A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-11-27 / 48. szám
je alkalmából. Lám, gondolom, ha lassan kopnak is a hagyományok, új szokások honosodnak meg. Berencsen divat lett, hogy a jókívánságokat a modem technika eszközeivel fejezzék ki. Visszajövet a násznép élén most már a menyasszony, mit is beszélek, ifjú asszony halad, az újdonsült férj karján. Lépteik ösztönösen lassúk, méltóságteljesek. A lakodalmas ház kapujában amint feltűnik a menyecske uszályos fehér csipke ruhája, rázendít a híres kürti cigányzenekar. Aki mint leány lépte át a szülői ház küszöbét alig egy órája, most mint asszony, zeneszó közepette tér vissza oda. S az udvaron kezdődik a tánc. A fiatalok mellett idősebb asszonyok, akiknek táncos vigalomra csak ilyenkor nyílik alkalmuk, kettenketten összekapaszkodva ropják, s időnként éles sikítást hallatva az örömünnep tomboló vidámságát jelzik. A vendégsereg asztalhoz ül, a banda húzza a vacsorához a hallgatókat. A fiatal párt hiába keressük, azok már Nyitrán járnak a fényképésznél, az obiigát esküvői felvételt elkészíttetni. Ha visszajönnek, a fiatalasszonynak búcsúzni kell a szülőktől, mert a kériek kikérik és elviszik férje otthonába menyecskének. Onnan jár be majd naponta a nyitrai kötődébe, ahol dolgozik. A fiatalasszonnyal együtt a termőágat is Kérre viszik Berencsről. Mit terem ez az ág? Sok színes szalagot, jóféle fiaskókat, izes falatokat, miniatűr, pólyába kötözött babácskát, és ki tudja még mi mindent, a berencsiek ötleteinek jóvoltából. Tréfás kedvvel aggatják mindennel tele, mégis meghatóan szép szimbóluma annak, mit várnak a magyar családban minden új asszonytól: termékenységet, a család gazdag folytatását, gondoskodást, amely megőrzi, gyarapítja a család jólétét, szeretetet, vidámságot, ezt jelenti a kis bábú, az étel-ital, és a színes szalagok. Sirassam a régi szép népi szokásokat, amelyekből többet már nem őriztek meg, s amelyről a kedves Szőllősy nagymama olyan szépen, bőven beszél, hogy bizony ha méltón fel akarnám jegyezni, húsz oldalt is megtöltene? Nem siratom, hiszen nem mennek feledésbe, etnográfusaink gondoskodnak erről. Nem lehet kivánni az időtől, hogy megálljon, s hiába is kívánnánk. A lényeg a fontos: legyen tartós a frigyre lépő fiatal emberek családi boldogsága, hogy az ő őszük is legyen olyan derűsen, melengetőén napsugaras, mint 1966 október 23-ángk napja volt, amiről majd évtizedek múlva is talán úgy fognak megemlékezni, az öreg berencsi aszszonyok:- Az volt ám a vénasszonyok nyara, mikor a Pintérék Toncsija ment az esküvőre, ...S Ml JÓ FALAT, SZEM-SZÁJNAK INGERE SZÖtLÖSY NAGYMAMA A RÉGI SZOKÁSOKRA EMLÉKEZIK MR SZHANGJA vagy az indiánok közé. Ha valaki látni akarja ezeket a filmeket, úgyis megnézi. Nem lehetne helyette inkább egy rövid, összefoglaló Ismertetést adni a világ vagy a hazai kinematográfiáról? Egy féloldallnyl szerintem nem lenne sok állandó művészi rovatnak. Olyasmire gondolok, mint amit Lötíer Béláról olvashattunk. De gyakrabban! Azt sem értem, miért kell nekem a Hét-ben olyan cikkeket viszontlátnom, amit már egy-két hété 1 azelőtt más lapban olvastom. Annak viszont nagyon örülök, hogy közHk a fiatal csehszlovákiai magyar költők verseit. Legyen minél több ilyen vers, megfelelő Ulusztrőclóval. Oéreei Anikó orvosnő, Fülek A Het-et már diákkoromban megrendeltem, 1958 úta rendszeresein olvasom. Azóta a Csehszlovákiában élő magyar dolgozók életéről, kulturális tevékenységéről áttekintésem van. Ez tetszik a Hét ben. De az nem tetszik, hogy sok a fordítás. £n kizárólag csak a Csehszlovákiában élő magyar írók, költők és egyéb publicisták müveit közölném. Juhász Magdolna tanítónő, Érsekújvár 1957 óta olvasom a Het-et. Nagyon kedvelem at Irodalmi részt, a Fórumot, melyen keresztül megismerhetem a csehszlovákiai magyar irodalom képviselőit és müveiket, sőt tájékozódom a jelenlegi cseh, szlovák és a világirodalom problémáiról. Igen sokra értékelem a Beszélő múU elmű cikksorozatot. lávaslom: közöljenek rövid politikai kommentárt az elmúlt hét eseményeiről. Nagyon helyeslem az utolsó oldalon közölt filmregény közlését. Szeretném, ha a jövőben a Het-et rugalmasabban szerkesztenék és mindig a legfrissebb írásokat köziinék. Azt hiszem, a negyedik oldalon közölt táncdalok ts népszerűek lesznek, ha mindig a legújabbakat közük. Helyeslem a sportvetélkedőt és általában a képes híreket. Több novellát, tárcát, karcolatot szeretnék olvasni a csehszlovákiai magyar trók tollából. Meló István építész technikus, Galánta A Hét-ntek tíz éve vagyok az olvasója. Valamikor aktív olvasótoborzója voltaim, alig várom a szombati napot, hogy kezembe vehessem a friss .példányt. Nagyon szeretem az útleírásokat, a különböző, de főleg történelmi regények folytatásos közlését, nagyon helyeslem, hogy a szerkesztőség ebben az évben megvalósította a déli járások kulturális és történelmi múltjának bemutatását. Több hasonló kezdeményezést várunk. Célszerű dolog Juraj Zvara könyvének közlése, tekintettel arra, hogy a könyvet nagyon kis példányszámban adták ki. A jövőben helyesnek tartanám, ha a lap rendszeresen közölné és Ismertetné a magyarországi írók, költők műveit. Be kellene vezetni az állandó film- és színházi rovatot, elhagyni a gíccses Winnetou és hasonló sekélyes dolgok közlését. Többet kellene foglalkozni nemzeti kultúránk, hagyományaink ápolásával a vidéki kultúrcsoportok életével és munkájával. Csák István, a Mier Nemzett Vállalat losonci üzemének dolgozója hát 7
