A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-11-20 / 47. szám
A kassai járás községei Határában nagy kiterjedésű erdőségek voltak, s ezzel kapcsolatban említik először, 1298-ban. Ezután csak 1427-bsn fordul elő a helység neve, Mokalanch alakban. Ekkor a község a nagyidai vár tartozéka volt, s osztozott a vár sorsában is. A török hódoltság alatt is sokat szenvedett. A régi okmányokban (1314-ben) külön szerepel Kisbodoló neve, amiből gyaníthatjuk egy különálló Nagybodoló falu létezését. Ezt a feltevést igazolják a későbbi századok iratai is. 1648-ban Nagybodoló török uralom alatt állt. Lakossága az állandó háborúskodás következtében mindig fogyott. A járványok következtében 1715-ben jobbágytelkei teljesen elnéptelenedtek. Őskori leletek bizonyítják, hogy főleg lakott terület volt. Az itt talált három bronzkard a kor jelentős emlékei közé tartozik. A tatárjárás előtti időben az Aba-nemzetség birtoka volt. Újabb betele pítése 1248 után történhetett, német eredetű lakosokkal. Későbbi oklevelekben Bozitha néven szerepel. A község sokat szenvedett a török hódoltság korában és a későbbi háborúskodás folyamán is. Első írott emlékünk Chech-ről származik, amikor Tamás esztergomi érsek az egri káptalannak ítélKassai utcarészlet te Csécs tizedét. Valószínűleg ebben a korban már állott kőből épült temploma, a későbbi református templom, amely középkort építőművészetünk igen szépen megmaradt emléke. A falképek a XIV. századból valók, a szószék 1763 ból. Az itt látható kassai ónkanna 1755-ből származik. Csécset 1442 ben a nagyidai vár tartozékai kö zött említik. A török uralom alatti sorsa megegyezik a környék töb bi helységével. Népessége alig maradt. 1715-ben csupán 4 magyar zsellér háztartása volt. De még ebben a században ismét magya rokkal népesült be, amikor a köz ség a Szirmay-családhoz tartozott. A régi okmányokban 1255-től mint Debred, Bebreg szerepel, a jászói prépostság ősi birtokaként. A község eredete a mai napig tisztázatlan: egyes állítások szerint székely település, mások szerint viszont a jászok utódai laknak a községben. A mohácsi vész utáni harcok megtizedelték a helység lakosságát. A község sokat szenvedett a török uralom idején is. A lakosság fő foglalkozása a földművelés, de nagyon sokan foglalkoztak a mészégetéssel is, amit a távolabb vidékre is maguk fuvaroztak el értékesítés végett. A község határában egy középkori tsmplom romjai láthatók, és egy forrás, amit a néphit Szent László forrásának nevez. A község mai napig megőrzött ő-ző nyelvjárása nyelvészeti szempontból is nagyon értékes. Története 1565-ig azonos Alsólánc történetével. Ekkor kerül Felsőién« a Katona- és Lánczy-családok birtokába. Később hódoltsági terület volt, sokat szenvedett a török csapatoktól. Ennek következtében lakossága annyira megritkult, hogy később újna kellett a községet benépesíteni. Az Aba-nemzetségbeli Györ.keyág ősrégi birtoka volt. Az Anjouk korában, 1312 utáni kelettel kiadott oklevél megemlékezik a helységről. 1369-ben Györke, 1430-ban Gyöke a neve. Györke hadtörténél mileg is nevezetes az 1672. évi kuruc harcok idejéből. A helységet az 1828-as összeírásnál magyar falunak tüntetik fel, református templommal. Az első ismert adatok 1332-ből mint plébánlás falut Hem, Heem néven jelölik meg. Birtokosai a Hihm-család, majd a Bessenyei család. A XVIli. század első felében ruténok is telepedtek a községbe, akik azóta beleolvadtak a helybeli lakosságba. Tornahorvát néven is ismeretes. Első történelmi nyoma a XV. század elejéről való. Fából készült katolikus temploma már 1648-ban volt. Ennek helyére épült 1761-ben a ma is fennálló kőtemplom. A községnek a múltban igen szép szürke márványbányája volt. Birtokosa a XIII. században a Hont-Pázmány-aemzetség. 