A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-03-05 / 10. szám
sőre hivatott, de csak bizonyos vidékeken, a zeller pedig mindennapos eledel az amerikai családok asztalán. Nincs gyökérfeje, mint nálunk, csak húsos levelei, amelyeket megmosva nyersen esznek. Ízesek, illatosak, fűszeresek. Az első termés, amelyért Dudáőkndl mindenki dolgozott, akinek keze és lába volt, mintegy harmincöt szekér zellert adott. A család úgy számolt, hogy minden kocsi ezer dollárt Jelent. — Legalábbis ezt állították a szállítóvállalat emberei — szövődnek tovább az emlékek. — A szállító azonban a termésűnket hűtőraktárakba helyezte és mire onnan előhúzta, a kereslet csökkent, mi pedig csak egy hétszáz dolláros csekket kaptunk. Tönkrementünk, csalódottak voltunk és fülig eladósodtunk. A bankoknál zárt ajtókra találunk —■ csak az istenhez fordulhattunk. — A Duda család ugyanis közismerten igen vallásos. Segítséget mégiscsak önmagukban találtak. Mivel Duda, a családfő, nyílteszfl ember volt, kiadta fialnak a rendelkezést: „Nincs más megoldás, munka után a »kék könyvet« kell tanulmányozni.“ Az pedig nem volt egyéb, mint az USA felvásárló központjainak Jegyzéke. Elhatározták, hogy a következő évben befogják a lovakat és maguk adják el a zellerjüket. — Egyikünknek sem volt a középiskola egy osztályánál magasabb műveltsége, de át kellett törnünk. Az üzlet üzlet —• belefurakodtunk a titkaiba. Az ember kockáztat, veszít és újra nyer — emlékezik Duda úr az apjára. — Az apánk fogékony volt az új gondolatok iránt és ne mázt mandta, hogy „csináljátok úgy, mint én“, vagy „dolgozzatok a megszokott módon“, hanem: „itt a föld — és előrel“ Csodálatosan kitartó, dolgos ember volt. A fiait nemcsak a föld szeretetére tanította meg, de arra is, hogy egymást is tiszteljék és szeressék. Tulajdonképpen ebben rejlik a Duda testvérek sikerének titka. Szvatopluk örülne A három fiú családi konszernként kezeli a farmot, amely felvirágzott és ma már Jó neve van. A testvérek amellett rendkívül szerények. Nem akarnak arról nyilatkozni, hogy Szlávia területén árvaházat, aggok házát, templomot és iskolát építettek. Intézményeket, amelyeket ők tartanak fenn. Szvatopluk fűzfavesszőit nem osztották szét. Ebben a családban csak a munka és a felelősség oszlott meg. A legidősebb, mr. John Duda, a gépesítés osztályát vezeti, maga is szerkesztett már néhány hasznos gépet a zeller begyűjtésére, ültetésére és öntözésére. Mr. Andy a termés értékesítését Igazgatja és az ő gondja az új vásárlók felkutatása. Mr. Ferdinand, a legfiatalabb, a marhaállomány fejlesztéséről, a legelőkről és a földekről gondoskodik. — Hét fiunk Is velünk dolgozik már — mondta elégedetten és 3a (át apai boldogságával eltelve Mr. Ferdinand. John bátyám négy fia már elvégezte a főiskolát. Andynak kettő van, nekem meg egy. — A fiúk mezőgazdasági szakiskolákat végeznek. Kitanulták különböző újfajta növények termesztési módját, az állatorvosi szakot, a kártevők elleni harcot, a gépesítést stb. A három testvér hat lánya viszont részben tanító lett, részben az adminisztrációban nyert képesítést. A legszebb náluk, hogy mennyire becsülik egymást, milyen Jóindulatúak egymás iránt, ami egy ilyen óriási munkakolosszusban elengedhetetlen. A begyűjtés csúcsldényében mintegy 1600 ember dolgozik a Duda farmon. Idényen kívül is néhány száz az állandó munkaerők száma. Ezek hát Dudáék, akiket, amikor itt letelepedtek, a bennszülöttek tulajdonképpen el akartak kergetni. — Ugyan, hagyjátok őket, elmennek maguktól is, ki bírná itt ki... Kibírták és nemcsak kibírták. Az eredeti 40 hold első „nehéz földből“ több mint 10 000 holdnyira nőtt a gazdaságuk csak a zöldség és édes kukorica alatt. Később ehhez Jött még 4700 hold