A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-03-12 / 11. szám
ízlés és Lehet, csak én érzem így, de mér hosszabb ideje foglalkoztat ez a probléma: mintha ízlésünk s erkölcseink nem lennének arányban anyagi jólétünkkel. Ha összehasonlítjuk jelenünket a múlttal, szemet szúr az Ipari ős a mezőgazdasági munkástömegek, a két-háromholdas törpeparasztok anyagi helyzetén az elmúlt huszonkét esztendő alatt lemérhető változás. S a nyugdíjasok, de még a sokgyermekes családok Is érzik a különféle szociális juttatások melegét, biztonságot nyújtó támaszét. Ha végigsétálunk falvalnk vadonatúj villanegyedein, ha üzleteink bevásárló közönségét nézzük, ha a munkáslakások közelében játszó gyerekhad zsibongását hallgatjuk, a látottak-hallottak minduntalan összehasonlításra késztetnek. A tömegek anyagi fölemelkedése vitathatatlan, bár azok sem hazudnak, akik azt állítják, hogy bölcs gazdálkodással, okos munkaszervezéssel, kitartó szorgalommal sakkal többre lennénk képesek. Ám ha hosszasabban szemlélődünk, az anyagi-szociális jólét hátteréből zavaró körvonalak rajzolódnak elő. Falvalnk új villanegyedei fölösleges, elnagyolt díszítőelemeikkel hangolnak le, üzleteinkben gyakran az esztétikailag értéktelen áru fogy a leginkább, s a kisgyerekek láttán 8szünkbe jut, mennyivel adósat.még Iskoláink egy magasabb szintű ízlésrendszer kialakításának. Érdekes jelenség ez, mert minden történelmi kornak megvolt a maga uralkodó ízlése. Igaz, az osztálytársadalmak idején az ízlés a társadalmi osztályok szerint is tagolódott, mégis jól kivehető egyegy kor arcéle nemcsak gazdasági vagy társadalmi vonatkozásokban, hanem az Ízlés alakulásában is.. Persze minél távolabbra tekintünk, annál jobban érezzük a történelmi korszakok egyöntetűségét: a román kor föld és halálszagú masszlvltását nehéz összetéveszteni az utána következő gótika égbe szökő karcsúságával, ez pedig mérőben más, mint a reneszánsz vérbő terpeszállása. Még a barokk és a klassziclzmué is élesen elhatárolható. A XIX. századdal azonban meglehetősen kaotikus világba csöppenünk: a romantika csapongása összekeveri a stílusokat, s a századvégi szecesszió cirádái már A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Sziivotsógóiiek hetilapja Megjelenik miurion vasárnap. Frí szer k osztó Major Ágoston fúszerk. helyettes: Ozsvald Árpád Pnstafiók C 39«. telefon 933114 Terjeszti a Posta llirlapszolgálata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levél kézbesít“. Szerkesztőség: Bratislava, |esen ského «. Külföldre szóló előfizetéseket el intéz: PNS Ústredná oVpedíeia tlaée. Bratislava;!, Cuttwaldovo nám, 4«.VII. Nyomja a PRAVDA nyiundavátln lat, Bratislava, Štúrova 4. FlóHzetésí díj negyed övre 19,90 Kés, fél évre 39, Kés. egész évre 70. Kés. Kéziratokat nem őrziink meg és nem küldünk viszsza. K 27*71180 erkölcs korunk stflustalanságénak készítenek talajt. Azaz — ne beszéljünk még stflustalanságről, hisz egy-egy stílus sok tudatos és tudattalan vonás összetevője, s benne élve a kor kavargásában nehéz eldönteni, mit lát majd meg Ízlésünkből az elkövetkező korok embere. Ml apró részecskékre bontva érzékeljük azt, amit néhányszáz év múlva talán mint tömör egységet fognak érzékelni... Valahogy mégis azt tapasztalom, hogy ebben az elemeire bontott világban sokmlnden nincs a maga helyén. A szellemi fölemelkedés mintha nem követné nyomon az anyagit, a kulturális színvonal mintha lemaradna a szociális vívmányok s a műszaki haladás mögött. I Lépten-nycmon szembe találjuk magunkat a szellemi igénytelenség különböző megnyilvánulásaival. Egy „középkádorként“ nyilvántartott közéleti személyiség képet óhajt vásárolni új lakásába. Mindegy, mit ábrázol a kép — egyedüli kikötése, hogy ne kerüljön többe kétszáz koronánál. Díjaikról kell gondoskodni az ifjúsági alkotóversenyre? Nőnapi jutalmat osztunk a munkában élenjáró asszonyoknak, lányoknak? Meg akarjuk lep ni házasulandó ismerősünket? Tessék: porcelánt és üveget kínáló kirakataink tele vannak szebbnél szebb Ízléstelenséggel. Néhány évtizeddel ezelőtt ponyvát olvasott boldog-boldogtalan. Gyerekkoromban jómagam is a filléres regénytárak füzeteivel oltogattam betü3zomjamat. Pedig a „nagy irodalomba“ Is elég korán belekóstoltam, s lett volna rá módom, hogy komoly olvasmányokkal tömjem az agyam. Csakhogy az ember hajlik a1 kényelemre, s egy százoldalas cowboy-regényt kényelmesebb végigizgulni, mint a „Háború és báké“-t. így állunk Ízlésünk egyéb tárgyaival is: a házzal, a berendezéssel., a társalgással, a szórakozással. Általában a' könnyebb utat választjuk. Persze