A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-02-05 / 6. szám
Mokcsakerészi példa §ok szó esik napjainkban a falusi kulturális életről. Az újságok hol pozitív, hol negatív oldalaira mutatnak rá. Legutóbb Fónod Zoltán foglalkozott e kérdéssel az Oj Szó hasábjain. Megállapítja, hogy kulturális életünkben nincs minden rendben. Gondolatainak lényegét így summázza: „ ... a több tudás, nagyobb műveltség olyan lépcsőfoka elképzeléseinknek és vágyainknak, melyet büntetlenül egy pillanatig sem lehet hanyagul kezelni... És ezt szocialista rendünk legsajátabb érdeke mondja így.“ Igen ám, de hányszor kinyilatkoztattunk már hasonló gondolatokat okos, jószándékú tenniakarással. S a visszhang, pontosabban a tett máig Is kevésnek bizonyult. Hetedik éve élek falun, nap mint nap érintkezem a falusiakkal, fiatalokkal, idősebbekkel egyaránt, beszélgetünk erről is, arról is, de lényegében minden beszélgetés az anyagi érdekeltséget visszhangozza. Ez nem Is lenne baj, mert az csak természetes, hogy ma mindenki jobban akar élni, mint tegnap. De elégséges-e ma, a huszadik században, a technika soha nem látott fejlődésének Időszakában megelégednünk az anyagi jóléttel? Hiszen a technika rohamos fejlődése, a növekvő anyagi jólét, a televízió, a személygépkocsi, a rohanás stb. nem az ember-közelséget szolgálja, hanem a fordítottját: az ember-elidegenedést. Nem véletlen, hogy az értelmiségi fiatalok klubokba kívánnak tömörülni, érezve az ember-közelség hiányát, azt a félelmetes, rideg magányt, ami az emberben a humánus érzést — akár akarja', akár nem — csökkenti. Nem véletlen — s a fenti gondolatokkal szorosan összefügg — hogy világviszonylatban évről évre emelkedik a fiatalkorú bűnözők száma, s ez sajnos a szocialista országokra is vonatkozik. Miben látom én e problémák lényegét? Először a műveltség, másodszor az intelligencia hiányában. Ismerek nemegy főiskolát végzett értelmiségit, akinek az átlagos (csak átlagos!) műveltsége megvan, de az intelligenciája a legenyhébb osztályzás mellett is elégtelent érdemelne. Gondolkozzunk el ezen a kérdésen, gyűjtsük össze az okos gondolatokat, s igyekezzünk a hiányosságokat orvosolni. így fokozatosan falusi ifjúságunk kulturális és művelődési kérdéseit is megoldhatnánk. Mert a fiatalok fogékonyak a kultúráltabb, igényesebb életforma iránt, da valakinek foglalkoznia kall velük. S ne csak a tanítókra hárítsuk ezt a munkát; falvainkon más értelmiségiekből is akad már elég. Abarán például az elmúlt kőt év alatt négy esztrádműsort tanultunk be, s fiataljaink előadták Csiky Gergely „Ingyenélők‘‘-jét. Nemrég pedig a mokcsakerészi színjátszőcsoport vendégszerepeit községünkben, az „Űri dámák és huszárok“ című vígjátékkal. Mokcsakerész kulturális életéről keveset hallottunk eddig, ezért is örvendetes számunkra az abarai bemutató. A mokcsakerészi fiatalok, bár először szerepeltek színpadon, szépen, szórakoztatóan adták elő az aránylag nehéz vígjátékot. Nem akarok kiemelni külön-külön senkit, csupán a rendezőt, aki a darabot betanította. Miért csak őt? Azért, mert Böszörményi Lajos, a darab rendezője — a Mokcsakerészi Helyi Nemzeti Bizottság elnöke. Azt hiszem, ez országos viszonylatban is egyedülálló példa. Minden túlzás nélkül megérdemli nemcsak Mokcsakerász lakosainak, de mindnyájunknak ff megbecsülését. S ami ennél is meglepőbb: ez a harmincnyolc éves, fiatal HNB-elnök nemcsak rendezésből vizsgázott jelesre, hanem műveltségből és intelligenciából is. Lám, a mokcsakerészi fiatalok kulturális tevékenysége is példa rá, hogy a fiatalok akarnak és tudnak jól dolgozni, csak ki kell feléjük nyújtani segítő kezünket, megértőén, emberien. TORÜK elemér A tardoskeddiek vendégszereplése Ersekújvárott Január 12-én Érsekújváron szerepelt a tardoskeddt Iskola 70 tagú együttese. A közönség nagy