A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-02-19 / 8. szám
Nem élhetünk várakozás nélkül? — Ezt, la! — bök a szájúba mutatóúfjával az Öreg. ,— De hisz. magának már egy foga sincs — kacag az orvos, csak úgy reng belé a rendelt. — Ne beszéljen már a doktor úr, hiszen két éjszaka nem aludtam miatta semmit. — Hát pedig itt nincs fog. Nézze csak meg maga Is nővérkeI — Tényleg nincs. — Dojctor úr, balodnak néz engem? —- A teremburdját magának, hát tessék, Itt a tükör: lát valamit? — Rossz már az én szemem, doktor úr... — Hát akkor tessék, tegye az uffát a szájába, oszt tapogassa kt... Kérem a következőt f Az öreg bánatosan támolyog ki a rendelőből. De nem megy el. Az orvos még délben Is ott találta őt a váróteremben: üres ínyét tapogatja jajgatva. — Szegény, biztos arra vár, hogy ktnőjjenek a fogai — mondja a nővérke részvétteljes mosollyal. Hosszú, szinte a végtelenbe tűnő sor a mozi előtt. — Mire várnak, jóemberek? — kérdi egy öreg néni. — Narancsra, anyókám, príma olasz narancsot kaptak •— mondja egy pajkos suhanó és a társára kacsint. — Hát zöldséges üzlet ez Itt, fiam? — Persze, nénikém, tegnapelőtt nyitották meg, új Zelovoc. — Beáitok hát én ts: vtszek egy kts narancsot az unokámnak. Mindig veszek neki, mert nagyon szereti. S a suhancok nagyokat kacagnak, de a nént gyanútlanul áll a sorban. Narancsra vár a mozi előtt. Befejezésül határozottan megállapíthatjuk, hogy a modern ember fokozott mértékben érzi az Idő értékét, legyen az a termelésre szánt Idő, vagy a magánélet percei. Legyen az hiábavalóan elvesztegetett, vagy valamilyen útonmódon megnyert Idő. S az Időnek egyre Inkább olyan értéket tulajdonit, mely alig mérhető, és pótolhatatlan, mert mit ér a világ minden megszerzett java, ha közben elherdáltuk az életünket. A várakozásból, a haszontalanul elpazarolt Időből indultunk ki, és eljutottunk az idő értékének problémájához. S Itt mindjárt felmerül a kérdés: melyik Idő veszett el haszontalanul, és melyiket használtuk ki teljes mértékben? Mert végül Is a szabad Idővel kapcsolatos problémák- lépten-nyomon Ilyen kérdésekben csúcsosodnak ki: nem fecsérelem el hiábavalóan az Időmet, ha megnézem a televízió közepes, esti programját (melyet azonban mellesleg meg szeretnék néznll) ahelyett, hogy elolvasnék valami jó szakkönyvet? A szabad idő lényege éppen az, hogy tetszés szerint arra használjuk fel, amire akarjuk, magunk töltjük meg tartalommal. S ezzel a szabadsággal nem tud majd mindenki okosan élni, ezért korunk egyre inkább előtérbe kerülő problémája éppen a szabad idő kérdése. Az egyhangúság, a valami rendkívülire való várakozás hosszú órái és percei, a hamis vágyak és álmok olyan veszélyt Jelentenek, mely elnyelheti és kellemetlen várakozássá változtathatja a más oldalon nyert Időt. Nem Is olyan régen még érvényes volt a mondás: az idő pénzt Akkor a pénz még életcél volt, és az idő eszköz, mely a megszerzését lehetővé tette. Ma ez mintha fordítva lenne. Minél magasabb az életszínvonal, minél jobban el vagyunk látva anyagilag, annál drágább lett az idő. Es annál Jobban bosszant minden perc elvesztése, melyektől, úgy gondoljuk, feleslegesen és jogtalanul fosztottak meg bennünket. Feldolgozta: Za. Nagy Lajos — Duba Gyula Prandi Sándor felv. Szerkesztőségi megjegyzés: A szerkesztőség a fenti cikk elkészülésére három hétig várakozott. 11 A NÉMET DEMOKRATIKUS kOZTArSASAO FOLYÓIRATA Ami önt érdekelheti az NDK-ról — mindazt megtalálhatja a Német Demokratikus Köztársaság gazdagon illusztrált képes folyóiratában NDK Megjelenik havonta egyszer magyar nyelven Drezdában. Évi előfizetési díj 24,— korona. Reprezentatív grafikai kivitel, 48 oldal krétapapíron, többszínnyomású mellékletek. Az „NDK“ tájékoztatja olvasóit a Német Demokratikus Köztársaság legérdekesebb politikai, gazdasági és kulturális eseményeiről. Megrendelhetik még az 1967-es évre, a 3. (márciusi) számtól kezdődően egyéni előfizetők, gazdasági, költségvetési és egyéb szervezetek. Előfizetéseket felvesz és elintéz a Posta Hírlapszolgáiata Poštová novinová služba dovoz tlače Bratislava, Leningradská 14 Felhívjuk figyelmét a Wartburg - tegnap és ma című cikkünkre bét 8