A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-04-02 / 14. szám

RÖVIDEM Három nagy nemzetközi színhá­zi szervezet rendez tanácskozá­sokat az ősszel Budapesten. A Ke­let-európai Színháztudományi Bi zottság ülésén a modern színház kialakulását és kelet-európai kap­csolatait vitatják meg. A Színházi Könyvtárak és Múzeumok Nemzet­közi Szövetsége Budapesten tart ja VIII. kongresszusát; a Színházi Kutatók Nemzetközi Szövetsége (FIRT) pedig V. kongresszusát rendezi meg a magyar fővárosban. Áprilisban francia filmhetet ren­deznek Moszkvában; a többi kö­zött bemutatják A nagy csavar­gás, az Egy férfi, egy nő, a Ro­­cheforti kisasszonyok és a Fanto­­mas visszatért című filmet. Egy fiatal francia filmrendező Vietnamba ul- ôk, hogy az ameri­kaiak agressziás háborúját leleple­ző filmet készítsen. Az expedíció ra Jean Luc Godard tízezer fran­kot, Peter Brook ezer fontot ado­mányozott; vállalkozást támogató bizottság tagja Picasso, Resnais, Sartre, Beauvoir, Cams, Yves Mon­tand, Joseph Losey, Zavattini, de Sica és Pasolini. Frédéric Rossif. a Meghalni Madridért rendezője, a francia — szovjet kulturális tárgyalások ered­ményeképpen koprodukciót tervez Az októberi forradalom címmel. * # # Bruno Walter 90. születésnapjá­nak emlékezetét a bécsi Állami Operaház júniusban hangversenyt rendez Leonhard Bernstein vezény -letéve!. • • -Az .Európai Közös Piac államai­ban katasztrofális moziválság je­lei mutatkoznak. A hat nyugati or­szágban 1956-ban még 2,1 milliárd inozinézőről számolt be a statisz­tika; ez a szám 1966-ban 1,3 mil­­liárdra csökkent. » t * André Schwarz—Bart francia írót Az ember szabadságáért nevű irodalmi díjjal és magas pénzju­talommal tüntette ki Jeruzsálem város tanácsa. Az író 1959-ben kapta meg a Goncourt-díjat Az iga­zak ivadéka című művéért. • • • Luciano Pavarotti olasz tenoris­tát tüntették ki idén a Verdi arany éremmel, amelyet a zeneköltn szü­lővárosa, Párma alapított. Arturo Toscanini emlékének szentelik a 30. Maggio fiorentino­­fesztivált, megemlékezésül a kar­mester születésének századik év­fordulójára. Az ünnepségeket Ver­di Requiemje nyitja meg. A fesz­tivál hangversenyein részt vesz többek között Herbert von Kara­jan, Leonyid Kogan, Isaac Stern és Leonhard Bernstein is. A várakozók közé furakodott és amikor kinyílt a rendelő ajtaja, töb­bekkel együtt soron kívül betolako­dott. Nem várt utasításra és amíg a nővér a többiek adatait jegyezgette, odalépett az orvos plé: — Engem néhány napra ki kell ír­ni — mondta határozott, majdnem ellentmondást nem tűrő hangon — hypertonia, epe- és gyomorzavarok — állapította meg saját maga a vélt diagnózist. Szemmel láthatólag bosszankodott, amikor az orvos nyugodtan leintette, hogy várjon a sorára, van nála ko­molyabb eset is. A Páciens lázmérőt kért a nővértől. — úgy látszik, Is­merte már a szokásokat, leült a ren­delő egyetlen székére és kényszere­detten várt. A higanyszál jóval a 37 alatt maradt. Ez még fokozta ideges­ségét. Amikor aztán az orvos meg­vizsgálta és kijelentette, hogy sem­mi rendellenességet nem lát, kisebb idegroham fogta el. Követelte, hogy küldjék laboratóriumi vizsgálatokra, ő beteg. Ö a beteg, tudja, hogy né­hány napi kiírásra feltétlenül, joga van. így ő, a páciens. A többiek ér­deklődéssel figyelték a jelenetet. — Nagyon helyes! — Csak erélye­sen — vélekedett egy raktárkönyve­lő, — minek is fizetjük azt a drága betegbiztosítást! — Volt, aki aggodalmaskodott. Egy idősebb hajadon nyugalomra intette a Pácienst, nyilván attól tartott, hogy elmérgesedik a helyzet és raanikűrö­­zésből