A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-02 / 14. szám
Rég hallottam rólad LOVAS Róbert is S. NAGY István Her/eme'nye E_______A_________D_______A lű mondaná,bogy kerek 120 éven? KUTA SZANTARIA Lovagolnak, szeretnek énekelni és táncolni. Legeltetik a1 kolhoz birkanyáját, méhészkednek, halásznak. Egész nap egy pillanatnyi nyugalmuk sincs, folyton tevékenykednek. Ünnepi alkalmakkor előveszik a csangurát vagy az ajumát, s annak pengetése mellett mesélgetnek. Ilyenkor mindannyian, de fűképp a fiatalok tisztelettel, figyelmesen hallgatják őket. Legszívesebben gyermekéveikre, fiatalkorukra emlékeznek. Beszédük csupa kép, szóvirág, nyelvük szép, kifejező. Bőséges élettapasztalat és bölcsesség megtestesülései ők, az utolsó száz esztendő eseményeinek élő krónikái. Mindenütt tisztelik, becsülik őket, egyetlen lakodalom sincs nélkülük, ezekből pedig mindig Jócskán akad aratás után. Szeretik az Izabellát, a zamatos hazai siller-bort, nem vetik meg a vodkát, Igen sok mézet fogyasztanak. Fél kilót naponta, láppal együtt. Többségük reggeltől estig eszlk-tsztk, szórakozik. Megnéztük a szuhuml Kísérleti Terápiái és Patológiai Intézetben elektroencefalogramjukat, és beszéltünk róluk Tajszlja Grigorjevna Urmancsejeva tudományos dolgozóval: „Csodálatos és irlgylésreméltó ezeknek az abház öregeknek a vitalitása. Szellemi frl-sseségük megfelel akármelyik teljesen egészséges, fürge hatvan éves emberének. Ml ennek az oka? Közvetlenül a forrásnál szeretnénk megszerezni az „abház hosszú élet“ receptjét. A fővárost, Szuhumit elhagyva, a Fekete-tenger partján folyöregek... Állomások ütött-kopott lócáin, harmadosztályú vasúti kocsik rozoga padjain, osztályon aluli vendéglők homályos sarkaiban egyre gyakrabban találkozom velük. Mindig utaznak. , Honnan és hová? Feketén és kopottan, szemük körül az álmatlanság bordó karikáival, galambnagyságúvá zsugorodott batyukkal, zsebkendő csücskébe kötözött fillérekkel, magányos anyókák, apókák járják az országot. Honnan utaznak és hová? Csak a harmadik, negyedik kérdésemre válaszolnak. Az anyókák könnye már az első szavaknál elered. Az apókák krákognak beszéd közben. Mintha a torkukat marná a kapadohány. Pedig nem Is dohányoznak. B. Júlia, 72 éves: „... ide futottam. Meghalt a lányom, a vöm másodszor is megnősült. A menyemnek is csak addig kellettem, amíg ktcslk voltak a gyerekek, meg ameddig dolgozat bírtam. A fiam? Bánfa is az, ml van velem, az asszony hordja náluk a kalapot. Hiába, a lánygyermek az mégiscsak más, az megbecsüli a szüleit öregségükre. Nekem már csak a temetőben lesz fő sorom ..." L. Gábor, 81 éves: • „... ide futottam, látfa-el Pedig hét gyerekem van. Talán, ha nincsenek annyian ... Így nem tudnak rajtam megegyezni: egymáshoz küldözegtnek. A házam eladtam, annak az árát el tudták osztani egymás között. Nekem marad az aggok háza. Hát oda utazok most.. .1“ Cz. István, 78 éves „... A vöm egy csirkefogó. A végtn már pofon is ütött. Az egyetlen lányom a községházán még neki fogta a pártját, amikor bepanaszoltam. Hát akkor csak éljetek magatoknak, mondtam, én még a falu környékét is Copyright Í9í6 by Zeneműkiadó Vállalói, Bvdopesf Elárvult őregek „Oh gyermekek hálátlanságai Vajon ez Nem olyan-é mondd, mintha szájad megmarná Kezed, mert étket visz felé? ... (Shakespeare: Lear király)