1280 körül Aba-Amadé erőszakkal 'elfoglalta. A XV. században vSmszedö hely volt a Jánoky-család kezében. Egyházát már 1332-b3n említik, A török háborúk idején a község sokat szenvedett, a lakosság elmenekült. Csak a nagy veszély el múltával kezdett ismét benépesed-Tulajdonképpen két összeépített község: jászó és Jászóáralja alkotja. Az utóbbiban székeit a Könyves Kálmán király által alapi tott premontrei prépostság és az itt működő konvent, amely hiteles helynek számított évszázadokon át. A rend írásos emlékei, alapító oklevele a tatárjárás alatt megsemmisült. Sok monda kering az 1241. évi védelemről. A XV. században a helység és a prépostság néhány évre huszita megszállás alá került, de ez csak átmeneti jellegű volt. A XVII. század elején a török har cok korában jászóvár volt az egri káptalan és prépostság tartózkodó si helye. A helység 1792-ben telje sen leégett. Jászóváralján, a halai más parkban, a volt kulostorépülsí két szárnya közé építve áll a pre montreiek apátsági temploma. A gazdagon díszített barokk temp lomot a híres építész Pilgram ter vezte. 17B2—66 ban épült, majd 18C2-ben jelentékeny változtatása kát hajtottak rajta végre. Homlok zata kéttornyos, szegletesen kiugró középrésszel. Mind külső formájá ban, mind belső díszítésében jelen tékeny műemléki becsű egyházi épület. Oltárképeit és mennyezeti freskóit J. Lukas Kracker néniét festő festette, s ugyancsak ő fes tette a kolostori könyvtár mennye zeti freskóit is. A hatalmas könyvtárban két XV. századi minált kódexet és 3 miniált ősnyomtat ványt is láthatunk. A kolostor parkjának közelében halastavaik sora csillog, a városka szélén pe dig szép cseppkőbarlangot találunk, különböző színű cseppkövek kel. Kehnech királyi birtok volt, amelyet 1249-ben szinai telepeseik királyi adományként kaplak. Kísíszínánák is nevezték. Birtokosai a XV. században Kassa város és a Peré nyi-család. A nagyidai vár tartozéka volt. Beszélő fnú A helység nevének említésével abban a birtok-átadási szerződésben találkozunk, amellyel 1402-ben a Perényi-család elcserélte bodriogmegyei birtokát Nagyidá, Komáróc, Makranc és Bedőlő nevű abauji falvakért. 1431-ben a nagyidal vár tartozékaként említik. A huszita háborúk idején Jiskra feldúlta és kirabolta a falut. A reformáció idején a község áttért az evangélikus vallásra, s 1608-ban már szervezett református gyülekezete volt. A községet, mint az egri káptalan tizedfízétő Helyét, elsőízben 1217-ben említik okleveleink. 1402- ben Makranc is a Peirónyi-család Urtckába került. A község sokat szenvedett a török hódoltság korában és a nemzeti ellenállás harcaiban szinte teljesen elpusztult. Később azonban isimét benépesült, A második világháború idején is a legtöbbet szenvedett a járás őszszes községei közül. Makranc történetéhez tartozik még az, hogy régente ez a helység máshol feküdt, de egy nagy tűzvész .alkalmával a lakosok 'otthagyták 'elhamvadt falujukat s a jelenlegi helyen telepedtek le. A község a régi időkben királyi birtok volt, a nevében a ikiirályi uradalom méhészetének' emlékét őrzi. A község múltjára csak az adólajistronxokből lehet következtetni, amelyek már 1427-ben 'említik a nevét. A helység török hódoltság alatti sorsáról semmit sem tudunk. 1608-ban református egyháza már volt. A XVII. és a XVIII. században lakossága erősen megfogyatkozott, de később ismét református vallású magyarok telepedtek a községbe. Migléc 1399-ben fordul elő első ízben, mint a Perényi-család foirto-A jászói apátsági templom