cukornád. Ezenkívül itt van még a 43 000 holdnyi marhatenyésztő rancs, nem messze Cap Kennedytől és egy 25 000 holdas citromültetvény. — Ami a teheneket illeti — mondta Mr. Ferdinand — megvásároltunk Ausztráliában egy speciális farmot, ahol új tenyésztési módszerrel próbálkozunk, főleg hús szempontjából. Bizonyára tudja, hogy az Államokban a marhahús Jó ételnek számít. A marhahús azonban csak Jó marhából Jő. Annak pedig Jó tenyészetből, Jó legelőn kell nevelkednie. Rendeltünk mi már Afrikából is bizonyos fajta füvet és elvetettük nagy területen. Meg is van Mr. John Duda Andy Duda Ferdinand Duda U§ö&> a látszata. Néhány nemzetközi kiállításon nyertünk már díjat tiszta fajtájú marhaállományunkkal. Ferdinand úr szívesen beszél a birtokról, az a vesszőparipája. Még azt is megtette, hogy repülőgépen vitette a teheneket a kiállításra. Egy ún. „indiai púpos szent tehén“ értéke ötszáz dollártól ötezer dollárig terjed darabonként. A Duda-farmról úgy öt-hatezer szarvasmarhát adnak el évente... — De a tejet vásároljuk — nevette el magát beszélgető partnerem —, ugyanis gyermekkorom óta undorodom a fejőstől. Az ember hullafáradtan Jött haza a földekről és nekiláthatott fejni... Hogyan viseled el az idegent, ha a magadéval nem egyezel, volt a Duda család Jelszava és az nevelt ki bennük annyi tisz teletet egymás és a munkatársaik Iránt. Ezt a tiszteletet lépten-nyomon érzi az ember. A farmot mintha képesújságból nyírták volna ki. Irodája' pedig inkább modern asztronómiai központ benyomását kelti, mint egy mezőgazdasági adminisztrációét, ahonnan a vetést, a begyűjtést és a termés eladását irányítják. Önműködő számológépek tájékoztatnak a Dudáékat érdeklő amerikai piacokon beállt árváltozásokról. Naponta pontos Jelentést kapnak az időjárásról és a talaj összetételéről. Nyilvántartják az állatállomány szaporulatát, ellenőrzik a hűtőberendezések működését, a laboratóriumi kimutatásokat, valamint a szeletelt zeller ú] konzerválás! módszerével végzett kísérleteket, amely iránt nagy az érdeklődés a vendéglők, a kereskedelmi vállalatok és a katonaság részéről. És mindezen gondok mellett közismert, hogy Dudáék találnak időt a családjuk, a gyermekeik, az unokáik és saját kikapcsolódásuk számára is. Nem feledkeznek meg a farm alkalmazottairól sem, egy 50 000 holdas területet bérelnek részükre, hogy Júliusban és augusz tusban, amikor a zellerföldeken az ő naptáruk szerint „tél“ van, ott vadászhassanak és üdülhessenek. Kiittuk poharainkból az utolsó csepp frissítőt is. Elbeszélgettünk még a gyerekekről. Dudáné, Ferdinand felesége már az Államokban született, de gyönyörűen beszél szlovákul, a gyermekeik pedig értenek. Csak félnek beszélni, nehogy kinevessék őket. Megkóstoltuk a szeletelt zeller-újdonságot, és lehet, hogy ha Jövőre eljövünk, már zeller-szörpöt iszunk, mert Amerikában a zellert Jobban kedvelik, mint nálunk a narancsot, és miközben végre valóban búcsút vettünk, eszembe Jutott, hogy ezekre a nemzedékekre illenek a költő szavai: „Apám paraszt volt, én is az vagyok, az én utam ott kezdődik, hová apám már nem Jutott." Az öreg Duda úr üres kézzel Jött és a fiaira, földet hagyott. Tengernyi földet... A fiai műveletlenül érkeztek, de az ö fiaik már valamennyien főiskolát végeztek és végeznek. És ml lesz az unokákkal? Elérnek oda, ahová az apa már nem érhetett el, mert Ilyenek a Trencsén mellől való Dudák, az USA legnagyabb zellertermelői. Kérdésemre, hogy Duda úr nem vágyik-e meglátogatni a szülőföldjét, nagyon melegen és nagyon őszintén ezt mondta: — Rokonaink a régi hazában gyakorlatilag már nincsenek —■ de ott a hazánk... —- és itt elnémult a felötlött kérdéstől, vajon nem több-e ez? Fordította és feldolgozta: L. Gály Olga. Munka « farmon
