avicennának autobiografikus tudósítása élete 32. évéig, s melyet tanítványának diktált.

Avicenna művei nagy részét arabul írta. Természetes dolog, hogy több keleti nép tartotta és tartja ma is magáénak Avicennát. A muzulmán arab világ azért, mert muzulmán volt, arabul írt, és így az arab irodalomhoz tartozik. Az irán nép is igényt tart Avicennára, mert Perzsiában élt és irán nyelven is írt.

A valóság az, hogy az arab nyelv használatos volt majdnem az egész dél-ázsiai területén és Észak-Afrikában is. Ez a nyelv már az iszlám keletkezésekor — a VII. században — formailag és stilisztikailag is rendkívül fejlett volt. Gazdag szókincse alkalmassá tette a tudományos és filozófiai fogalmak kifejezésére is. Mivel az iszlám uralkodók igyekeztek ápolni a tudományokat és művészeteket, kitűnő tudósokat, filozófusokat és irodalmárokat hívtak udvaraikba. így az arab mint irodalmi nyelv megőrződött azokon a területeken is, ahol nem volt ugyan a nép nyelve, de elterjedt az iszlám vallás. Amikor a hatalmas arab birodalom politikai hatalma már meggyöngült, de az iszlám expanziójának ereje megmaradt, sőt meg is erősödött: az arab irodalmi nyelv ezeken a területeken nem halt ki. így magyarázható meg az a tény is, hogy Avicenna — bár nem arab volt az anyanyelve — leginkább arabul írt.

Avicenna még huszadik életéve előtt elérte műveltsége csúcspontját; ilyen fiatalon már meg tudta oldani a filozófia és a tudományok legne hezebb problémáit, és ismert minden jelentősebb matematikai, csillagászati, természettudományi és orvostudományi művet, nevezetesen nagy mesterének, Arisztotelésznek egész filozófiai és tudományos munkásságát. Azzal, hogy hallatlan lelkesedéssel kezdte el Arisztotelész tanulmányozását, megalapozta világhírét a kultúrtörténetemben. Európában a középkorban, egészen a XIII. századig, Arisztotelész filozófiáját nem ismerték, így Avicenna tanítása Európában is nagy fordulatot okozott.

Majdnem hihetetlen, mennyi értékes és becses művet írt Avicenna; írói tevékenysége annál inkább csodálatra méltó, mivel olyan nyugtalan Időkben élt. Nagyon gyorsan dolgozott. Szinte érthetetlen, hogy tudta megírni néhány komoly tárgyú, mély gondolaté, nagy művét olyan rövid idő alatt, mint ahogy azt az életrejzi adatok említik. Műveinek száma majdnem eléri a háromszázat. Iráni nyelven írt munkái nem voltak olyan jelentősek, mint arab nyelvű művei. Sok elveszett közülük, csak címeik maradtak fenn; más művei uralkodók számára íródtak, és az ilyen írások tartalmát tulajdonosaikon kívül senki sem ismerte. Avicenna olyan irodalmi munkásságot hagyott hátra, amelynek nagyságát és jelentőségét még ma sem ismerjük igazán. Nagyon sok szakmai-tudományos kutatás szükséges ahhoz, hogy az eddig még csak kéziratokban fellelhető, alapvető művei tanulmányozásával helyes képet kapjunk Avicenna jelentőségéről.

Legértékesebb és amellett legterjedelmesebb művei: filozófiai-tudományos munkája, az „Aš-Šifä“, mely „Felgyógyulás“-t jelent és orvostudományi műve, a „Kánon“, azaz az orvostudomány kánonja. Mindkettő rendkívül nagy terjedelmű és tartalmilag az emberi ész alkotásának gyöngye. Ha kézirati formátumukat a mi nyomtatott oldalainkra számí-Nemrég hunyt el dr. Ián Bakos akadémikus, egyetemi tanár. A nagy tudós emlékének szentelve közlünk magyar nyelvű fordításban részleteket az Avicenna születésének 1000 éves jubileuma alkalmából Prágában és Bratislavában rendezett emlékünnepségeken elhangzott beszédéből.

Kiváló tanárunk élete utolsó leheletéig dolgozott, hogy ismertté tegye az orientalista irodalom kincsét, Avicenna remekművét, Pszichológiáját, az egész művelt világ számára. Mentorunk szellemének lángja utolsót lobbant. Másik nagy műve, Avicenna Logikájának fordítása, befejezetlenül maradt íróasztalán. Értékes hagyományát hazánkban és külföldön egyaránt megbecsülik. Emléke műveiben és tanítványai szívében örökké élni fog!

tanánk át ez körülbelül 7000 nagyméretű oldalt tenne ki. Avicenna mindkét művét élete legnehezebb korszakában írta, amikor fogságban volt, és életét komoly veszély fenyegette, kiadva politikai ellenségei irgalmának vagy könyörtelenségének. Képletesen azt mondhatnánk, hogy vérével írta őket. Mégis nagyon kevés munkát találunk a kor filozófiai és tudományos alkotásai között, amely egyenértékű lenne ezzel a két művel, anyagát, gondolatait, valamint nyelvét és stílusát illetőleg. Az ó- és újkorban nem volt olyan probléma a tudomány és filozófia területén, amelyet Avicentia ne igyekezett volna ebben a két munkájában megoldani. Milyen ragyogó stílusban írta őketl Fordításban az Aš-Šifä néhány részlete egészen úgy hangzik, mintha modern korunk valamelyik kitűnő írója vagy stilisztája írta volna.

