A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-11-27 / 48. szám
Két felfogás terjedt el a divatról. Az egyik: örökösen változik és ezt a szegény nők és férjek pénztárcája ellen szövetkezett divatkreátorok és textilgyárosok maffiája irányítja. A másik: az utóbbi évtizedek divatjára a józanság jellemző (leszámítva néhány szélsőségét, amiből sohasem lesz általános divat). Tíz évig is el lehet hordani egy jól szabott angolos ruhát, legfeljebb a szoknya hosszát kell néhány centivel hol le, hol meg felfelé kiigazítani. Mindkét megállapításban van igazság. A divat ugyanis mindig hoz valami speciális újat, ami mellett a régebbi évjáratú ruhák is hordhatók ugyan, de aki igazán divatosan akar öltözni, annak be kell nyúlnia a pénztárcájába még akkor is, ha nem valami divathóbortról van szó. Máskor meg egyegy ügyes ötlettel modernizálhatjuk ruháinkat. A változásokról azonban beszéljenek a képek. Nők és betűk R rrr. . . - mankóitok meg s ráztuk mellünkön a kis kötényt, mint valami haragos kuityus, közben ropogtattuk az R betűt, mikor a tanító néni felrajzolta a táblára. Az A és Á betűnél féloldalt tenyerünkre fektettük fejünket, jelezve, hogy A-ímasak vagyunk A-ludni térünk. Később már minden felesleges mimikát, mozdulatot elhagytunk, apa, pap, lap - olvastuk egybe a rövid szavakat, majd egész mondatokat. Aztán ráébredtünk, milyen csodálatos dolog az olvasókönyvben, a képeskönyvben az illusztrációk alá írt szöveget elolvasni és megérteni. Milyen világosak, tiszták egyszerre az összefüggések. A betűk fekete láncolata, mint a legragyogóbb lámpasor, fényt derít mindenre. És ha ereknél a visszaemlékezéseknél elsősorban kislányókat látok magam előtt amint ujjúkat a betűk alatt vezetve, homlokukat ráncolva az erős koncentrálástól, buzgalommal olvasnak, és nem fiúkat, akik persze ugyancsak hasonló módon birkóztak meg az olvasás tudományának elsajátításával, — annak oka van. Úgy érzem, a felnőtt nők ma is sókat megőriztek a régi olvasó kislányból, a betűk deleje inkább tartja őket fogva, mint a férfiakat, akik munkába menet gyorsan átfutják a reggeli lapok sportrovatát, vagy jegyzeteikbe, szakkönyvekbe mélyednek, ahol a betű csak szolgai esziköz, puszta közvetítője az ismereteknek. A nő, ha villamosban, kávéházba,n olvas - hányszor megfigyeltem,, h- úgy ízlelgeti, úgy kóstolgatja, úgy élvezi az olvasnivalót, mint az előtte párolgó kávét, vagy illatos süteményt. És a képeslapoki A képeslapokhoz szinte személyes kapcsolatok fűzik őket. Most, hogy ünnepi számunk megjelenik, nem tudok hallgatni erről, egy kicsit őket is ünnepelni szeretném: az olvasó asszonyókat. Azokat, akik a standoknál nem tudnak ellenállni, hogy ne vegyenek szokott lapjukon kívül még másikat, harmadikat is, gyorsan kiegyezve magukkal, hogy ezt legfeljebb a tízórai pénzen spórolják meg. Azokat, okik ebédfőzés közben kikukkantanak az utcára, mert abban az időben hordja János bácsi a postát, azokat, akik néhány percre félreteszik munkájukat, hogy legalább „nagyjából átfussák" a lapot, akik nem feledkeznek meg róla, hogy évről évre megrendeljék. Statisztikailag bebizonyított tény, hogy a nők jobban szeretik a betűket. Ezt bizonyítják a könyvesboltok, a kölosönkönyvtáirak, az újságos standok. Könyveknek, újságoknak a nőkre van nagyobb vonzereje. S habára könyvek, újságok mindkét nem részére egyformán íródnak, mégis tudomást vesznek erről. Alig akad képeslap, amely ne hozna, ne kedveskednék nőolvasóinak még külön is egy-egy rovattal, vagy oldallal. Hiszen az úgynevezett férfitémák mellett igénylik még a sajátosan női, családi vonatkozású témákat, írásokat is. A mi lapunk is sok nőolvasó szívéhez hozzánőtt, tanúsítja ezt a sok levél, hozzászólás, kérés, kritika, köszönet. S mikor arra gondolok, hogy sok-sok otthonban a nőik milyen kíváncsian, türelmetlenül veszik kezükbe a lapot, hogy sorjában, kényelmesen nyugodtan böngésszék vagy pedig mindjárt egy bizonyos oldalon megszokott kedvenc rovatukkal kezdjék az olvasást és talán kétszer, háromszor Is visszatérnek egy-egy cikkhez, képhez — bennem is megindul egy gondolatsor: Mivel fokozhatnánk érdeklődésüket, milyen meglepetéssel kedveskedhetnénk, mi szerezne nekik örömet. Mert az újságíró csak akkor elégedett, ha látja, hogy munkáját értékelik, akár abban nyilvánuljon meg ez, hogy szám szerint pontosan elrakják a lapot, akár abban, hogy megcsonkítják, kivágnak bizonyos képeket, kézlmunkamintát, receptet stb. Azt szeretnénk, hogy a sok családnál, ahoí lapunk rendes heti vendég, a betűvetést éppen most tanuló leendő asszonyokra, családanyákra, a meg. szeretett, ezer titkos szépséget, tudást feltáró 'betű varázsának közepette is különös vonzást gyakorolna mindig ez a három betű: HÉT O, K. hét 28