eredő körömágy-gyulladása miatt őt sem írják majd ki. Ám az orvost egyáltalán nem hoz­ta ki a sodrából a Páciens szokatlan fellépése. Nem először volt üzemi rendelőben, rég bevált módszerekhez folyamodott. Újból megvizsgálta a Pá­cienst és bár akkor sem tapasztalt semmi elváltozást, aggályoskodó han­gon kijelentette, hogy bizony előbb tévedett, itt komoly a baj. Elnézést kér, — sokan vannak ugye, ő is csak ember, a helyzet komoly. A Páciens teljes elégtétellel nézett körül a rendelőben. — Na látják, mit mondtam, fordult a többiekhez a raktárkönyvelő, ugye, csak erélyesen kell fellépni a mai or­vosokkal — és vette a kabátját. Az idős hajadon is megnyugodott, talán nem is lesz baj, hogy a kör­mén már alig látszik a gyulladás nyoma. Szóval, — fordult az orvos a Pá­cienshez, — legalább egy hétre, de lehet, hogy hosszabb időre kórházba kell menni. A Páciens meghökkent. Nem, kór­házra nem számított. így túl jól si­került az ügy. Hangnemet változta­tott és kérlelőre fogta a dolgot. Neki három nap teljesen elegendő Kór­házra nincs szükség. Az orvos azonban nem tágított. Ki­jelentette, hogy a baj komoly, bejá­ró betegként nem kezelhető. Külön­ben is hypertonia, epe- és gyomorza­varok, ez nem alku dolga és máris utasította a nővért, hogy írja meg a kórházi beutalót. A Páciens hangja szelíddé változott. Úgy érzi mondta, hogy ő nem is olyan nagyon beteg, három nap alatt feltétlenül rendbe jön. Különben sem mehet a kórházba, ki fog főzni a gye­reknek. — Hány éves a gyerek? — kérdez­te az orvos. — Huszonegy — bökte ki hirtelené­­ben az Igazságot a Páciens és anél­kül, hogy választ várt volna, általá­nos derültség közepette sietve tá­vozott a rendelőből. LOÓSZ DEZSŐ A MÜNCHENI KARLSTRASSÉRÚL Saphir mondta a híres müncheni költő utcáról: — Ez az utca Münchenben a költőnegyed. Itt laknak a költők kivé­tel nélkül és többnyire bevétel nélkül. MIÉRT FORDULNAK HÁTRA A FÉRFIAK? Saphir így szólt egy barátjához: — Fogadjunk, nem tudod megfejteni, miért van az, hogy amikor a hölgyek sétálnak, ritkán fordulnak meg, míg a férfiak gyakran tekintenek hátra. — Nem tudom, de fizetek egy korsó sört, ha megmondod. A humorista így felelt: — Nos, barátom, ez azért van, mert a férfiak hallották, hogy Orfeusz, mikor hátrafordult, elvesztette a feleségét. HÁROM PARAGRAFUS Saphir tanácsolta a következőket: — Három dolgot nem kell megteríni az életben: a havat eltakarítani, mert az amúgy is elolvad; egy leánynak férjet szerezni, mert az amúgy is szerez magának; nem kell vé­gül orvoshoz fordulni, mert az ember anélkül is meghal. O A szépnemrő! pedig így bölcselkedett: — A nő legyen olyan, mint a csillag: fényes és fenséges; mégse legyen olyan mint a csillag: oly teljesen elérhetetlen. — A nő legyen olyan, mint a liliom: szende; ne legyen olyan, mint a liliom: ne legyen olyan hosszú nyaka. — A nő legyen olyan, mint a karmantyú: melegítsen ben­nünket; ne legyen olyan, mint a karmantyú, mely kívül értékesebb, mint belül. A BESTIA Saphir nem valami hízelgő módon nyilatkozott egy színésznőről, aki első izgatottságában azután hozzásietett, hogy szemrehányást tegyen neki. Mivel Sapbirt a színésznő nem találta otthon, egy papírra ráírta a következőket: IRIGY BESTIA! A humorista másnap, mintha mi sem történt volna, vidám hangulat­ban megjelent a színésznő lakásán: — Tegnap távollétemben tiszteletét tette nálam — szólt udvariasan a hölgyhöz — és névjegyét az ajtómon hagyta. Kötelességemnek tar­tottam tehát, hogy látogatását viszonozzam ... SZELLEMIDÉZÉS A múlt század ötvenes éveiben, amikor Berlinben a szellemidézés és asztaltáncoltatás volt divatban, egy fiatal királyi herceg látogatta meg Alexander Humboldt-ot, a nagy német természettudóst, és a végtelensé­gig ostromolta, hogy magyarázza meg neki, mi az igazság a szellem­­idézésben. Humboldt sehogy sem tudja lerázni magáról a kívúncsikodó herceget, aki így erősítette a látottakat: # — Biztosítom önt, az asztal valósággal elmozdult előlem. Humboldt megértőén bólintott: Természetes, az okosabb enged. 