A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-03-05 / 10. szám
XIII. Báró Eberstein Eckbert ezredest nagyon súlyosan érintette a balul sikerült kótyavetye. Az első napokban még megpróbálta viszszaszerezni az elveszett jószágot, de a parasztok behajtották állataikat a Dráva árterületein húzódó legelőkre. Oda pedig csak ők ismerték az utat. Az ezredes magához hivatta Dudva György korcsmárost, akiről az a hir járta, hogy bőviben van a pénznek. A korcsmáros sejtette, hogy miért hivatta Eberstein, könnyű volt kitalálnia, hogy a bárónak pénzre van szüksége. — Ez nagyon nehéz kérdés, ezredes úr, nagyon nehéz dolog — magyarázkodott a rókaképű korcsmáros, majd Így folytatta: — Nem mintha az ezredes úr neve és aláírása nem volna az én számomra garancia, de bevallom őszintén: nekem sincsen pén zem. Ellenben mind a ketten jól járnánk, ha — javasolta —, ha az ezredes úr elfogadná az ajánlatomat. Amália, az ezredesné, kíváncsian fülelte minden szavukat. Elsősorban neki volt szüksége a pénzre, s így nem is csodálkozhat senki sem azon, hogy kihallgatta térje és a korcsmáros beszélgetését, minden szavukat leste. — Milyen ajánlatról beszél? — szólt bele váratlanul kettőjük társalgásába. Dudva György néhány pillanatig gondolkozott, majd elkezdte: — Odalent, Siklós és Harkány között, melegvíz tör fel a földből. A vidéken azt mondják, hogy a víznek rendkívüli gyógyhatása van mindenféle köszvényes, csúzos betegségre. A parasztok újabban rákaptak arra, hogy szekereken fuvarozzák a gyógyvizet és így nagy jövedelemre tesznek szert. Azt javasolnám az ezredes úrnak, hatalmi szóval rendelje el, hogy ezután csak pénzért lehet használni és hordani a gyógyvizet. Az ezredes nagy figyelemmel hallgatta a korcsmáros javaslatát, de nem szólt. — Namármost — folytatta a korcsmáros — én még a mai napon ötven arany előleget fizetek le a vlzjogért és egy hónap múlva, amikor majd meglátjuk, hogy milyen hasznot hajt a víz árusítása, megköthetnénk a végleges szerződést. Amíg az ezredes és a korcsmáros a várban alkudoztak, a környékbeli szegény parasztok, akiknek a kemény telek, a nehéz munka, az idő beleoltotta csontjaikba a fájdalmat, a földből feltörő melegvízben próbáltak enyhülést nyerni. A barlangi élet klújitotta Siklósi bácsi köszvényét is. Erősen hasogatott az öreg minden csontja, összes porcikája, húzódott a dereka. Elhatározta, hogy néhány napig megáztat|a magát a gyógyvízben. Mivel nehezére esett a járás, Máté támogatta az úton. A sok ismerős éppen csak Ud. vözölte őket, amikor a távoli nyárfasor felől lódobogás hallatszott és néhány pillanat múlva fehérkabátos, dragonyos csapat bukkant elő. — Hát ezek meg mit akarnak itt? — hökkent meg Siklósi bácsi. Mi szél hozta őket erre? Vagy valaki beárulta Mátét, meg öt, vagypedig ők is fürdeni jöttek ... De akárhogy is van, mindkettőjüknek menekülniük kell, egy pillanatig sem maradhatnak. (Folytat;ukl