Már említettem, hogy nem volt olyan összemberi probléma, amellyel Avicenna ne foglalkozott volna, s amit ne igyekezett volna megoldani. Avicenna helyesen látta meg a tudományos és filozófiai problémákat, és igyekezett azokat elméletileg is jól megoldani. Természettudományi következtetései helyesek és eredményeik helytállóak. Éppen ebben rejlik zsenialitása, hogy technikai és más modern segédeszköz nélkül is híven tudta kifejezni az igazságot, egyedül helyes, ésszerű meggondolások alapján. Milyen tudományos érdeklődéssel alkotott különféle elméleteket, melyek a valódi életre vonatkoztak, még akkor is, amikor részleteiben közelről sem tudott olyan eredményeket elérni, mint a mi modern tudományunk! Ismeretelméleti tanításai nagyon érdekesek és értékesek is. Igaz ugyan, hogy mindezek az eredmények részleteikben magukon viselik a középkor pecsétjét — másképp nem is lehet — nem modernek, de az író zsenialitásával mindig ki tudta emelni a dolgok és a problémák lényegében az igazságot, s ez az, ami Avicennában nagy és értékes, mely belőle filozófust és tudóst formál, aki mint kitűnő orvos, filozófus, csillagász, költő és politikus egy személyben, az egész emberiségé, s aki az egyetemes tudós típusát úgy képviseli, mint Kelet egyetlen más férfia sem.- Életének jelszava: „Megismerni az igazságot, és jót cselekedni.“

Orvostudományi munkájának, a „Kánon“-nak nemcsak Keleten volt rendkívüli hatása —ott ma is nagy jelentősége van —de hatással volt az európai orvostudományra is. Műve az európai egyetemeken az elméleti és gyakorlati orvostudomány alapköve volt egészen a 17, századig. Másik filozófiai — tudományos műve az Aš-Šifä, a logika, fizika, a természettudományok értelmében ide tartozó pszichológia, a matematika és metafizika tudományágát öleli fel részletesen, s elemzi a' tudományos problémákat és elméleteket, amelyek alapul szolgálnak az anyagi világ és az ember megismerésére.

Ezt a két művét, a logika kivételével, a középkorban Eurójjában latin nyelvre fordították le, és először a könyvnyomtatás felfedezése után adták ki. Sajnos ezek a fordítások nem készültek olyan gondossággal, mint amilyet megérdemeltek volna. A fordítók nagyon gyakran, főleg az Aš-Šifä-ban, nem tolmácsolták az eredeti arab szöveg értelmét, előfordult az is, hogy az egyes arab filozófiai és tudományos szakterminusokat hibásan fordították, s ezt nagyon megszenvedte a fordítás pontossága. Lényegében véve azonban mégis ezeknek a latin fordításoknak a révén vált híressé Avicenna Európában is.

Hogyan ismerik Avicennát Európában a mi századunkban? Sajnos, tulajdonképpen csak most kezdődnek az Avicenna-kutatások. Két arab nyelvű főműve egészében csak az európai keleti könyvtárakban szétszórt kéziratokból ismert. A Kánon arab szövegének kritikai kiadása csak szemelvényekben jelent meg, az Aš-Šifä arab szövegéé pedig egyáltalán nem került kiadásra. Csak az utolsó két évtizedben kezdtek a szakemberek Avicenna felé fordulni. Avicenna kultúrtörténeti jelentősége kényszeríti őket erre. Az író kisebb munkái könnyebben hozzáférhetők, ezért ismertebbek is, mint két főműve. Fő filozófiai-tudományos műve, az Aš-Šifä, amely egész filozófiáját elénk tárja, ma még nem eléggé ismert.

Az Avicennáról szóló tanulmányok elhanyagolásának legnagyobb oka, az, hogy az Aš-Šifä arab szövegének kritikai kiadása rendkívül nehéz feladat technikailag és szakmailag is, már csak a mű rendkívül nagy terjedelme miatt is. A további nehézség abban rejlik, hogy nem kezdték el időben Avicenna filozófiai és tudományos szakterminológiájának tanulmányozását, és végül, ugyancsak nehéz filozófiájának elemzése a források alapján, amelyekből Avicenna merített. Csak az alapvető munkák befejezése után mondhatjuk el, hogy ismerjük Avicennát, és csak akkor fogjuk tisztán látni, mennyire függtek tőle Európa gondolkozói és tudósai a középkorban és az újkor küszöbén.

Avicenna volt az egyetlen jelentős Arisztotelész-követő ebben a korban. Amit Európa a középkorban Arisztotelész műveiből megismert — egészen a 13. és 14. századig — azt mind arab fordításoknak és főleg a mi jubilánsunk, Avicénna műveinek köszönheti.

Ezzel fejezte be előadását dr. Ján Bakos akadémikus, akit mi, tanítványai, hallgatói, akiket nevelt, tanított és utnnkra bocsátott, úgy ismertünk és becsültünk, mint a magyar nyelvi kultúra egyik pártfogóját.

Dr. BENCZE—KERN MARIA 14