'Ö 0 N V) <» Š O) 0) Egy férj monológja Fiacskám, te megint nem figyelsz rám... Tudom, tudom, te mindig figyelsz, de most kivételesen nem figyeltél rám ... Köszönöm, nem ülök át egy másik székre, jól ülök itt is.. Ugyanis figyelem és figyelem között óriási különbségek léteznek... Az ember megérzi azt, hogy mikor figyel vala­ki, mikor tesz úgy, mintha figyelne, és mikor nem figyel, és már nem is tesz úgy, mintha figyelne... Ez a döntő! Mert amikor azt mondtam, hogy Bodonyi megint mószerolt rám, és az az ember engem egyszer ki fog nyírni, akkor te azt kérdezted, hogy arról a Bodonyiról van-e szó, akivel tavaly találkoztunk Balatonszepezden, és rögtön utána hoz­zátetted, hogy az Idén nem akarsz a Balatonon nyaralni, mert a Balaton meleg és unalmas... Ez röviden annyit jelent, hogy a Bodonyi ügy nem vált ki belőled emóciókat, mert unod Bodonyit, velem együtt... Mert meanyasszony korodban, ha nem tudnád, teljesen más volt a helyzet pél­dául ... Akkor úgy figyeltél rám, hogy a szembogarad kitá­gult, orcáid pirosak lettek, és egyre gyorsabban vettél léleg­zetet, úgy, hogy mire a poénhez értem, valósággal fuldokol­tál... Ez volt menyasszony korodban... Később romlott a helyzet, de még mindig istenes volt, mert legalább úgy tettél, mintha figyeltél volna ... Belenéztél a szemembe, hol mosolyogtál, hol elkomorultál. Igaz, hogy nem mindig jó hélyen, de mindegy, fő az igyekezet és az illúzió, az ember szerény lesz, ha múlik az idő ... Nem drágám, nem kérek párnát, mondom, hogy jól ülök... De hol tartunk most? Seholl Nihil, csőd, összeomlást Ha beszélek hozzád, a szemed elkalandozik, hol a kezeddel babrálsz valamit, hol jelkelsz, mondod, hogy te így is tudsz figyelni ... De mindez még hagyjon, ezt még szóvá sem tenném, de te jélbeszakítsz, minduntalan félbeszakítasz és ez maga a halál.. . Nem kell becsukni az ablakot, szívem, nem fázom, a fene egye meg azt az ablakot, hagyd most... Hol ts tartottam? Igen, Ez az egész nemfigyelés és félbeszakítás egy lélektani dolog, és ez a legnagyobb baj .. . Mert, tegyük fel, mondok neked valami okos dolgot, hogy az élet ilyen meg olyan, egyszó­val bölcselkedem, s miközben minden erőmmel azon vagyok, hogy az élet értelmét kihámozzam, te így szólsz; „becse­pegtetted a nyakkendődet, várj egy kicsit, mindjárt hozok egy vizes rongyot, és kitisztítom“ ... mit gondoljak én ak­kor? Csak azt gondolhatom, hogy én egy tökkel ütött hülye vagyok, akire már a saját felesége sem figyel, és mi lesz ebből? Az önbizalom teljes csődje! Hogy álljak a világ elé toprongyos önérzetemmel, amikor úgyis csak arra vár­nak, hogy a lábikrámba harapjanak, és bebizonyítsák, hogy én egy használhatatlan marha vagyok... így aztán nem csoda, hogy jön egy ilyen Bodonyi, legázol, kikészít, és tönkretesz ... Egy ilyen jellemtelen senki... Igen, fiam, ez az a Bodonyi, akivel Balatonszepezden együtt nyaral­tunk, és az tdén nem nyaralunk a Balatonon, mert az meleg és unalmas, hanem a Mátrában, mert az hűvös és szóra­koztató ... Mi van vacsorára? GÁDOR BÉLA Ä Páciens 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom