A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-08 / 2. szám
van Svájcban, legismertebb székhelyük Genf. Ilyenek például: Ferrler, LulMn és társa, Pectet és társa, Lombard, Odier és társa, Hentsch és társa stb. Ezeket a magánbankokat a 18. század végén és a 19. század ©lején alapították. Ezek nagyobbrészt családi bankok, melyeknek kifinomult érzékük van a titoktartás iránt. Napokig járhat valaki egy Ilyen bank körül, anélkül, hogy észrevenné. Gyakran csendes magánszállékban vannak elhelyezve és külsőleg semmi nem árulja el, hogy bank van ott. Az ajtó baloldalán apró réztábla Jelzi csupán: „L. 0. és társa“. Ez minden... ÉS AZ ÜZLETFELEK... ? A svájci bankok legnagyobb üzletfele Franciaország. Ennek kezdete a Nantes! ediktuan visszavonásáig nyúlik a múltba. (A Nantes! edlkumot 1598-ban adta kl IV. Henrik és megengedte benne a protestantizmust. XIV. Lajos 1685- ben visszavonta az edikuimot, ami a francia protestánsok emigrációját váltotta ki, akük pénzüket kül- | földön helyezték el.) Sok francia család, nemzedékről nemzedékre helyezi el Svájcban a vagyonát. Valamikor a háborúk miatt tették ezt, ma leginkább az adó miatt. Második helyen vannak az olaszok. Utánuk következnek :a nyugatnémetek, a spanyolok és a délafrikaiak. Amerikaiak kevesen helyeznek el Itt pénzeket, sőt, az amerikai „közvélemény“ gyakran kritizálja a svájci bankóikat azért, hogy megkönnyíti az üzletkötést a szocialista országok és a kapitalista országok között és elősegíti a szovjet befolyásnak az amerikai üzemekben való növekedését. S végül Itt vannak még az arabok, rendszerint a Közép-Kelet kőolaij-mágnásai és üzletemberei. Egy bankpénztáros felháborodva mesélte, hogy „néha 100 000—200 ezer svájci frankot vesznek fel bankjegyekben, és magabiztos nemtörődömséggel újságpapírba csomagolva viszik el. Egyenesen sértő a viselkedésük... “ Az arabokra jellemző egy másik eset: Egy svájci eladott egy arabnak bizonyos értékpapírokat magas áron. Az üzletet minden nehézség nélkül megkötötték. Milyen nagy volt azonban a svájci üzletember meglepetése, amikor megkapta a csekket, az egyes9égben ugyanis svájci frankban beszéltek, míg az arab dollárra gondolt, és ötször anynyít fizetett... A 100 + 1 ZZ nyomán gúnk létérdeke. Első számú Ipari ágazatunk. A tökéletes titoktartásnak mégis van egy rése: Bűnügyi eljárás esetén a hivatalnokoknak tanúskodni kell a bíróság előtt. Polgári perekben azonban a bank megtagadhatja a tanúskodást, arra való hivatkozással, hogy „a bank érdeke, mely titoktartást követel, előnyben van a másik fél érdekével szemben“. A titoktartás kérdését lezárva azonban, meg kell állapítanunk, hogy Svájc kiváló pénzügyi hitele és hírneve, bankárjai megbízhatóságára csak részben alapul. Emellett hírnevét politikai stabilitásával, a vllágkonfllktusokban való semlegességével és nemzetei végtelenül nyugodt természetével, s nem utolsósorban azzal szerezte, hogy a takarékoskodást szinte kultuszszerűen űzi. S mindez végül még pénzének tagadhatatlan minőségére és „Nem titok, hogy sok sikeres Üzletember, politikai tényező és filmcsillag nagymértékben igénybe veszi a svájci bankok ú a. „nyitott számléjét“, bogy elkerülje a magas adót, az anyagi csődüt és a politikai élet kedvezőtlen széljárésait ATLANTIC New York Nincs ebben semmi rendkívüli. Ha a Perzsa-öböl egyik emírje munka nélkül felveszi valamelyik amerikai olajtársaságtól a járandóságát, vásárol ugyan néhány új Cadlllaoot, de ugyanakkor pénze egyrészét valamelyik svájci bankban helyezi el. A dél-amerikai nagybirtokos, két forradalom közötti Időkkel elégedetlenkedve, ugyanezt teszi. A londoni pénzember, aki a devalvációtól fél, az afrikai törzsfő, aki az ellenséges törzstől tart, a „törékeny“ lelkiismeretű, francia Ingatlanügynök hasonlóan cselekszik. Szerte az egész világon a hasonló típusú emberek, akik tőkéjüket féltik, politikai, gazdasági, vagy egyszerűen családi okokból, tudlják, hogy Svájc számukra a biztonságot jelenti. KAKTUSZ ELAD, GRAPEFRUIT VASÁRÓL... Az 1934. november 8.