A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-11-27 / 48. szám
Senki sincs biztosítva a központi idegrendszer megbetegedése ellen • Mindnyájunknak van egy „kritikus pontja“ • Hogyan előzzük meg a neurózist, korunk egyik leggyógyíthatóbb s egyben leggyógyíthatatlanabb betegségét? • állapítsuk meg „lélektani pulzusunkat“ az alábbi cikk útmutatása szerint armlnc év körüli férfi lép a rendelőbe. Technikus. Az ideggyógyász tapasztalt szeme azonnal észreveszi sápadt arcát, feltűnő nyugtalanságát. Keze reszket, szeme harmatos, bánatos, szomorú... Halkan, foftott hangon beszélni kezd. „Körülbelül egy éve érzem magam rosszul. Gyorsan elfáradok, gondolataim szétfolynak. Olvasni akarok s azon veszem észre magam, hogy egészen másra gondolok. Azelőtt nyugodt és kiegyensúlyozott voltam. Nem értem, mi történik velem. Azelőtt soha egy durva szót nem használtam. Mindenkivel Jól megértettem magam otthon is és a munkahelymen is. Most? Fogalmam sincs, ml lehet velem. Ingerült és robbanékony vagyok. Modortalarutl viselkedem, ami nem válik dicsőségére egy iskolázott embernek. Az emberekkel fölényeskedek, sértegetem őket, problémáik nem érdekelnek. Otthon sokat veszekszem, az aszszony egyre többet sir. Fizikailag sem érzem fűi magam. Gyönge vagyok. Izzadok, a szívem szabálytalanul ver, rosszul alszom. Reggel fájó feffel, összetörtén ébredek. Nem érdekel már semmi, sötéten látok mindent. Szeretnék magamon uralkodni, nem sikerül...“ Aprólékos és alapos vizsgálat következik, az Ideggyógyász megállapítja a diagnózist: „Kimerült. Rosszul szervezte meg a munkáját s nem tud pihenni. Ideggyönqeség, ingerültség. Neurózis ... " Máskor meg az Idegorvos hlpochondrlát, hisztériát, neuraszténiát állapít meg. Esetleg valami jellemben fogyatékosságot. Ezek a bajok nem szerepelnek a „halálos betegségek" listáján, ám az utóbbi tdöben a legelterjedtebbek közé tartoznak. Az ideggyógyászatba Európa-szerte körülbelül kétmillió embert kezelnek. S ehhez még azt is tudni kell, hogy minden ilyen betegre két olyan ember fut, akik ugyan nem részesülnek kórházi kezelésben, akik bekapcsolódnak a társadalmi munkába, de akinél különféle neurotikus tünetek észlelhetők. Okok és következményeik Az agyműködés az agysejtek ébersége és gátlása mechanizmusának alapián történik. A „gátlás", „kikapcsolódás“ tulajdonképpen az agysejtek épségét szolgálja, lehetővé teszt számukra a pihenést, energiakészletük feltöltését. Ez a mechanizmus az egészséges embernél harmonikusan működik, ezért az ilyen ember jól érzi magát. A különféle hatások, Ingerek, továbbá a dohányzás, a megterhelő szellemi munka, alkohol hatására azonban ez a harmonikus működés megbomlik. A védekező jellegű gátlások gyöngülnek, az ember akaratától függetlenül reaaál a dolgokra. A gátlások gyöngülése sírógörcsöt okozhat. Vagy nevetőgörcsöt — attól függően, mely gátlás gyöngül. A gátlások gyöngülésével növekszik az agysejtek ébersége. Ennek következménye az Idegesség és a beszédesség. Az ember betegesen érzékennyé válik. Minden tdegesítt őt, ami túllépi a mindennapi élet megszokott kereteit: az éles fény, az erős zaj, a kellemetlen szag, az ízetlen étel stb. A neuraszténia a szervezet valamennyi funkciójára hatással van. Etvágycsökkenést, izzadást, szabálytalan szívműködést okoz, a bőr betegesen piros vagy sápadt lesz. Az embert álmatlanság gyötri. A beteg varázskörben érzi magát. A rendszertelen életrend és az álmatlanság idegkimerültséget okoz. A modern civilizáció betegsége A modern életstílus kétségtelenül óriást terheket rak az ember idegrendszerére. S mindez már a gyermekkorban kezdődik. A szülőknek „nincs idejük" gyermekeikre. Ha