A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-03-26 / 13. szám
/I szorgalmasok vezérkara: Pelle István, Ádám Bálint, Pelle Alfréd szeretettel viseli gondját et legfiatalabb bociknak. A szövetkezet 214 darabból 4116 marhaállományát egyébként a tulajdon két szemünkkel kellett megnéznünk — Mede Menyhért nem győzte emlegetni, hogy az elmúlt évben 166 tébécés állatot selejteztek ki, s hogy most az egész marhaállományuk tébécémentes. Mint a Járás hét más szövetkezete, ők Is rátérnek az ú] jutalmazási rendszerre: tizenkét korona hatvanét fizetnek előlegbe. Cukorrépát s dohányt is termelnek, ám a legnagyobb bevételük a korai krumpliból szokott lenni: 20 000 korona hektáronként. Jó homokbányája, meg egy kevésbé jó kőbányája Is van a szövetkezetnek. Az Istállóból a kocsmába visz utunk. Régi falusi Ivó, a pult mögött gyászruhás menyecske — a férjét baleset érte nemrég Tajtlban. Az asztaloknál néhány vendég emelkedett hangulatban van már. Az agronómus a hetes buszszal utazik. Ml Is fölszállunk. A kocsiban Szókovács Zoltán igazgatóhelyettest látjuk s néhány kollégáját — vége a konferenciának, a tanév első fele Jó eredménnyel zárult. Alig két kilométert teszünk a busszal, s már ott lépkedünk a Bakóháza-puszta felé ágazó úton. Az ég borús, köd ereszkedik a tájra. Amint ott baktatunk, a kitaposott utat követve, a „legszorgalmasabb emberekre“ gondolok. Valamikor Egyházasbást volt a környék legrangosabb községe, lakosait „büszke bástlaknak“ nevezték. Ma a Báet és Péterfala közt megbúvó, Almágyhoz tartozó, alig száz lakosú kis pusztát emlegeti mindenki: — A bakóháziaknak megy, azok tudnak gazdálkodni. Ott jól működik a szövetkezeti Négy luxusautót vettek már eddig. Az út újból kettéágazik. Házakat nem látni a 'ködtől, pedig közel kell lennlök, az autóbuszmegállótól már jöttünk vagy másfél kilométert. Végre kutyaugatás^és telefonpóznák vezérletével Bakóházán vesszük észre magunkat. Harmadik állomás: Kilencven szorgos ember Báró Kemény Géza egykori birtoka 1908-ban kertit két péterfalai család, az Adámok és a Pellék tulajdonába. Igaz, a Pelle-Icsalád ideszármazottt ága akkor már nem Péterfalán lakott, hanem Rlmajánoslban. Pelle Imre bécsi, a honfoglaló Pelle fia ma Is él még; bér apja a régi uradalom kétharmadának lett a birtokosa', ő él talán a legszűkösebben a bakóházi „milliomosok“ közül. Bakóházának, bár a puszta közigazgatásilag Almágyhoz tartozik,. külön földművesszövetkezete van. Azaz már nem áll egészen külön, mert a négy családot számláló Belezsér-pusztát Is hozzácsatolták. De a tizennyolc bakóházi család, ez a mintegy kilencven ember, Így Is önálló egységet képez, s ezt a környező falvak is tudják. S tudják a Járási szervek is. A szövetkezeteknek adott hitelből a tajtiaknak 400.000, az egyházasbástlaknak 1,200.000, a várgedeieknek 2,000.000 koronát engedtek el, a bakóháziak 300.000 koronás kedvezményét azonban, mivel a szövetkezetük Jól működik, törölték. Amikor a bakóházi siker titkát firtatom, egyértelmű válaszokat kapok: — Látástól vakuláslg dolgoznak — Jelentette ki a puszta lakóiról Básti József, a tajti elnök. — Dolgozunk — mondja szerényen a bakóházl szövetkezet elnöke. A tizennyolc családnak nemcsak négy autója van (leszámítva az ötödiket, amit Ádám Bálinték Hidegkúton élő véjüknek vettek), hanem majdnem mindnek új háza is, s minden házban tévé, minden ólban legalább egy disznó, s háztáji tehén is akad elég. A szövetkezet marhaállománya százötven darab, s bár a puszta népéből alig néhány ember nem dolgozik itthon, a szövetkezet mégis munkaerőhiányban szenved. Tavasztól őszig a szomszéd falvak — Hidegkút, Tajti, Vecseklő — lányait, asszonyait