-1 törvény, 47. paragrafusa: „Bárki, szervezeti, állami hivatalnok, vagy bankalkalmazott, könyvelő, vagy a helyettese, igazgató, bankhivatalnok, vagy titkársági alkalmazott, megszegi a hallgatás és hivatali titoktartás követelményét, 20 000 svájci frank erejéig terjedő pénzbüntetést fizet, vagy hat hőnapig terjedő szabadságvesztéssel sújtandó. Mindkét büntetés egyidejűleg is alkalmazható.“ Az 1934-es törvényt azért hozták, hogy megmentsék a gestapo elöl azokat a zsidókat és németeket, akik mindenre elkészülve, svájci bankokban helyezték el a pénzüket. Később Hitler minden német állampolgárt halálbüntetéssel kénysizerített, hogy külföldön lévő vagyonát bejelentse. A náci kémek Igyekeztek behatolni a svájci pénzintézetekbe, vagy alkalmazottaikra nyomást gyakorolni. A törvény tehát egyes betétesek puszta létét védte. Háború után sem változtatták meg. Sőt, a bankárok még javítottak rajta: Azok az üzletfelek, akik abszolút diszkréciót akarnak megőrizni, ú n. rejtjeles számiét nyithatnak. Ez a svájci bankok specialitása, melyet a nemzetközi pénzügyi körökben eléggé bírálnak. Az üzletfél nevét csak a bank két-hércm vezető dolgozója Ismeri. A többi alkalmazott csak a rejtjel számát Ismeri. Az anonimitás tökéletes. A- helyett, hogy például azt mondanák: Dupont űr, 8785. urat mondanak. S ha az üzletfél parancsot küld a bankárjának, a törzsszámát írja alá. A svájci bankárok rendkívül ügyesek a rejtjeles aláírások felismerésében. Ennek ellenére előfordulhatna tévedés, ezért a törzsszám mellett álneveket is adnak üzletfeleiknek. Így például egyik kifizetési parancson ezt olvashatjuk: „Kaktusz 6311 távlratozza Nápolyböl. Holnap reggel az American Express római fiókjának táviratilag utaljanak ét 5000 dollárt.“ Vagy ©gy másikon: „Grapefruit 1244 vásárol 200 Royal Dutch részvényt, a hely Amsterdam, és átutal 100 000 libanoni fontot a bejrúti Intrabank útján.“ A SVÁJCI FRANK — VALLÁS így Svájcba állandóan áramlik az Idegen tőke. A világon sok a „tévelygő“ pénz. Ez — ahogy a nemzetgazdászok mondják, az a legendás „mozgó tők©“, mely az avatatlan számára ismeretlen okokból, és érthetetlen kitérőkkel Génibe, vagy Zürichbe Irányul, hogy másnap azonnal valahová a világ másik sarkába irányítsák. Nem fenyeget azonban a veszély, hogy a svájci bankok titoktartása becstelen ütőn szerzett pénzeket Is vonz, és megkönnyíti az adócsalást? Ilyen kérdésen a svájci bankárok csak mosolyognak. — Gondolja, uram? — mondják méltóságteljesen —, hogy akárkinek számlát nyitunk? Mindenekelőtt információkat szerzünk az üzletfél megbízhatóságáról és szolidságáról. Védelmünkre méltó kell, hogy legyen. Ez a ml tradíclós körültekintésünk, gyakorlatunk és jóhírünk alapja, amely országunkba vonzza a külföldi tökét. A legfontosabb tőkénket, a bizalmat nem akarjuk elértékteleníteni. Mindenekelőtt a svájci nemzetgazdaságnak akarunk hűségesen és lojálisán szolgálni. A tőiké behozatala és kivitele orszászabad beválthatóságára alapul. — A svájci frank — mondják egészen komolyan Zürichben —, nem pénzegység, de vallás ... 1300 EMBERRE EGY BANK A svájci bankok óriási fejlődésen mentek keresztül a háború óta. Az Intézetek száma 1000-ről 1600-ra nőtt. A valóságban azonban az üzletfelek részére egy 4200 bankközpontból álló hálózat áll, miután figyelembe kell venni az összes bankifiókokat és kirendeltségeket Is. Ez azt jelenti, hogy 1300 svájci lakosra egy bank jut (kétszer annyi lakosra jut egy fogorvos). Az Intézetek három kategóriába vannak osztva: Helyi bankok, a kantonok pénzintézetei (kettő kivételével állami bankok), és a nagy bankok (öt van belőlük). Az összes bankok univerzális jellegűek; mindenféle üzlettel foglalkoznak. A helyi és a kantonok pénzintézeteinek első számú akciói a jelzálogkölcsönök. A hitelnek ez a formája a legelterjedtebb, a svájciak 75 százaléka minden aggodalom nélkül megterheli családi házát egy-két Jelzálogkölcsönnel. Különleges helyet foglalnak el a tradíclós svájci magánbankok, melyeket még a svájciak közül is kevesen Ismernek. 53 Ilyen bank Mi diszkréciók árulunk, uram...!
