A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-12-11 / 50. szám
a Tenkef *J Mr \i\s Báró Eberstein Eckbert osztrák császári ezredes fülében még ott csengtek a titokzatos birodalmi gróf szavai, amikor a távolból megpillantotta a siklósi várat. — Ezredes úr! Megparancsolom önnek őfelsége, a császár nevében, hogy Magyarországon, Siklós környékén zúzza szét a Rákóczi-féle lázadó csapatokat! A legnagyobb eréllyel járjon el és feladata végrehajtásáról részletes jelentést küldjön az udvari haditanácsnak! Az ezredes Zágrábon keresztül érkezett Eszékre és ott vette át a parancsnoksága alá rendelt csapatok vezetését. Siklósnagyfalu környékén csapott össze a kurucokkal és ott látta meg Béri Balogh Adóm brigadérost, akinek a fejére száz arany vérdijat tűzött ki az udvari haditanács. A siklósi vár egy sziklacsúcson épült. Mögötte magasodott a Tenkes-hegy erdővel borított oldala. Báró Eberstein ezredes már a csata alatt is szemlélgette a szép várat, amely ötvenezer holdas uradalmával együtt majdan az ő birtoka lesz, ha teljesíti a császári parancsot: szétzúzza Rákóczi lázadó csapatait és elfogja Béri Balogh Adóm brigadérost, aki nemrégiben magát a felséges császárt kergette meg a bécsi vadaskertek táján. • • • A labanc túlerő elöl visszavonultak Béri Balogh Adóm kuruc lovasai. A várat különösebb harc nélkül elfoglalhatta az ezredes. Büszkén tűzte ki ormára a kétfejű sassal ékesített fekete-sárga habsburglobogót miközben az őrség disztüzzel üdvözölte. Néhány óra múlva Eberstein ezredes hirt kapott arról, hogy a csatában megsebesült kuruc brigadéros még nem jutott át Tenkes szudokain. Száz arany nagy pénz volt. Az ezredes maga ült lóra, hogy a csatanap után személyesen vezesse a brigadéros kézreíteritéséért indított hajszát. Magamellé rendelte Bruckenbracker kapitányt és Pityik őrmestert, mesterlövészeit és a legjobb lovasokat. Az üldözés azonban hosszabbnak bizonyult a vártnál és a lovaglástól amúgy is elfáradt ezredes lepihent egy vastagtörzsü tölgyfa alatt. A további üldözést Bruckenbracker kapitányra bizta. • * • A délutáni szellő lengette a pihenő ezredes fölött az öreg tölgy ágait. Zizegett a levél és a fáradt ember észre sem vette, hogy a fatörzs másik oldalán valaki árgus szemmel figyeli minden mozdulatát. Nyusztprémes, tollas, brigadérosi föveg alatt vörös álarc fedte az arcát. Csak a szeme ízzott. Leste az ezredes minden mozdulatát. Az üldöző labancok már eltávolodtak, amikor kemény hang pattant az ezredes mögött:- Kezeket fel, ezredes! - Ki az? - hebegte idegesen Eberstein báró. — Béri Balogh Adám - hangzott mögötte fojtottan s közben az ezredes hátának nyomódott egy pisztoly kemény csöve. — Mit akar? - csuklóit ki a kérdés a labancból. — A fejemre kitűzött száz aranyért jöttem — suttogta a fülébe az előbbi hang. (Folytatás köv.) írni