foglalkoztatják, s azok szívesen járnak Ide, mert itt naponta negyven-ötven koronát keresnek. Az iparban dolgozó férfiak persze nemigen érnek rá, de szabadságuk Idején két hétre ők is átjönnek brigádba. A sofőröket, gépi munkásokat a nyári hajrához Rimaszombatból kapják. A monda szerint valamikor nagy falu állt ezen a helyen, de azt valami lázadás miatt egy húsvéti napon fölégették. Maga a Bakóháza elnevezés bizony nem sejtet örömteli múltat. Ma a puszta ú] telepesei általában elégedetteknek látszanak. — Ma meg lőhet vönni, csak péiz legyék, mindent — így summázza a bakóházi Jólét anyagi oldalát Ádám Bálintné ízes barkó nyelven. Mivelhogy Földünk eme zugának népét „barkó“ névvel jelöli a nyelvtudomány, s az itteni nyelvjárás különös zamatát többek közt az „éi“-szerű kettőshangzók adják. — Tudjuk, hogy ha nem dolgozunk, nem lesz pénzünk, s hogy a munkát helyettünk senki el nem végzi — állapítja meg a férje. Ez tehát a sikerük titka. Ezért kellett kétszáz kilométert utaznunk, hogy meggyőződjünk egy régi-régi közmondás Igazáról: „Aki nem dolgozik, ne is egyékl“ De hogyhogy erre még nem mindenütt Jöttek rá? Hogyhogy a tízszer nagyobb Egyházasbást szövetkezetében Jóval több panaszt hallani? Va'gy talán épp azért, mert Bást tízszer nagyobb? Lehet. Bakóháza ugyanis mind a mai napig csupán Pelle- és Ádám-rokonságból áll. (Ez alól alighanem csak a szlovák származású Belko János kivétel, a szövetkezet gépésze, aki Abroncsospusztáról jött ide, ám őt is örökbefogadta az egyik Pelle.) Mindenki mindenkit a lehető legjobban ismer, nemcsak a munkahelyéről, hanem belülről is, a< családból. Mindenki szem előtt van. Itt nem lehet elbújni, nem lehet „lazsálni“. De nem is érdeke senkinek a bújkálás, mint ahogy a családban sem szoktunk bújkálni egymás elől. Itt senki sem bánik gondatlanul a szövetkezet vagyonával, mint ahogy családi vagyonúnkkal sem bánunk gondatlanul. Ha panasz merül föl Bakóházán, az inkább a pusztán kívül élőiket éri. A másfél kilométeres útszakaszt az elágazástól már két éve csinálják, de még csak félig van kész. Mindent összevetve mégis üde színfoltot jelent ez a Medvesalja peremén elnyúló házcsoport: a józan előrelátás, a higgadt paraszti virtus, a kitartó munka színfoltját ebben a kapkodó, kényelemhez szokott, percnyi élvezeteket hajszoló világban. Mikóts I. Róbert > 4 Bélyegsarok Mai számunkban bemutatjuk a szovjet posta nagyon szép emlékblokkfét, amelyet a Montrealit Világkiállítás tiszteletére bocsátottak ki. Nem kétséges, hogy ennek a blokknak, éppen úgy, mint annak idején a brüsszeli világkiállításon kiadott emlékbélyegeknek, rövid idén belül érésén emelkedik ez éra, miután az Ilyen motlvumú bélyeget sokan gyűjtik. ' A többi újdonságból a következüket említjük meg: *Albániában egy hatértékű „nradár“-sorozat Jelent meg. Belgiumban a liöge-i múzeum népszerűsítésére adtak ki egy bélyeget. Bolívia Franklin Roosevelt emlékére adott ki egy emlékbélyeget. Bulgáriában egy nagyon Bzép, kerti virágokat ábrázoló nyolcértékű sor Jelent meg. Dominika az orkán áldozatainak megsegítésére a korábban kiadott lepke-sort (elülnyomással adta ki még egyszer. Ghánában az accral nemzetközi vásár alkalmából adtak ki egy emléksort. Dél-Koreóban bárom állatábrájú bélyeg Jelent meg, blokkal. A híres olajállam, Kuwait,- az egyetem megnyitására adott ki négyértékfi sort. Miután a futball-világbajnokság Idején kiadott bélyegek jó üzletnek mutatkoztak, a londoni világbajnokság ntán majdnem egy évvel még a Maldive-szigetek adott ki egy Ilyen motlvumú, hát értékű sort. Végül megemlítjük, hogy a Szovjetunió egy, a világfirkutetást ábrázoló bélyegsort is kiadott. fTTT)20
