A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-09-04 / 36. szám
A Kis-Kárpátok utolsó hegyvonulatainak hátán, majdnem ott, ahol a sötétzöld erdőszínek a szőlőhegyek sárgászöld színébe mennek át - az egyik legmagasabb hegy ormán áll a vöröskői vár. Naponta keresik fel a turisták százai, ezrei, hiszen Szlovákia legérdekesebb, legnevezetesebb várainak egyike, amelyet bátran sorolhatunk hazánk idegenforgalmi gócpontjai közé. Történelméről talán fele annyi ember hallott, mint ahány ember Jókairegényt olvasott. Hogy miért ez a hasonlat, arról talán majd később szóljunk. A hegyek alján vonuló útról már messziről látható a titokzatos, hatalmas, szinte erőditményszerű - de mégis rendkívüli építészeti megoldásokkal emelt építmény. A várról szóló legkorábbi írásos emlékek a tizenharmadik századba nyúlnak vissza, ezek szerint III. Béla magyar király' leánya építette. Ebből a várból viszont már csak az alapfalak vannak meg, mert a 16. században, amikor a várat a dúsgazdag Fugger család megvásárolta, lebontották s újat építettek helyébe, amely mindmáig kitűnő állapotban meg is maradt. Az építkezés 1523-tól 1537-ig tartóit. A Fugger család híres építészeket, mestereket fogadott, akik nem csak otthont, fényűzést teremtettek, hanem erős támaszpontot is emeltek a török hadjáratok ellen. Miután a Fuggerek elveszítették érdeklődésüket a hanyatló európai kereskedelem iránt, a várat eladták a Pálffy családnak, akik a második világháború befejezéséig, a felszabadulás utolsó napjáig uralták azt Hosszú évek, évszázadok voltak ezek. Pálffy Miklós, József, Andor, Móric, Fidél... és hoszszasan sorolhatnánk még a Pálffy tulajdonosok nevét - sokféleképp írták be nevüket a vöröskői vár történelmébe. Az emlékek megmaradtak. A vöröskői vár falai és gyönyörű bútorai közt 1945 után vége szakadt a párbajjeleneteknek, az intim szerelmi vallomásoknak, a Pálffy-dámák kecses libegésének, a gyönyörű kápolnában már nem tartja mindennapos reggeli miséjét a vár plébánosa, a páratlan fürdőben, ahol a falakból meleg és hideg víz csurgott, nem fürdőznek reggelente a Pálffyak, s a házipatikában- amely ugyancsak ritkaságszámba menő - most valaki más kúrálja magát ... A vár ma hazánk egyik nevezetes múzeuma, idegenforgo'mi gócpontja, ahol naponta százak és ezrek fordulnak meg, hogy megcsodálják az egykori építményt, bútorait, fegyvertermeit, s az idegenvezetők megállás nélkül magyaráznak a turistáknak. De mert valaki a vár patikájában kúrálja magát, két héten keresztül bosszankodnak a turisták, mivel a kaput átlépni most egyetlen idegennek sem szabad. A hatalmas tölgyfakapun egy cédula díszeleg, ami jelzi, hogy augusztus ötödikétől tizennegyedikéig a vár zárva tart. A kapuban két fiú a nyári szünidő alatt pénzt keres, felváltva áll őrt, s magyarázza a boszszankodó turistáknak, hogy most semmi esetre sem lehet megtekinteni a várat, mert tessék, ott van a cédula, el lehet olvasni, s az újságok is hírül adták, hogy az említett időben a várat lezárják, mivel a díszes bútorok között, a fegyvertermekben, a kápolnában most a budapesti filmesek forgatnak. A patikában pedig „Egy magyar nábob“ - civilben Bessenyei Ferenc - kúrálja magát, mert bizony a hosszú mulatósok kifárasztották a nábobot, Kárpáthy Jánost. János úr ül a patikában, kezében üveget tart. Nehezen mozdul, de él. Aztán belép Kis Miska - Bitskei Tibor. Miska: Ezt már szeretem. Ahányszor csak jövök. egyre jobb egészségben találom János bátyámat János úr: Csalánba nem üt a ménkű, Miska fiam. Ha üt is, a csalán kibírja ... ... Lányok? ... A mulatozás pedig ,,, Alaposan kitüntették magukat a barátok, csak te nem pártoltál el tőlem ... Nemesek között ki marad hűséges? ... Egy paraszt... Kis Miska: Látom kúrálja magát, János bátyám! Miféle orvosság az? János úr: Orvosság? Haha. Ez orvosság? Törköly ez Miska fiam, eredeti törköly. Hahaha. Mindketten nevetnek. A rendező, Várkonyi Zoltán, megszólal: Kész. Részemről megfelel. Kikapcsolják a reflektorokat, enyhül a tikkasztó hőség. A technikai személyzet fürgén mozog s már húzzák is át a kábeleket a szomszédos helyiségbe, ahol majd a következő jelenet felvételeit készítik ebéd után. Bessenyei Ferenc megtöri! izzadt homlokát s ebédre invitálja a társaságot. A kapuban új turistacsoport bosszankodik. Eljöttek megcsodálni Vöröskő várát, amelyről már olyan sokat hallottak s a kapun ott a cédula. — Akkor legalább a színészeket láthatnánk — elégedetlenkednek, de az ajtónálló fiúk megingathatatlanok. A turistáknak viszont mégis szerencséjük van, hiszen az ebédnél láthatják a magyar színészeket, akiket filmekből, színházakból s a televízióból már olyan régen ismernek s csodálnak. Mert hiszen a magyar film- és színházi élet legjelesebb képviselői iramnak itt: Bessenyei Ferenc, Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán. Bitskei Tibor, Szemere Vera, Básthy Lajos, Várkonyi Zoltán- a rendező, Kibédi Ervin, Papp Éva, Bárdi György... és sorolhatnánk még hosszasan a neveket És a turisták ebéd közben jelmezben láthatják a színészeket, mert az idő sürget, hosszú ezer métereket kell itt forgatni, nincs idő felesleges öltözködésre. Ebéd után késő estig folytatódik a munka. Fél kettőkor, a vöröskői vár falai között ismét felelevenednek a nagy magyar romantikus író, Jókai Mór két regényének, az „Egy magyar nábob“ és a „Kárpáthy Zoltán“ alakjai, mert nem egy, hanem két film forgatásáról van itt szó. Tudjuk, ismerjük a két regény közti szoros, következetes összefüggéseket, hogyne ismernénk, hiszen Jókai a legolvasottabb magyar regényíró.- és ezért bízunk, sőt biztosak vagyunk a film sikerében, hiszen mindenki szeretné filmen látni azt, amit a regényben olvasott, összehasonlítani saját fantáziájával - mondja Várkonyi Zoltán. Várkonyi Zoltán a magyar filmgyártás egyik élvonalbeli rendezője, ismerjük filmjeit. A legutolsó élményünk a „Kőszívű ember fiai.“ A rendező így vélekedik róla: Egy harci jelenet Latinovits Zoltán (Szentirmay Rudolf) és Papp Éva mint Fanny kisasszony Ruttkai Éva mint Flóra kisasszony és... a címszereplő Kovács István Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva, Vencel Veronika és Kovács István I hét 6
