A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-11-20 / 47. szám
A kassai járás községei Beszélő m ú l t ka. Egy 1415-i oklevél Kisnémetinek nevezi Miglécet. A törők hódoltság alatti sorsa ismeretlen, de a lakosság erősen megsínylette ezeket az időket, s csak a XVIII. század közepén népesült be újra. Nagyida A szépirodalomból ismert a „nagyidai cigányok“ története ré vén. A községet már 850 évvel ez előtt említik okleveleink. 1424 ben Perényi-birtok volt. Egyházát a pápai tizedjegyzék Ida, majd Nagyida néven említi. Vára 1411 körül épült a mind jobban erősödő huszita mozgalom elleni védekezés céljából. Ezt a várat védelmezte Percnyi 1556-ban Puchaira császári vezér ellen, s mivel elég rendes katonasága nem volt, ezért cigány alattvalóival kellett felvennie a harcot. Amikor a puskapor készletük elfogyott, a várat átadták az ellenségnek, amit az szinte telje sen elpusztított. Ma már romjai sem láthatók. A vár helyére ké sőbb kastélyt építettek. Pány Első ízben 1317-ben említik mint az egri káptalan tizedfizető helyét. Már ebben az időben parochiális egyháza volt. A helység lakossága sokat szenvedett a török harcok ideién, s lakossága elbúidosott a veszély elől. De a XVIII. században ismét kiegészült a község népessége. Péder Először Egyházaspéder néven szerepel az 1317. évi dézsmajeyyzékben. Az 1332. évi pápai tizedlegyzék Pudor alakbán tünteti fel a parochiális egyházzal bíró helységek között. 1427-ben földesura a Pédert család. 1565-ben Nagy- és Kíspéder nevű helységek szerepelnek az okmányokban. 1608-ban már református egyháza van. E század második felében teljesen elnéptelenedett, a XVIII. században ref. vallásit magyar jobbágyokkal népesítették be ismét. rőknek és a hódoltság alatt teljesen el is pusztult. Még 1696-ban is nagyrészt lakatlan volt, s csak a XVII. században népesült be újra. Reste Mint a Restei-család birtoka ismeretes a XV. század első felében. Valamikor vámszedőhely volt. 1599- ben malmát említik, amely Kovácsi János tulajdona. Lakossága a törökellenes és a nemzeti ellenállás harcaiban megfogyatkozott, s csak a XVIII. században egészült ki ismét. Somodi A középkorban jelentős ' erődítmény volt. Somogyi néven egy 1359. évi oklevél említi először. A huszita háborúk alatt Jiskra ellen felvonuló magyar sereg 1449-ben Somogyi falu alatt csapott össze a csehekkel. A helység a XV. században a szepesi káptalanhoz, majd a szepesi prépostságihoz tartozott. Római katolikus temploma 1780- b;an épült. A múlt század elején a roztnyói püspök sízéip nyaralót épített ide, s e kastély ma oktatási célokat szolgál. A községtől 3—kmre kis gyógyfürdő fekszik, amelynek vastartalmú vize van. Szádelő Mindmáig elfogadott felfogás szerint a község elnevezése a gyepűrendszer korából származik: „száj“ és „elő“ szavak összevonásából. Kendertörő és Süveg nevű területén őskori telephelyet tártak fel, ahol az újkőkorből búzát is találtak. 1429 ben a Zempléni, Szá delei és a Fodor-családok voltak a birtokosok. A helység a XV. századtól Tornavár tartozéka. A nemzeti ellenállás időszakában lakos sága erősen megcsappant, s a Tornáról kitiltott protestánsok né pesitették be újra a néptelen falut. A községtől északi irányban nyílik a meglepő szépségű szédelői völgy. Szeszta A Nagyida közelében 1427 ben adólaj síromban Seztha faluként jegyezték be. Az összeíráskor a Semsei és Perényi-család birtoka. 