A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-03-19 / 12. szám
A Kassai Munkás 60 éves jubileuma <t nvítmst*s<o*s3iM »vas* re»ttim nmupp íSXÄ*gTÄ i*»»"«*«»*» —1“SSÜST tu#(«fft-ftWMK <ww»> <- •*»» - <*■«>•>«»»-* KW»««« Ite« l*í »«w » «.«*»■ Erőszakra — forradalom. í„' »Wify*<6 y-r<c-% *<g - * «»»-tt-í«** vr/« *&*&**& ♦ ftftfettftfc ** «feteSaisk. í?'^ **&»* «*» Ä* SSW^ (v&vo <** ****>•&. *>■ a«#*» <*»* «5S«<» wv* t-"****® í^r &*<-». ' -■ •:• »-■«.'. « W’it.-J.#* •***«• £.S*> vv ,<<*-*Z<>'>dix# i '• - V zy-x-x*. *:»ÍStW**x * **«• ^>''2 . ” ■ • vX • <ft’-' «S«* *•***<«&•/* 4 **&-*> ír«;« « «9« XSíW^X>Á< ^«> íí«^ »4»^ ■?-<4>«Se<í>ÍJ Č* VíMŐ 44*** >í^ft*6e< ft '»A-y iÄSiíÄrÄÄ •.ÍSSíai Hatvan évvel ezelőtt, 1907. március 16-án jelent meg a Kassai Munkás első száma. Abban az időben, amikor a szervezett munkásság már Magyarországon is olyan erőt képviselt, amelylyel a felfelé törtető kapitalizmusnak is számolnia kellett. 60 évvel ezelőtt a munkásosztály harca a iminkásszervezetek elismeréséért, a nyolcórai munkaidőért, az általános titkos választójogért egyre nagyobb arányokat öltött. A Kassai Munkást a munkásság öntudatra ébredése, saját erejébe vetett bizalmának tudatosítása teremtette meg. A Kassai Munkás mint Kassa és vidéke dolgozóinak hetilapja indult meg. A lap megindítása anyagi áldozatokat Is követelt. A munkaidő akkoriban 10—12 órát tett ki, az átlagos napibér nem haladta meg a 40—60 krajcárt. A nehéz viszonyok ellenére a kassai szervezett munkások önkéntes adományozások révén, fillérekből gyűjtötték össze a lap megteremtéséhez szükséges alapot. A Kassai Munkás első számától kezdve 1914- lg hűen tükrözte a szociáldemokrata párt reformista ideológiai irányát. 1914-ben egy háborúellenes cikke miatt betiltották és csak 1918-ban jelent meg újra. Már abban az időben fermerült a napilap alapításának gondolata, amelynek hiányát a munkásmozgalom lendületes fejlődése érzékenyen megsínylette. A napilap megvalósítására 1920. február 15- én került sor. Ismét a kassai munkásság bizonyult a legöntudatosabbnak. A kassai szakszervezetek 60 000 koronát adtak össze, hogy napilappá válhasson a munkássajtó. Ettől az időtől kezdve a lap eszmei irányvonala egyre viiágossabbá vált. 1921. május 15-e és 16-a között a Prágai Kongresszus kimondotta a kommunista párt megalakulását. Nagy érdeme volt ebben a Kassai Munkásnak, mert két éven át törhetetlenül harcolt a CSKP megalakításáért. Ettől az időtől kezdve a lap már nem a szociáldemokrata párt, hanem a kommunista párt kiadványaként jelent meg. 1922-ben az üldözés, a cenzúra, az elkobzás folytán olyan anyagi nehézségek közé jutott a lap, hogy azontúl már csak háromszor hetenként jelent meg. Az 1922-es és 1925-ös évek között kiadták a „Proletár“-t és a „Nőmunkás“-t, mint a Kassai Munkás, illetve a „Munkás“ heti mellékletét —■ időközben ugyanis „Munkás“-sá változtatták a fejlécet. Az előbbit a mezőgazdasági dolgozók, az utóbbit a dolgozó nők számára adták ki. A Munkás időszaki kiadványai közül a legnagyobb jelentőséggel kétségtelenül az éven ként megjelenő Munkásnaptárak, valamint a Májusi Emléklapok bírtak. Az elkövetkező évek ben további súlyos anyagi helyzetbe került a Munkás, amiért csak egyszer hetenként jelenhetett meg 1937. június 27-ig. Akkor ugyanis a párt beszüntette a lapot, szerepét pedig a Nép. front szellemének megfelelően a Magyar Nap c. napilap vette át. A lap szerkesztését két-három áldozatkész elvtárs végezte. A szerkesztőség állandó kapcsolatot teremtett a moszkvai és a bécsi emigránsok csoportjával. Az irodalmi rovat gerincét Gábor Andor, Illés Béla, Gergely Sándor, Hidas Antal, Sarló Sándor, Zalka Máté és a helyi munkáslevelezők alkották. A Kassai Munkás három évtizeden át Szlovákia magyar ajkú forradalmi proletariátusának szócsöve volt (1907—1937). Az egész idő alatt történelmi jelentőségű tájékoztató és szervező tevékenységet fejtett ki. A Kassai Munkás megjelenésének hatvanadik évfordulóján Szlovákia dolgozói hálával és szeretettel emlékeznek meg lapjukról, amelynek éve egybeesik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójával. Róják Dezső rossz szellem helyett égi pártfogókat állított a nép elé. Az újjávarázsolt, újjászületett természetet Krisztus dicsőséges feltámadásával állították párhuzamba, vagyis a mágikus szokásoknak misztikus értelmezést adtak. Másrészt viszont az egyház új, népi szokások kialakulásának lett a kiindulópontja. Ma