ehhez még azt a feszültséget is hozzávesszük, amelyben a gyermek él, a képernyő előtt való állandó üldögélést, a megbomlott családi életet... ne csodálkozzunk, hogy a gyermekpsztchtáterhez szorongástól, komplexumoktól szenvedő, gyomor- és bélfekélyes, továbbá ideges eredetű szívbajban szenvedő gyermekek kerülnek. A felnőttek Idegzetét rombolja a modern nagyvárosi élet: a za/, a tömeglakás, a közlekedés, az alkohol, a dohányzás, a gyógyszerek állandó használata, a kevés mozgás, a rendszertelen alvás, a családi és társadalmi problémák. A mai nemzedék tagjai leggyakrabban a munkamegterhelésre panaszkodnak. Ahhoz, hogy ne legyen ártalmas, jól át kell gondolni a munka megszervezését, módszereit és a pihenést. Az emberek gyakran nem is azért fáradtak, mivel sokat dolgoztak, hanem mivel fáradtan, sőt kimerültén dolgoztak. A fáradtságot sokan mesterséges módon, egy-egy „feketével", teával, különféle porokkal s rengeteg cigarettával akarják eltüntetni. Igaz, hogy az ember ínu is fohit/jthnUn. a munkát, viszont idegsejtjei sokáig nem viselhetik el ezt a megterhelést s a végén ez idegbetegség hez vezet. A gyógyítás „Diákkoromban — mondja Paul Sivadon az ismert francia ideggyógyász — amikor a lelki betegségekre akartam magam specializálni, professzorom, egyébként ismert szakember, felkiáltott: „Ember, maga megbolondultI Lelki zavarok gyógyításából nem fog megélni. Orvosi gyakorlatom során három ilyen pácienssel találkoztam. Rajtuk sem tudtam segíteni. Ma Is ott vannak ...“ A világ azóta megváltozott. Annyi a lelki beteg, hogy speciális kórházakat, Intézeteket építenek a számukra. A kutatás és a gyakorlat számos hatásos gyógyszert eredményezett. Az Idegosztályok ablakrácsai eltűntek, eme Intézetek börtönjellege is megszűnik lassan, a páciensek nem „életfogytiglan" tartózkodnak Itt. A modern pszichoterápia, inzulin- és villanysokk, narkoterápta, munkaterápia stb. az esetek 70—80 százalékában visszaadja a páciensek egészségét, a kezelés átlagos ideje négy hónapra csökkent. Vannak persze esetek, ahol hosszabb kezelésre van szükség. Az orvosok minden esetben arra törekszenek, hogy felébresszék a beteg érdeklődését a környező világ iránt, megszabadítsák őket beteges szokásaiktól s hasznos tevékenységre ösztönözzék. Nagyon fontos, hogy pszihikai jellegű panaszokkal is idejében forduljunk orvoshoz. Tudjuk, hogy a hosszabb ideig tartó idegfeszültség, feldúltság összeroppanthatja az embert, hiszen mindnyájunknak üan egy „kritikus pontja..." Vizsgálja meg saját magát... Mikor jelentkezzünk az idegorvosnál? Dr. Manninger amerikai pszichológus szerint a következő teszt segítségével bárki megállapíthatja salát „lélektani pulzusát": — Állandóan gondok üldözik? — Minden különleges ok nélkül rossz a hangulata? — Nem tudja eqy btzonuos doloara összpontosítani figyelmét, akkor sem, ha senki sem zavarja? — Álmatlanságban szenved már hosszabb ideie? — Váltakozik önben a levertsén érzése a jó hangulattal s emiatt nem tud rendesen dolgozni? — Rosszul érzi magát társaságban? — Kihozza önt sodrából a legkisebb változás is megszokott életrendjén? — Egész nap idegesítik önt saját nuermeket? — Állandóan dühös vagy mogorva? — Erez-e ön félelmet, rettegést különösebb ok nélkül is? — Ügy érzt-e, hogu önnek mtndtn igaza van, mások viszont mindig tévednek? — Betegnek érzi magát, fizikailag is szenved és nincs nz az orvos. aki megállapítaná a helyes diagnózist? A f°nti kérdésekre adott letetetek alapján meg lehetne állapítani. milyen mértékben van megtámadva az ön lelki eaészséae. Ha egyetlen kérdésre is IGEN-nel felett ielentkezzék pszichiátriát vizsgálatra. NÉHÁNY SZÓ az idegességről 0 rrm25