1442-ben a nagyidai várhoz tartozik, de később többször cserél gazdát. A XVII. században nagy része elpusztult. Szína Abaújszina néven is ismeretes. Már Árpádházi királyaink uralkodása idején királyi birtok volt, az abauji várhoz tartozott. IV. Béla idegen telepeseket (hospeseket) hozatott Szinóra, akiknek ugyan azon szabadalmakat adta, amelyek kel Kassa lakosai éltek. Az 1332— 37. évi pápai tizedjegyzék Zinc alakban említi. Ma is fennálló templomának alapja valószínűleg a középkori épület maradványa. A XIV. században a község a Pe rényi családhoz tartozik. 1439-ban mint várnst említik. Mint az országút mentén fekvő forgalmas helység, vám és harmincadhely volt. A mohácsi vészt követő har cokban igen nagy terhet rúnák a lakosságra s a város igen sokat szenvedett. 1528 ban János király seregei itt ütköznek meg Kaczianer császári generális hadaival. Lakossága a XV. században tért át a református vallásra. 1608-ban már szervezett ref. egyháza volt. Ekkor még forgalmas hely volt és vendégfogadó is volt a helységben. A megye felváltva hol itt, hol Gön cön tartotta a közgyűléseket. A XVII. század második felében veszítette el városi jellegét és la kosságának nagy részét. A kuruc labanc háborúk, valamint a 1711. évi pestis az egykor oly virágzó várost csaknem megsemmisítette. Tornaújfalu Újfalunak, Wyfalunak írták nevét a XIV. században. A Tornai-család birtoka volt egészen a mohácsi vészig. 1621-ben Tornaújfalu Torna vár tartozéka. 1685-ben Semsey Pál tartott rá igényt. A XIX. században a község a Keglevich uraságé volt. Udvarnak pp Szádudvarnok néven is ismeretes. A község neve állítólag a tatárok elől menekülő IV. Béla király Perény Királyi birtok volt, -amelyre 1219-ben németeket telepítettek. Perény a hatalmas Perényí-csalá-d névadó birtoka volt. III. Endre ajándékozta 1292-ben a -család ősé nek és az ő utódai vették fel a Perányi nevet. A pápai tizedjiegyzékek szerint 1332—37-ben paro chiális egyháza volt. Mint Perényibirtok, a XV. században Nagyszalánc várához tartozott. A huszita uralom alatt Jiskra tartotta megszállva. A mohácsi vészt kővető időkben a község protestáns lett. Eger eleste után meghódolt a töSzovfet emlékmű A Kukorelli emlékmű udvaroncainak szállása után maradt meg. A XIV. században a Tornaiak birtoka. Századokon át a tornai uradalomhoz tartozott. Római katolikus temploma barokk stí lusban épült. Vendégi A községet Bódvavendéginek is hívják, s az Aba-nemzetség egyik birtokához tartozott a XIII. század óta. A helység sokáig a pelsőczi Bebek-családé volt. Római katolikus és református temploma a XVIII. században épült, barokk stílusban. Zsarnó A helység -legrégibb írott emléke az 1332-ből fenm-aradt pápai tizedje-gyzék, amely Sermo al-akba-n őrizte meg a nevét. Ebben az időben a község armalista nemesek tulajdona volt, s csak később került a Szaka-család birtokába. A XVI. században Eger eleste után a török csapatok megtámadták és kirabolták a községet, amelyet-ekkor nemesek laktak. 1715-ben kuriális helység, Jobbágy -rés-zében lakatlan. A Koós-család 1822-ben kastélyt is építtetett a községben. Ugyanekkor épült a r. k. temploma is, -míg a ref. templom 1810-ből való. Stósz Ez kis, hegyek közé ékelt köz ség etnikailag nem tartozik ugyan a magyar nyelvterülethez, de még is nagyon fontos az itteni magyar ság életében, mert itt él a szlovákiai magyar írók nesztora, Fábry Zoltán. Még ma is állandóan Ugye lemmel kíséri a hazai és külföldi irodalmat, s értékítélete, a „stószi mérték“ rangot jelent a magyar irodalomban. Bátran állíthatjuk, hogy Fábry Zoltán nemcsak ne künk, szlovákiai magyaroknak, de egész Közép-Európának is egyik legbátrabb antifasiszta harcosa, aki írásaival mindig az embersé get, a „Vox humana“-t hirdette, és mindig elítélte az erőszak és el nyomás poliUkáját. Alakja túlnőtt a hazai határokon: ma Európa né pei mindinkább felfigyelnek bírá lataira és intelmeire.
