A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-17 / 29. szám
Pongrácz Károly Egy nyitrai tájfestő A Zoboralja legutóbbi kulturális eseménye a nyitrai galéria megnyitása volt, mely januártól áll a közönség rendelkezésére. Mindjárt a be járatnál hatalmas méretű, kitünően kidolgozott kép tűnik szemünkbe. A Vaskapu képe, az ott veszteglő Nyitra gőzössel. A kép alkotója Pongrácz Károly nyitrai festőművész, akt ezzel a képével az 1896-os budapesti mtllenneumi kiállításon aranyérmet nyert. Ezenkívül még négy Pongrácz-művet találhatunk a nyitrai galériában. Ez a nyitrai festő ily módon ismét az érdeklődés előterébe került. Illő tehát, hogy megemlékezzünk róla, legalább most, ha ezt már tavaly, halálának 35. évfordulója alkalmából nem tettük meg. Atyja, dr. Pongrácz Kálmán, Nyitrán volt közjegyző. A művész 1872. augusztus 30-án született, Nyitrán végezte el a gimnáziumot. Szülei kívánságára beiratkozott a műegyetemre, pedig már az iskolában kitűnt rajztehetségével. Ha marosan ott is hagyta a nem neki való pályát és Münchenbe ment, Hollósy Simon festőiskolájába. Később Gesteigernél tanult. Itt ismerkedett meg az iglói Olgyai Ferenccel, akivel szo-Pongrácz Károly sírja a nyitrai temetőben ros barátságot kötött. Pongrácz egyik alapítója volt a híres szolnoki festőiskolának, melyet ma már a művészettörténet is számon tart. A kapitalizmus viszonyai között a nincstelen fiatal művészek nem részesültek állami támogatásban, ezért Pongráczék 12 műtermet biztosítottak a fiataloknak. Nyaranta érdekes kiállításokat szer veztek. Pongrácz 1894-ben rendezte meg első önálló kiállítását a Műcsarnokban, mely egyszerre ismertté tette nevét. „Természetiestő volt — írta róla Lyka Károly — eqész nevelése erre ösztönözte, hiszen gyermekkora vidéken telt el.“ Párizsi és rámái tanulmányai után művészete elmélyedt, de a tájtól ezután sem szakadt el. Híres alkotásainak témáit hazánk természeti szépségeiből merítette. A nyitrai galériában kapott helyet a nyitrai várat ábrázoló nevezetes alkotása, de megörökítette a gimesi várat és a téli zobori tájat is. Sokat állított ki külföldön, képeinek nagy sikere volt Oroszországban, az 1914-es moszkvai, tárlaton. 1922-ben a nyitrai városházán rendezett kiállítást a művész. 1930 szeptember 30-án halt meg Cabajon, és a nyitrai családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. M. L, A volt vármegyeháza (most a JNB épülete) A felsőelefánti kastély (jelenleg szanatórium) Zoborvidébi magyar írok Sokan megállapították már, hogy Nyitra városa és kincses vidéke minden időben bölcsője volt a kultúrának, mindig adott írókat, képzett tollforgatőkat az országnak. Csaknem lehetetlen felsorolni minden írót, aki Nyitrán született, illetve valami kapcsolatban állt a várossal s az egykori megyével. Néhány kiragadott név a sok közül mutatja kiket adott ez a nagymültú város az egyetemes magyar irodalomnak. A 19. század különösen gazdag e vonatkozásban. Ennek a nemzedéknek a hagyománya kötelez, alkotóereje .változatlanul és töretlenül él a kultúra munkásaiban. Nyitrán született Clirenóczy-Nagy József (1818) 15 önálló természettudományi és történelmi vonatkozású mű szerzője. Dombay Hugó (1848) író és költő, számos irodalmi díj nyertese, aki két esetben a Petőfi Társaság diját is elnyerte. — és ha nem- temetkezik a vidéki magányba, korának egyik legismertebb költőjévé válhatott volna. Tóth Lajos (1851) a cizellált, nemesveretű, finom Írások mestere volt. helyi lapot is szerkesztett. A fiatalon elhunyt Ányos Pál (1756—1784) Felsőelefánton Irta borongós elégiáit és a József császárt ostorozó „Kalapos kirá!y“-t. Biringer Ferenc (1859) orvosi szakkönyvei és leírásai bírnak jelentőséggel. Lvka Károly (1869) nyitrai szülök gyermeke, a képzőművészet és a művészeti kritika elismert mestere volt. A nagyapponvi születésű Miklós Jenő, az özdögi Rudnyánszky Gyula, a felsőbodoki Kicska Emil, Petőfi egyetlen fiának oktatója, értékes munkásságukkal gazdagították a magyar irodalmat. Voltak, akiket a kenyérkereset, vagy más kapcsolat fűzött Nvitrábqz: Szatmárv István költő, nyitrai vármegyei főjegyző, a Pető» fi Társaság tagja. Peterdi Andor, a Petőfi Tár® saság tagja sopornyai származású. A manigai születésű Schöpflin Aladár a Nyitrai írók Könyvébe ezt Irta: „ha a nyitrai írók szívesen látnak a maguk sorában, örömmel állok közéjük,“ Vitkócön született 