A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-12-25 / 52. szám
fölolvassa szeretteink táviratait, s mindannyiunkat ajándékkal lep megm (c s im k m asztalra s milyen választékban, az a szakácsok ügyességétől tügg. Van itt minden nyakig, az igaz, ám mégis inkább ülnénk otthon, meghitt családi körben. Mindenki hazagondol, a gyermekeire, feleségére, szüleire, barátaira. Az évnek ezen az estién mindnyájunk emlékei messze kalandoznak. Hajúnk az Atlantl-úceán vizét hasitva Brazília partjai felé halad. A tengerre alkony ereszkedik, s hajónk — ünnep, nem ünnep — teljes gőzzel, lassan, de biztosan úszik, hogy elérje távoli célját. Az ebédlőben nagy a sürgés-forgás: a stewardok tele vannak munkával, este hatra készen kell lennie az ünnepi terítéknek és minden egyébnek, hisz karácsonyeste van. — Egészégünkre, barátaim — üríti poharát a hajó parancsnoka. — Szeretett hazánkra, otthon élő szeretteink egészségére. Többen sok karácsonyt megértünk már a tengeren, Ismerjük hát a honvágyat, a sóvárgást egy jól kifűtött, meleg szoba után. Pedig itt fütenünk sem kell: a hőmérséklet este is csak 29 C°-ra süllyed. A bőséges vacsora után hozzánk is betoppan Télapó, bundában, meleg csizmában, ajándékokkal megrakva. Csakhogy a jó öreg nem soká bírja ki ebben a téli gúnyában, le kell hánynia sarki öltözékét, s bunda helyett be kell érnie egy szál rövidnadrággal. Hisz megfőne szegény. A tengerész-bajtársak kis csoportja együtt gubbasztva idézi föl a távoli otthon emlékeit. A vacsorának vége, a hajó élete rendes kerékvágásba zökken. A kormánykeréknél álló ügyeletes biztos utakon vezeti a hajót, a gépház szolgálatosai a gépek szabályos működését vigyázzák. Igen, Így fest a karácsony a tengeren. Dalolni senkinek sincs kedve, ki-ki a saját gondolataiba merül, s egyikünk-másikunk bizony titokban el is sírja magát. Otthoni barátaink, ha majd családotok, hozzátartozóitok egészségére isztok, gondoljatok reánk, a fölkorbácsolt óceánok magányos utasaira. Ürítsetek egy pohár jó vörösbort ránk is, akik a vizeket járjuk, valamint azokra, akiket a tenger hullámai immár örökre magukba zártak. Az Atlanti-óceánon 1965 karácsonyán. STEFAN NOVAK Az Ünnepi vacsora finom falatairól a szakácsok gondoskodnak A karácsony a családi öröm ünnepe. De nem mindenkinek. Kevesen gondolnak ilyenkor a tengerészekre, akik hazájuktól, otthonuktól, születőiktől, gyermekeiktől távol töltik ezt a szép ünnepet. A karácsonyt mi, tengerészek ott üljük meg, ahol épp ránk köszönt: a nyilt tengeren, vagy kikötőben. De többnyire úgy sikerül, hogy nem kikötőben ár minket az ünnep, hanem a széles, végeláthatatlan tengerek valamelyikén. Észak zord vizein, vagy a trópusi óceánokon. S vajon hogyan néz ki a hajósok karácsonya? Majdnem azt mondhatnánk: akárcsak otthon. Mindenből akad bőven. Otthon a karácsonyi asztalról az édesanya, vagy a feleség gondoskodik. A hajón elsősorban a hajógazda gondja, hogy elegendő élelmet biztosítson, s hogy karácsonyfát is szerezzen, ha tud. Mert micsoda karácsony lenne az karácsonyfa nélkül? S persze, hogy mennyi jó falat kerül az Ilyen időjárás kísér utunkon egész Brazíliáig
