A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-11-27 / 48. szám
azután a fiatal geológus megnézte az iránytűjét, hogy betájolja magát, s visszajusson a munkatársaihoz. Meglepetten látta, hogy az Iránytű fához, vagy kűhfiz Utödhetett, s eltörött. Nem sokat gondolkodott, a Nap állását megfigyelve visszaindult a kutatócsoport munkahelyére. Am, ott hiába várták társai. A tapasztalatlan, fiatal tajgal felderítő már az elindulásnál száz métert tévedett. Így az Irány nem is lehetett jó. Napnyugtakor vették csak észre, hogy valaki hiányzik a csoportból. Lett Is nagy Ijedelem, hiszen mindenki azonnal megértette: egyik társuk életveszedelembe került. Volt, aki arra gondolt, hogy a szerencsétlent elnyelte a mocsár, vagy agyonütötte egy medve. Mások arra gondoltak, talán kidőlt fa temette maga alá, vagy a patakba fűlt. De a többség ágy döntött: bizonyára él, meg kell keresni, meg kell menteni a biztos éhhaláltól. Nyomban elindultak a kutatócsoportok. Késő éjszaka volt már, bágyadtan hunyorgott a holdvilág, amikor a keresők egyik brigádja a mocsár szélén imbolygó alakot pillantott meg. Kétséget kizáróan ember volt! Az ő elveszett társuk, aki a fáradságtól már nem láthatta megmentőlt, míg azok boldogan futva közelítettek hozzá. Magukhoz ölelték, csókolták a végsőkig kimerült embert, aki ugyan halálosan fáradt volt, de nem adta fel a reményt. S amikor a táborban biztonságban kortyolgatta teáját, csak akkor tudott két rövid szót kiejteni: — Köszönöm, barátaim! KINCSES SZIBÉRIA Az Uraitól a Csendes-Óceánig 14 és félmillió négyzetkilométeres óriási területen fagyos mocsarak, füves, fátlan pusztaságok és áthatolhátatlannak látszó őserdők váltják egymást. A tajga és a sztyeppe zöldjét, a tundra szürkésfehérjét, a jégbedermedt tájat hatalmas folyók kékje szeli keresztül-kásuL Az Ob a jenylszej, a Léna és más szilaj folyamok. Ez Szibéria! Mesés kincsek őrzóje, csodálatos, vad szépséges és zord vidék. Beláthatatlan, ember nem járta térségek, lelrhatatlanul gazdag természet. Területének jelentős része — mintegy 3 millió négyzetkilométer — az örök fagy birodalma. Szibéria lakott és lakatlan tájain sokszor több napon át egyfolytában éles, metsző szél fűj a hatalmas őserdők, a tajga, a sztyeppe s a települések fölött, 40 méteres másodpercenkénti sebességgel. Ilyenkor nem lehet eljutni a lakástól a legközelebbi üzletig sem, ha nem fogja az ember a mentőkötelet. Ez a félelmetes „fekete purga“. A hőmérő hlganyszála ezeken a vidékeken néha anynyira lesüllyed — nem ritka az 50—80 fokos hideg —, hogy az ember lehelete ezüstösen csengő kis jégcsappá változik. A járművek, gépek ezrei és tízezrei hónapokon át szakadatlanul üzemben vannak, hiszen ilyen hidegben lehetetlen lenne a motorokat újra beindítani. A valóban zord, mostoha körülmények ellenére emberek milliói élnek ezen a tájon, a tajgal utakon, vagy a befagyott folyók jegén szakadatlan a járműforgalom — egy-egy út néha hetekig, hónajokig is eltart —, a levegőt repülőgépek, s helikopterek szelik, percnyi pontossággal halad majd 9 ezer kilométeres pályáján a transzszibériai ezpressz, az erőművek, bányák, kohók, üzemek szünet nélkül termelnek. Városok épülnek, gyermekek születnek — egyszóval egymást váltják a napok, mint más részén a Földgolyónak. Az élet Szibériában csak nagyon kevéssel tér el attól, ami számunkra megszokott. A gyerekek ugyanazt tanulják, mint a moszkvaiak, az emberek moziba járnak, fedett uszodában lubickolnak, klubokban, tornatermekben, szórakozóhelyeken, baráti körben töltik idejüket. Esténként felgördülnek a színházak függönyei és a televíziók sugározzák a műsorukat... Szibéria és Komszomol: álmodozók földje és Ifjúság — ezek a fogalmak ma szorosan összefüggnek ezen a roppant térségen. Mert a Komszomol önkéntes követei, ifjú mérnökök, geológusok, kutatók járják a járhatatlannak tartott évezredes tajgát, fiatalok emelték az angaral és a britszkl erőművet, ők húztak villanyvezetékeket a Sarkkörön túlra, építették a Bátorság-vasútvonalát Abakan—Tajset között, ők tárták fel Tyumeny és Szurgut olaját, Jakutföld gyémántját, Szibéria földjének más kincseit. Húsz impozáns nagyváros hirdeti az ifjú építők keze munkáját. VÁROS AZ OB PÁRTJÁN Szibéria fővárosa, Novosziblrszk, Igazi jelenét egy régi-régi kép segített megértéül. A kép 50—80 esztendős lehetett, a fényképezés őskorából, abból az Időből, amikor még az Ob-menti néhányezres kis települést Núvonyikoiájevnek hívták, s mindössze 8 utcából, néhány száz faházacskából állt. £s ma? Novosziblrszk Impozáns nagyváros, széles sugárntakkal, tágas terekkel, égretörő új háztömbökkel, sőt már elkezdődött a nagy tömegek gyors és kényelmes szállítását biztosító Metro tervezése Is. Nagy szükség vám rá, hiszen a város lakóinak száma meghaladja az egy-Ezen a tájon, a Jenyiszej partján épült fel rekordidő alatt Gylvnogorszk, a Tajga Mosolya nevű város. Képünkön: Jellegezetes szibériai táj, ahol a tajga és a folyó találkozik. milliót. ' A város déli részén sokezernyi kis kertes hétvégi pihenőházikó, „Dácsa“ épült fel a kis kertecskék sarkában. S előfordul, hogy amíg Moszkvában 8—9 fokot mutat a hőmérő higanyszála, Ide 30 fokos meleget varázsol a szibériai napsugár. Mert Igaz, a közmondásos szibériai hideg, de az Is igaz, hogy a rövid nyár viszont kellemesen meleg. Novosziblrszk hatalmas iparváros, s mint Iparváros is állandóan fejlődik. De az új Uzomek a várostól távolabb, a lakónegyedektől messze épülnek fel, hogy ne szennyezhessék a szép, tiszta város jó levegőjét. A régebben épült, s a város fejlődésével a város belsejébe került üzemeket pedig kötelezték, hogy a legmodernebb légtlsztltó és elszívó berendezéseket alkalmazzák. Ez alapvető, s igen szigorú rendszabály, ami alól a város vezetői kivételt nem engednek, hiszen fő az emberek egészsége. Az Uraitól keletre, az óriási szibériai térségeken milliók dolgoznak. Elsősorban fiatalok. A háború utáni nemzedék. Munkájuk, életművük nyomán Szibéria még mai fehér foltjait egyre inkább új út és vasútvonalak hálózzák be, egét helikopterek, a legkisebb településeken is leszállói tudó repülőgépek, s a hang sebességét megközelítő óriási utasszállitógépek szántják. S a világ egyik leggazdagabb vidékén, a nyersanyaglelőhelyek környékén, az Ob, a Jenyiszej, a Léna és az Angara táján, a nagy szibériai folyók prtján új erőművek, új városok épülnek, a modern kincskeresők, és „kincstermelők“, szovjet Szibéria szorgalmas dolgozói számára. Szibéria, ahová egykor a cári rendszer a mai életért elszántan harcoló forradalmárokat száműzte, a forradalmárok unokáinak ezerszínű hazája lett. L. E. Az új szibériai települések építői először sátorvárosokat építenek, melyeket azután hónapokkal később a legmodernebb, minden Igényt kielégítő emeletes házak követnek. A sátrak duplafalúak, kitűnően fűthetők, 50— 80 fokos hidegben Is laknak bennük az emberek. A télen hónapokra jégbedermedt Jenylszejt a szibériai járművezetők országút gyanánt használják. Sok ezer kilométeres utat tesznek meg, sok millió tonna árut, felszerelést, anyagot szállítanak a befagyott folyó tükörsima jegén.