9 tragikus sorsú Reviczky Gyula író és költő, nemesveretű versek alkotója is, Földes Jolán, aki egy 1936-os világirodalmi pályázaton első díjat nyert a „Halászó macska utó cája“ c. regényével. Zoborvidék magvar kulturális törekvései az első világégést követő államfordulat idejében új határkőhöz érkeztek. Sokan távoztak el a régiek közül, de azok. akik itt maradtak, töretlen hittel, lelkes tettvággyal felkészültséggel vállalták a feladatot: újat alkotni, szépet és időtájlót, számbavenni az értékeket, megtartani, éleszteni a magyar kultúrát az új viszonyok között. A nemes hagyományok, az ősi szellem, a múlt, az emlékek kötelező ereje fűtötte a fiatal gárda gondolatvilágát. A két világégés közötti időben Nyitrán megjei lent újságok, füzetek, könyvek olyan Jelentős mennyiséget értek el, amilyenre más vidéki városban nem akadt példa. A nyitrai magyar Írók népes táborában kimagasló egyéniség a szlovákiai magyar irodalom' élvonalában előkelő helyet elfoglaló Forbátk Imre, akinek versei mélyenszántó gondolatokat tükröznek erős szociális aláfestéssel dokumentálva internacionalizmusát. A nyomtatott magyar betű nyitrai önkéntesei derekas Snítő kultúrmunkát végeztek. D. U Táncsics Mihály Nyitrán Táncsics Mihály Acsteszéren született. 1799. április 21-én. Egyszerű jobbágy családból származott. Szívós munkájába került már az is, hogy takácslegénnyé verekecite fel magát. Mesterségénél fogva csaknem egész Magyarországot végigjárta, s vándorlásai közben a nép bajait még közelebbről megismerte. Később a budai preparandiába iratkozott be. s szinte páratlan buzgalommal folytatta tanulmányait. A harmadik osztályt még Kecskeméten végezte el, de már a negyedik osztályba Nyitrán iratkozott be. Naplójában így ír erről: „Mentem, hogy a tót nyelvet megtanulhassam. Bizonyítványom igen ajánlott, mert újból első jeles valék, tehát könnyű vala ott eleve még a szünidő kezdetén már magamnak szállást és élelmet biztosítanom — gyermekek tanítását vállalván fel. Más ember a tanulással túlterhelt iskolaév után szünidejét pihenésre használta volna fel, de nem igy tett ez a nyitrai diák. Tudásszomja és kíváncsisága egy percig sem hagyta tétlenkedni. Lerándult tehát Fiumébe és a dalmát partvidékre. Természetesen gyalog, hiszen hogy Is telt volna ennek a szegény kisdiáknak bárminemű járműre! Legfeljebb akkor kocsikázott ezen a hatalmas úton, ha egy-egy parasztszekér szánalomból felvette. Fiúmén kívül bejárta az Adriai-tengerpart más városait is. mint Buccarit, és Portorát, innen Eszékre ment, majd visszagyalogolt Pestre. Csizmája itt már teljesen lyukas volt, s nem tudni, hogyan került volna vissza Nyitrára, ha a bátyja nem lett volna itt gombkötő legény, s meg nem szánta volna őt egy új csizmával. Ugyanis Pestről nem jött egyenesen Nyitrára, mert amikor megtudta, hogy koronázás lesz (1825), bár királygyűlölí volt, kíváncsisága Pozsonyba, innen pedig Bécsbe hajtotta. Ilyen hatalmas vargabetű után tért vissza Nyitrára. A nyitrai piarista gimnáziumnak jő híre s igen sok diákja volt, de ez az Ismeretlen szegény kisdiák mégis hamarosan feltűnést keltett. Magyar tanára. Zsembery ugyanis az első dolgozatot arról íratta miként töltötte el a szünidejét A fiatal Táncsics nem volt rest, megírta nvári barangolását Fiúmétól Bécsig. A magyar tanár a különös dolgozatról sokfelé beszélt. Táncsics Jogos örömmel állapította meg naplójában, hogy „dolgozatomnaí híre egész Nvitrán elterjedt, sőt még a közeli vidékre is kihatott Midőn rámmutattak s fülem hallatára azt mondták, ez az büszke voltara rá,“ Egyébként ez a dolgozat juttatta Táncsicsot ú) lakáshoz és ellátáshoz is. „Ez okozta — iria naplójában — hogv Rothammer doctor különösen felkért, fogadjam el gyermekei tanítását, amiért ebédet adott, éspedig pompás ebédet, de amelynek végét, a pecsenyét ritkán vártain be, mert ott is tanítottam, ahol lakásom vala.* Táncsics megalapozott nvttrai hírneve ellenére is át akart menni a következő évben a nagy* szombati gimnáziumba Táncsics a tanulás és a tanítás mellett nemcsak arra szakitott időt, hogy közben jói megtanulja a szlovák nyelvet, ami nyitrai tartózkodásának fő célja volt, hanem állandóan olvasott, művelte magát. Nyitrán kezdte el a hatodik osztályt Is, ezt azonban nem fejezhette( be itt, anyagi okoK miatt. Pestre ment, s ezzel huzamosabb nvitraí tartózkodása véget Is ért. M. Ci. 13