tetszéssel jogadta a zeneszámokat, jeleneteket, monológokat és verseket. Dicséret Ulett az eyüttes vezetőit: Zemkó Józsefet és Kobolka Györgyöt, a tanítóság három tagját: Czuczor István Igazgatót, Nagy Józsefet és Száraz Józsefet, valamint a konferansztékat, Palákovtcs Évát és Moyzes Pétert. Mint az esztrddmüsor szervezéséből Is látszik, az akarat, a szervezőkészség nem hiányzik a tardoskeddtekből. Megérdemelnének egy szép, úf kultúrházatl Újvári Győző Sikabony kulturális élete Sikabony községben, bár 1960 óta közigazgatásilag Dunaszerdahelyhez tartozik, még ma Is önálló kulturális élet folyik. A huszadik század elején hódított tért a színjátszás Stkabonyban, az első világháború után pedig önálló műkedvelő színjátszó csoport működött a községben. A második világháború utáni években a kulturális életben vtsszaesés mutatkozott. Csak a CSEMADOK megalakulásával kezdődött újra a tevékenység. Színdarabokat tanultak be, az 1959-es járást versenyen második díjat nyertek a Kakasszéki háború c. színmű előadásával. A CSEMADOK slkabonyl helyi szervezetének megalakulása óta 14 színdarabot mu. tattak be összesen. Jól zárták az elmúlt évet is. A december közepén megtartott évzáró gyűlésen Gyurcstk József méltatta a szervezet tevékenységét, s a tagságot további JÓ munkára buzdította. Egry Zoltán, Sikabony Jélszórakoztunk A nagycétényl CSISZ-szervezet egyik dlákcsoportja nemrég esztrádmüsorral szórakoztatta a falu lakosságát. A műsort, amely 18 róvtd, tréfás jelenetből és Irodalmi vetélkedőből állott, Balkó Anna tanítónő rendezte. A konferansziék: Borbély Ferenc és Varga Jenő ugyancsak nagy sikert arattak szellemes összekötő szövegükkel. Balázsi Zsuzsa, Rozsnyó líj íendüiettei A Csemadok bácskai szervezete az utóbbi években a leggyöngébbek közé tartozott, pedig ebben a 655 lakosú községben hét-nyolc évvel ezelőtt járási méretben is az egyik legjobb Csemadok szervezet működött. Mi történt később ezzel a szervezettel? Talán megúnták a kulturális munkát? Amíg Trosko Bertalan volt a szervezet kultúrfelelőse, addig létezett Bácskán egy jól működő színjátszó csoport, egy táncegyüttes és egy híres zenekar. Az egykori kultúrfelelős a régi szép sikerekre, szinelőadásokra, esztrádmüsorokra, kultúrbrigádokra visszaemlékezve felsóhajt: — Ez már a múltéi Sajnos, a közöny, a széthúzás, a meg nem értés mélypontra juttatta helyi szervezetűnket. Trosko Bertalan mint képzőművészet-szakos pedagógus nagy segítséget nyújtott a színjátszóknak a díszletek elkészítésében. Fáj neki a beállott pangás, ám reméli, a bácskai helyi szervezet lassan kijut a hullámvölgyből. Ehhez nem is fér kétség, hisz az új vezetőségnek Dohányos Sándorral az élén sikerűit aktivizálnia a bácskai Csemadok-tagokat. Dohányos Sándor a munka elindításában jó segítőtársakra talált: Padi Lajos a tagtoborzást kampányban segített neki, Abaházi Bertalan a színjátszócsoportot szervezte meg, s Szilveszterre már be is tanított egy esztrádműsort. A színjátszőcsoport most készül bemutatóra. A 60 nemrég toborzott Csemadok-tag mellé a tél folyamán még további 100 tagot szeretnének beszervezni a Csemadokba Irodalmi színpadot akarnak létesíteni, irodalmi estekkel kívánják fölvillanyozni a közönség érdeklődését, zenekart és tánccsoportot akarnak alakítani. Eltűnődöm, vajon honnan veszi Dohányos Sándor, ez a fiatal tanító azt az erőt, amely heteken, hónapokon keresztül jóformán minden idejét felemésztette, hisz déltől estig lótott-futott az új szervezet érdekében. Alig egypár hónapja nősült, de a felesége még a Szovjetunióban lakik, tehát családi gondjai is vannak. Ha a fiatalasszony, átjön, bizonyára ő is segit majd férjének a Csemadok munkájában. Kívánunk nekik és a bácskai kultúra többi úttörőjének tevékenységükhöz kitartást és további sok sikert. \ýk ILLÉS BERTALAN 17