is találunk olyan népszokásokat, amelyek kimondottan egyházi eredetűek, de a hosszú idő és népünk formáló adottsága annyira megváltoztatta, hogy vallásos jelentését ma már nem is érezzük. Ezek a pogány, vagy éppen egyházi eredetű, tavaszt varázsló népi ünnepek célzatukkal egy nagy érdeket szolgáltak, a termés védelmét és bőségét. Valójában viszont ezt nem a természetet befolyásoló mágikus varázslatokkal, hanem a nehéz, mindennapi robottal érték el. Robot volt ez a szó szoros értelmében, mely kora tavasztól késő őszig, látástól vakulásig tartott. Parasztságunk már kora tavasszal vizsgálgatta az időt, kémlelte az eget, mi van a felhőkbe írva: fagy, hó, vagy esetleg időlágyító eső. tgy vált egy kicsit csillagásszá és természettudóssá is, s megszülettek az ilyen megállapítások, mint pl. Üszögös Szent Péter napján, ha hideg van, még negyven napig tart a tél. Mátyás jeget ha nem talál, csinál. Ha a feketevasárnap esős, szűk lesz a termés stb. A tavaszi mezei munka előkészítése visszanyúlik a téli jeges napok idejére. Magát a tavaszi munkát — trágyázást, szántást, vetést és ültetést — szigorú előírások és mágikus szertartások között végezték. Ezzel kedvező időjárást és bő termést reméltek elérni. A trágyázás — a Csallóközben ganézás — körüli szokásoknak is megvannak a sajátos babonái. A trágyázás a föld termékenységét fokozza. Hogy a gonosz szellem a trágyaadó állatokat meg ne ronthassa, s a trágyának erejét ne vehesse, népünk különféle ellenbabonákhoz folyamodott. Alkonyat után a trágyát nem volt szabad kihányni, mert a sötétség az ártalmak ideje volt. Hasonlóképpen bizonyos napokon: kedden és pénteken, amikor a gonosz szellemeknek nagyobb volt a hatalmuk. Tilos volt a trágya kihordása újhold idején, is, és abban a hónapban, amikor a holdújulás pénteki napra esett. Az ebben az időben, vagy ezeken a napokon kihordott trágya — a néphit szerint — erejét veszíti, és sok férget csal a földre. A Csallóközben Dercsikán és környékén erősen hitte a nép, hogy a trágyával megrakott kocsit korán reggel kell kivinni, hogy ne találkozzanak senkivel, de főleg asszonnyal ne, mert az így földre került trágya erejét veszítené. Ha mégis találkoztak, inkább visszatértek, és később vagy másnap indultak el újra. A trágyázáshoz hasonló babonás hiedelmek fűződtek a szántáshoz is. Itt is megtaláljuk az alkalmatlan és a dologtiltó napokat. A szántás megkezdésének időpontja vidékenként változott. Általában azonban a mezei pacsirta megszólalása utáni 11. nap kezdték, és mindig napkelte előtt. A szántás szigorúan férfimunkának számított, asszony legfeljebb csak a kerti ásást végezhette. A szántással kapcsolatos babonás cselekedetek főképp a szántóra s magára az igavonó állatra, és az ekére vonatkoztak. A vas babonás erejében hívő nép sokáig nem szívesen alkalmazta a vasekét. Hitük szerint nem sok termés van utána, mivel a vas kiveszi a föld erejét. A szántóembernek a szántás előtti napon nem volt szabad feleségével érintkeznie, mert búzája konkolyossá vált. A föld előkészítése a trágyázással és a szántással egy bizonyos munkafolyamat befejezése. Következik a vetés. Az előbbiekhez hasonlóan a vetésnek is megvoltak a sajátos, törvényszerű szokásai. Kezdődött a vetőmag előkészítésével, melyet bizonyos varázslatoknak, illetőleg szentelésnek vetettek alá. Megfüstölték a magot, hogy a gonoszt elriasszák. Szentelt borral öntötték le, hogy megtisztuljon, stb. Maga a vetés az ősi pogány és az ebbe keveredett keresztény szokások kerete közt folyt le. A csallóközi néphit szerint nem volt szabad vetéskor kenyeret sütni, vagy egyéb tésztafélét csinálni, mert az az elvetett gabonára káros volt. Vetéskor a lepedőnek — amiből a magot szórták — egy szögletébe két krajcárt kötöttek, amelyet vetés után az első koldusnak ajándékoztak. Holdfogyatkozáskor semmiféle vetést, ültetést nem volt szabad végezni. A holdtölte ellenben igen kedvezően befolyásolta ezt a munkát. Üszögös Szent Péter napja azért nem felelt meg, mert az ezen a napon elvetett gabona üszögössé vált. Bősön Ilona napját tartották szerencsétlennek a káposzta ültetésére. A vetés éppúgy, mint a szántás, férfimunka volt. Asszony nem végezhette. Csak a kerti növények némelyikét: babot, lencsét, borsót; azaz ti méhben termő növényeket vethette asszony. Ez a veteményezés is tele volt ősi babonás maradványokkal, a termés sikerére irányuló analógiás varázsló cselekményekkel. SIDÚ FERENC
