A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
rt.'/'fi kapítamm Itt az ideje, hogy az eddig fiiarcoa kurucot végre megismerjük. Eke Máténak hívják ás Béri Balogh Adám brigádjában kapitányi rangot visel. Kemény ás küzdelmes múlt áll mögötte, pedig mág csak harminc esztendős. Ide való Siklás környékére: Terehegyre. Onnan Indult el, mint egyszerű marhahajtó, hogy minden esztendőben sokszáz szarvasmarhát segítsen vásárra hajtani, Bécsig, Augsburgig. Az ilyen utakon nem voltak ritkák a rablótámadások és a hegyek között gyakran farkasok is megtámadták a csordákat. Ebben az életben edződött meg Eke Máté, ezeken az utakon tanult meg németül, horvátul. Aztán, amikor kitört a spanyol öröködési háború, besorozták Batthyány gróf házi ezredébe és huszárként eljutott a Rajna partjára. Ott hallotta meg, hogy odahaza* Magyarországon Rákóczi kibontotta a szabadság zászlaját. Töprengett, gyötrődött a huszár, végül döntött: hazaszökött Magyarországra. Szökés közben az ezredes labancai utána lőttek, a vállát sebesitetták meg. Talán sohasem nyitotta volna fel a szemét, ha egy derék öregember gondjaiba nem veszi. Az öreg Siklósi bácsi ápolta, gyógyltgatta. Báró Ebersteln ezredes nem nyugodott bele Bruckenbacker kapitány jelentésébe, amely szerint biztos értesüléseik vannak arról, hogy az ezredessel viaskodó kuruc nyakát szegte egy szakadékban. Még hetek múlva is kutató járőröket küldött a környék minden eldugott zugába, hogy azt az embert, aki oly sértő módon elbánt vele, végre megérdemelt sorsára, a hóhér kezére juttassa. Pityik őrmester számára külön szenvedély volt az embervadászat. Meg akarta mutatni okosságát és kérlelhetetlenségét. Siklósi bácsi furcsa zajt hallott a távolból. Az ő füle megszokta a Tenkes minden neszét. De most eddig ismeretlen ricsaj verte fel a szőlőkkel borított hegoldal csendjét. Óvatosan kipillantott. A présházak között labanc katonákat látott közeledni. — Bújj el fiam gyorsanl — sietett vissza a présházba, ahol Mátét rejtegette. — Ez a hordó neked készült! Egy tizhektós hordó oldalán rejtekajtót nyitott fel és oda tuszkolta be a még mindig sajgóvállú kapitányt. Beadta utána pisztolyait és nagy riadalmában utikosarát is Máté kezébe nyomta. A labancok pincéről-pincére járva alapos kutatást végeztek. A teli hordókat is ellenőrizték: nincs-e bennük kuruc. Ellenség helyett mesés illatú bort találtak, amelynek az lett a vége, hogy Siklósi bácsi pincéjéhez érve már rogyadozott a lábuk. — Itt vannak a legjobb borok — bömbölte Vogeler, a mesterlövész és társaival együtt belelövöldözött a hordók oldalába. Ujjnyi vastagon csörgedezett a drága ital. A labancok pedig odafeküdtek a borforrások mellé és úgy itták. Siklósi bácsi csak nézte a pusztítást. Apró fadugókkal igyekezett betömni a lőtt lukakat, de fél szeme állandóan azt a hordót figyelte, melyikben Eke Máté húzódott meg. (Folyt, köv.)
