A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-04-09 / 15. szám

Jaj, tanár úr...

ir»sfgs8jfrf?j j'":

Moderato

F F‘

BOROS Géza - ZÁGOR György - SZIRMAY László szerzeménye

jaj, ta-nár úr ké -rém, meg-bukom, A '’ill A7/ / Dm Dm7 / ŕ / Pm7 / /, / Cm7 III

k

Mert a léc-két saj-nos, nem tu-doml

F ?/ / / b /. / / 4n_// / f___ / I I p7 / / /

i Ja Á i-n j-j J--J3J-- _

Más-hol jár az e-szem, he-lyemet nem le-lem;

G7 / / / G° / / / Gm7 Ilii C7 v / -________F /, /. /,

Ez, tán a sze - re - lem ?

F II /________A7 / / / fi? II ! Dm

nar ur

ké - retn,ért-se meg, Nagyon bu-ta szí - vem mért remeg,

A7 Sm‘ F? 8 / / / Bpi /1 / / ^ ^ / /_ P7 / //

Mert, ha Iá-tóm magát, hal-lom a szavát,

Gm7 / / / c7 /, / /, F / I I F l — A7 / / / A7 / /, /

Itt benn úgy bi- zse - reg.

Ad-dig min-dig el - ju -tok, hogy

j) Dm7 / /

/ Dfn7 / /

G7 /, /

-VG7

/

/

/

„szá-jal csü

4.....fä-s-t-, .- cső - ríls"

ömLj-U C

[:.é±rde

__

1 J..

io~vóbb csak

F

iTTT- úgy ŕ .

jufok

el,

—---p ••-=i

ha

ISiL,'-ív;." ~~ ,7T ŕ~- f f f ...- 1 -----------------T.—f„ M #1, J

drá-ga jó ta-nárúr, ön se-gít. jaj, ta-nár úr, most már jól tu-dom,

A7/ / / A7/ / Dm Dm7 / / / Dm7 / /, 7 Cm7 / / / F7. / / / |

Majd ak - kor ér-zem csók-ját aj - ka-mon,

B I. / / Bel / ľ. / ■ F I I____f_ D7

Hakú-lön-ó - rát ye-szek, ha jól fnegy majd a ma-tek, S a

t Gm? / / / P7 , i Gm? / / /. Q7 , , t

y^-J....^

tanév - nek ha vé - ge, az in - devem - mel kéz - ben

t Gm9 / / / C,91, , r F / 1 F° Gm7 / / C-ko - moly |el-nőtt nő le-szék. Copyriíjhi by Zeneműkiadó Vállalat, Budapest

S az éreifeéqm túl leszek!

Ä

'a

o>

a

=Sí

C

a

a

<a>‘

o

c:

a

a

tv

cu

o.

X

N CJ

Mi változott és mi nem Indonéziában

Nemrég, 1962 óta először, újból meglátogattam Indonéziát. Előző ott-tartózkodásom véletlenül éppen arra az Időre esett, amikor Azahari sejk végrehajtotta sikertelen puccskísérletét Bruneibe-n, Borneo szigetén. Azon a reggelen meglátogattam D. N. Aiditot, Indonézia Kommunista Pártja vasárát. Mér évek óta lsmertfik egymást. Mint rendesen, most is hoztam neki egy csomó, tőképp amerikai, kiadású kommunista ellenes könyvet; megkért ugyanis, hogy ezeket vásároljam meg neki Singapurban. Aidlt szorgalmasan tanulmányozta a kommunista ellenes könyveket. Viszonzásul aláírásával ellátott saját könyveivel és brosúráival ajándékozott meg. Aidlt igen termékeny publicista volt. Hatalmas Sstálin-mellszoborral díszített dolgozószobájában ültünk, kávéztunk, amerikai mogyorót ropogtattunk és közvetlenül beszélgettünk.

Aldit küzölte, hogy a párttagok létszáma túlhaladta a hárommilliót. Azt mondta, hogy a hadsereg egyes tábornokai megprúbálják kompromittálni a KPI-t; azzal kívánnak, úgymond, kommunista ellenes hisztériát előidézni, hagy összeesküvéssel vádolják meg a KPI-t, hogy ezután erőszakkal magukhoz ragadják a hatalmat az országban. Aidlt visszautasította a vádat. „Semmi Ilyesmit nem tervezünk. Ninos rá szükségünk — Jelentette ki. — Készek vagyunk elviselni minden «értést és fenyegetést. Nem hagyjuk kiprovokálni magunkat. Ha a hadsereg az arcunkba köp, egyszerűen letöröljük a nyálat ás mosolyogni fogunk. Nem viszonozunk somriiit. Az idő a ml oldatunkon áll. Győzünk harc nélkül. Beérjük a Sukarno vezette demokráciával. Ez nekünk kitűnően megfelel.“ Megkérdeztem, idézhetem-e szú szerint a szavalt. Azt felelte, hogy ne idézzem szó szerint. Aztán rövid gondolkodás után hozzátette: „Miért ne?" Mondtam, hogy különösen szívesen használnám a sértések elviseléséről tett kijelentését. Bekapott agy újabb marék földimogyorót ás azt mondta: „Használja nyugodtan. Ez az igazság.“

