A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-02-19 / 8. szám
XI. A megszöktetett 8uga Jakab a kapitány lovával ágy eltűnt az esti homályban, mintha a föld nyelte volna el. De nemsokára ismét felbukkant a vár körttl. Akkor azonban már senki sem mert arra gondolni, bogy a mankón sántlkáló, félszemfi nyomarák a hírhedt Buga Jakab. Az ezredes ugyanis hadi kótyavetyél hirdetett, hogy pénzzé tehesse a környékbeli községektől összerabolt Jószágot. Amikor hírét vette ennek Tankes kapitánya, összeült Jakabbal ás az öreg Siklósival. Megállapodtak a haditervben. Buga Jakabnak sok ismerőse volt az eszéki tözsérek között. Rá várt az a feladat, hogy különféle rémhistóriákkal tartsa vissza őket a siklósi Jószágvásárlástól. A Tenkes kapitánya pedig tőzsér ruhát szerezve maga indult az oroszlán barlangjába. Tarsolyában lapult az a száz arany, amit néhány héttel ezelőtt Béri Balogh Ádám vérdijaként az ezredestől zsákmányolt. A vár alá terelt jószágok körül sántlkáló, félszemtt szegényembert Bruckenbacker kapitány és Pityik őrmester elkergette. A koldusgúnya alatt lapuló Bu ga Jakab egy fa tövében hfisölve várta a fejleményeket. Már a delet Is elharangozták, de egyetlen tőzsér sem érkezett a kótya-vetyére. Hiába lesték szobájuk ablakából az ezradesék. — Pedig valamennyinek külön külön levelet Írattam — mérgelődött Eberstein báró. — Odanézzenekl — mutatott hirtelen lefelé Bruckenbacker kapitány. Fényes tőzsér ruhájú lovas ügetett a vásár helye felé. —■ Végret — sóhajtott boldogan az ezredesné. A most érkezett tőzsér odavetette a kantár szárát Buga Jakabnak. — Vigyázz rá, szegényemberi — mondotta parancsolóan. Azután szakértő szemmel vizsgálgatni kezdte az eladó portékát. Ekkor toppant mellé Pityik őrmester. — Jónapot uraml — mondotta —, az ezredes úr személyesen várja ödafönt. — Mindjárt megyek, — válaszolta röviden a tőzsér, — de szeme Bsszevillant Buga Jakab félszemével. A tőzsér körülsétálta néhányszor a vásárt. Meg-megállt, nézegette a kótya-vetyére Ítélt árut. De egy szót sem szólt. Amikor már jól megvárakoztatta az ezredest, hozzá ment. — Remélem, tetszett az áru, — fogadta a vevőt az idegesen pipázó ezredes. A tőzsérnek öltözött Tenkes kapitánya savanyú arccal válaszolt. — Ezredes úr, én üzletember vagyok: ezek az állatok — megmondom őszintén — nem sokat érnek. Soványak, keshedtek... Már meg is bántam, hogy nem hallgattam barátaim szavára. Kár volt eljönni. (Folytatjuk)