a kérdés azért nem ilyen egyszerű. Az anyagi háttér Itt is, ott Is kikandtkál a kontúrok mögül. A letűnt társadalmi rendben az ember nem csu pán kényelemből vásárolta a ponyvát, hanem azért is, mert az összes Irodalmi termék közül a ponyva volt a legolcsóbb. Az utóbbi tlzhesz esztendőben az Olcsó Könyvtár kötetkél Jelentik az anyagilag leghozzáférhetőbb irodalmat, s lám, a három-négykoronás könyvek klasszikusokat visznek az olvasó tömegek asztalára. Ám ez a térhódítás mégsem olyan meggyőző, mint a ponyváé volt. Az emberi kényelemmel nyilván számolni kell ma Í3. S számolni kell még egyebekkel: a divattal, az egymást-majmolással,' az irigységgel, a vetélkedő hajlammal. Miért ne legyen meg nekem Is, ami a szomszédnak megvan? Mért legyek én kevesebb a sógoromnál? Miért ne engedhetnénk meg magunknak ml többet? Talán ez az a határterület, amelyen Ízlés és erkölcs körvonalai egybeolvadnak, elmosódnak. A majmolás Inkább Ízlés dolga, a „csakazértis“-tempót azonban már erkölcsi problémának érezzük. S a jelenségek lényegét vizsgálgatva rájövünk, hogy az igénytelen ízlés vagy egy-egy divathóbort erkölcsi tespedéit is takarhat. Aki kis dolgokuan nem őszinte, az nagy dolgokban is könnyen hazudik. Akinek látszatra Jelentéktelen dolgokDan minden mindegy, az fontosabb döntések esetén Is könnyen eltéveszti az arányt. Sokan joggal fölvethetik, hogy könnyű az ízlésről papolni, de nehezebb a mai rohanó világban ízlésünk fejlesztésére Időt kerítenünk. Ez igaz. Csakhogy Itt sem árt Összevetni a mát a múlttal: a dolgozó tömegeknek valaha jóval kevesebb szabadidő Jutott, mint manapság. Vajon kihasználjuk-e szabadidőnket, s vajon kulturált emberhez méltó módon használjuk-e ki? Mert tévedés azt hinni, hogy pihenni csak könnyű zene mellett lehet, hogy egy limonádéfilm kellemesebb szórakozást nydjt, mint holmi operaelőadás. Igaz, a komoly zene s általában a művészetek nehezebben megközelíthető ágad bizonyos előtanulmányokat föltételeznek, de a befektetőit fáradságért bőven kárpótol az azt követő művészi élmény. S noha iskoláink az utóbbi évtizedekben az esztétikai nevelést igen elhanyagolták, az iskolát végzett húsz-harmincéveseknek még mindig megéri elsajátítani a műélvezethez szükséges alapokat. A testi munkás akkor Is pihen, ha művelődik, ha képzőművészeti könyvet lapozgat, ha a tévébon komoly színdarabot néz, ha szimfóniát hallgat. De jó Ilyenkor belesüppedni a karosszékbe s átengedni magunkat képzeletünk szárnyalásának! Izmaink pihennek, idegrendszerünk megnyugszik, lelkünk pedig fogékonyabbá válik az élet apró örömei iránt. A tragédiák megrázó jelenetei, a Bach muzsika, vagy egy Borsos-szobor szépsége elmélyültebbé teszik létszemláletünket, emlékek, érzések, gondolatok rezonálnak bennünk, s ha újból elszólítanak a napi, gondok, ügy érezzük, mintha szellemi gőzfürdőben jártunk volna. Megdolgoztunk a műélvezetért, ám ez az élvezet fölemel, szárnyat ad nekünk, mint ahogy a gőzfürdőt Is végiglzzadjuk, hogy utána újult erővel, frissen, könnyedén lépjünk ki az utcára. S ez a belső fölfrlssülés, lelkünk, nek ez a kifinomulása Ismét az erkölcs határai mögé terjed. A drámai mű okozta katarzis után az ember hajlamosabb a jóra. Ha valaki nekünk örömöt szerez, mi Is szívesen szerzünk örömöt másnak. Ha jó a hangulatunk, környezetünket is jókedvre deríthetjük. Természetesen a müértők Is gyarló emberek, vissza-visszaesnek emberi hibáikba, s a nagy kultúráról tanúskodó korok Is tele lehettek bűnözőkkel. De ne az árnyoldalakat tekintsük, hanem a napsütéses részeket. Ha ezerből csak egy ember javul meg, az Is valami. Ha naponta csak egy órát töltünk el nyugodt, kiegyensúlyozott lelkiállapotban, életünk ro hanó kavargása közt már ez 13 sokat jelent. S miért utánoznánk mások hibáit? S egyáltalán — miért majmolnánk másokat? Miért ne tekintenénk magunkba, miért ne alakítanánk egyéniségünket, jellemünket a magunk belátása szerint? Elvégre a társadalom egyénekből tevődik össze, s a közösség is tökéletesebbé válik, ha a tagjai tökéletesednek. Miért ne tanulná meg ki-ki önmagában 'különválasztani a jót a rossztól? S nem csiszolja-e Ítélőképességünket, ha a szépet a kevésbé széptől, a művészit az álmüvészitől, az ízléseset az ízléstelentől szintén megtanulju/k különválasztani? MIKÖTS I, RÓBERT Olaszországban egyre fokozódnak a bérharcok. Február 23-án a közlekedést alkalmazottak 24 órás sztráfkja következtében telfesen megbénult az élet Rómában. A kormány katonai teherautókat vezényelt kt, hogy legalább némiképp pótolja a vtllamosok, troli- és autóbuszok hiányát. lUPlf