Amikor aznap reggel Aldittól távoztam, az volt a szándékom, hagy néhány hónap múlva újra meglátogatom, de néhány héttel később agyonlőtték a katonák. Djekartá-ban egy tábornok azt mondta nekem, hogy Aiditot menekülési kísérlet közben lőtték agyon, miután előzőleg aláirt egy beismerő vallomást, amelyben magára vállalta a teljes felelősséget a sikertelen puccskísérletért, mint annak egyetlen szervezője. A „menekülési kísérlet“ szavaknál a1 tábornok elmosolyodott.

Az Aídlttal történt utolsó találkozásom után egy másik külvárosba tartottam, hogy néhány szocialista barátommal találkozzam. Éppen náluk volam, amikor a djakertai rádió közölte az Azahari-féle brunei felkelés hírét. Most, négy év után, a rádió dr. Subandrio volt külügyminiszter perét közvetítette. Közvetlenül a tárgyalóteremből sugároztak órákon át a kérdéseket és a válaszokat az éterbe, Az emberek szenzációs leleplezéseket vártak, ilyenekre azonban nem került sor, s ez általános vélemény az volt, hogy unalmas história az egész, ügyetlen kísérlet arra, hogy egy politikai gyilkosságot a törvényesség látszatába burkoljanak. „Jobb lenne, ha ugyanúgy agyonlőnék, mint Aiditot“ — volt mindazoknak az egyöntetű véleménye, akikkel beszéltem. Az egyik tábornok azonban nem értett ezzel egyiet: „Subandriónak a sikertelen puccskísérletben való részvételéért meg kell halnia. Azért rendeztük ezt a pert és azért közvetítjük az egész országban, mert ártani akarunk Sukarno hírnevének. A valóságban Sukarno felett ítélkezünk, éspedig jávai szokások szerint, amit Dn alighanem elhajlásnak tart, de ezt a nemzet megérti.“

DJAKARTA NEM VÁLTOZOTT

Ügy tűnt fel, hogy DJakartában most több az autó, mint négy évvel ezelőtt. Az indonéz benzin a legolcsóbb (egyesek szerint a legrosszabb) a világon, de a gépkocsik nem olcsók. -Ennek ellenére a -hivatalnokok azt állították, hogy csaknem fél millió kocsi fut a djia-kartai utcákon (a‘ legforgalmasatobakon néhol négy oszlopban Is egy irányban) és olykor fantasztikus közlekedési dugókat okoznak; a kocsik általában nagyok és jó állapotban vannak. A külföldi látogató számára rejtély, hogy ki -engedhet meg magának Ilyen -k-oc-sít. De ugyanilyen rejtély az is, hogy kl mer beteg lenni, minthogy egyes gyógyszerek ára az utolsó -két év folyamán 500 százalékkal emelkedett. Vannak azonban olyan fogyasztási cikkek 1-s, amelyek 1500 százalékkal drágultak.

A fizetések, a tiszteikét kivéve, még mindig igen alacsonyak. Szerencsére az indonéz állami hivatalnokok (számuk alighanem a legnagyobb a világon} és természetesen a1 fegyveres alakulatok (mintegy 450 0C0 fő) felemelt rizsadagot kapnak, vidéken pedig a lakosság maga termeli meg az. élelmét. Dr. Awaluddin Djarnin rendőrtábornok, munkaerőgazdálkodási miniszter becslése szerint az Indonéz dolgozó lakosság (kb. 23 millió ember) 71 százaléka' a mezőgazdaságban és 29 százaléka az iparban dolgozik. Nem száll szembe a feltevéssel, hogy Indonéziában 13 millió a teljesen vagy részben munkanélküliek száma, és hogy évenként 1,3 millió új munkavállaló Jelentkezik a .munkapiacon. A központ1 statisztikai hlvata‘1 jelentése szerint jelenleg 109,5 millió a lakosság száma. Ha elfogadhatóan pontosak a munkaerőmegoszlásról szóló becslések, afíkor Indonéziában lényegesen több ember van munka nélkül, mint amennyi dolgozik. A hivatalok elsimerik, hogy az ónbányák csak a negyedét termelik az 1958-as produkciónak. Az ipar kapacitásának csak 15—20 százalékát kihasználva dolgozik.

hét

4