A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-11-20 / 47. szám
1. A házasság egyike azon igen fontos kérdéseknek, amelyeket a fiataloknak életük folyamán meg kell oldaniuk. Ehhez még más, új feladatok és szempontok is járulnak. Természetes, a házasságra nevelés feladatait csak a serdülés évelnek elmúltával, az érés korában végezhetjük. A fiatalokat főleg abban kell kioktatni, hogy jól t tdják kiválasztani a megfelelő élettársat, helyes fogalmaik és nézeteik legyenek a házaséletre nézve, alakuljanak ki kedvező érzelmi és jellembeli tulajdonságaik, Igyekezzenek megismerni a házasélet alapvető követelményeit és kérdéseit, szeressék és kívánják a gyermeket, érdeklődjenek a gyermekről való gondoskodás, a gyermeknevelés és a családi élet megszervezésének problémái iránt. A fiataloknak többnyire torzított fogalmaik vannak a házasságról. Legtöbbször szerelmes voltuk szemszögéből ítélik meg, és romantikus ábrándozás alapján alkotják meg elképzeléseiket a házaséletről. Azt hiszik, hogy a férj és a feleség közti viszony lényegében olyan lesz, mint az egymásról álmodozó fiú és lány, a szerelmespár viszonya, amikor a találkozásoknak sohasem kielégítő száma rendkívüli élményt, jelent számukra. Nemigen számolnak azzal, hogy a házasság különböző igényeket támaszt az emberekkel szemben, gondokat és nehézségeket is okoz. Íme, néhány példa, hogyan képzelik el házasságukat a lányok (Lapkowska tanulmányából): „Elképzelem, hogyan is lesz az, ha pl. ő a rádió mellett ül, és egy kedves melódiát hallgat, én kötök vagy horgolok, és kis Évlkénk vagy Péterkénk fel alá szaladgál a szobában, s elkezdi mondani „mama“, „papa“. (17 éves lány.) „Négy év múlva szeretnék férjhez menni egy olyan emberhez, akit mindenütt tisztelnek és kedvelnek. Szeretném, ha mlndenekfelett szeretne, hogy az életem örömteljes, boldog legyen, ne Ismerjem meg a bánatot, a csalódást. Azt Is szeretném, hogy leendő férjem ne csináljon házi jeleneteket, ami most olyan gyakori eset, mielőtt munkába indul, csókkal búcsúzzon el, és kedvesen köszönthessük egymást akkor is, amikor hazatér“. (16 éves lány.) Fontos, hogy az Ifjúságnak helyes elképzelése legyen a házasságról, hogy ne csak a kellemeset várja tőle. Bizonyára helytelen volna, ha a fiatalokat megfosztanánk a házassághoz fűződő eszményeiktől és álmaiktól. Hiba lenne, ha a házaséletröl csak szkeptikusan nyilatkoznánk előttük és házasság gondjait, negatív oldalait hangsúlyoznánk. Elő kell azonban készítenünk az ifjúságot a való házaséletre, hogy ezzel elejét vegyük a váratlanul felmerülő problémákból, nehézségekből származó kellemetlen meglepetéseknek. Kellő felkészüléssel a fiatalok bármikor készek és képesek lesznek arra, hogy a nehézségeket leküzdjék, a problémákat megoldják. A fiataloknak legalábbis általánosságban tudniuk és számolniuk kell azzal, hogy a házasságban kölcsönös megértésre és megbocsátásra van szükség, le kell mondani a társ érdekeit sértő egyéni kívánságokról, közösen kell részt vállalni a különféle munkából és gondokból, a kedvtelésekben alkalmazkodni és Igazodni kell egymáshoz, stb. A fiatalok legyenek annak tudatában is, hogy a gyermekek nevelése megköveteli a szülőktől, hogy kedvteléseiket és más tevékenységüket Jelentősen korlátozzák, idejüket és erejüket a gyermekek érdekelnek vessék alá. Mindezen kívül a fiatalokat be kell vezetni a házasélet különféle problémáiba, hogy tájékozódhassanak, mily módon oldhatják meg őket A szülök feladata, hogy a fiatalok segítségére legyenek az élettárs kiválasztásakor és a házasságkötés megfontolásakor. Nem szükséges, hogy a felnőttek túl nagy szerepet vállaljanak egyes esetek megítélése során, noha Így Is segíthetnek, különösen abban az esetben, ha a fiatalok hajlanak a jó tanácsra, vagy egyenest tanácsért fordulnak a felnőttekhez. Az esetek legtöbbjében azonban a fiatalok nem viselik el, ha pl. a szülők túlságosan beleavatkoznak élettársuk kiválasztásába. Ezt kizárólagos magánügyüknek tartják, önállóan akarnak benne dönteni, és rendszerint legnyomósabb érvük: „Én élek majd vele, nem mag.ik“. A szülők erélyesebb beavatkozása csak olyan esetben megokolt, ha gyermekük élettársának jellembeli tulajdonságai komoly fogyatékosságokat mutatnak. Ennél hatékonyabb, ha a nevelők és szülők a gyermekben fokozatosan kiművelik azt a képességet, hogy embertársaikat a házasság és a családi élet követelményei szempontjából helyesen tudják értékelni. A fiatal fiú és lány ily módon mélyrehatóbban befolyásolható, mégpedig általánosságban, még mielőtt konkrét elhatározás előtt állna. A házastárs választásakor már bizonyos mértékig a magáévá telt kritériumok alapján ítél. Nagyon nép. mogyorákrém állná, vastag gyapjú télikabát nutria vagy nerc gallérral, ugyanolyan sapkával. Fekete portsából, porisatseráan kidolgosott bárányból, vagy drapp, ssárke, barna, fekete krummerbdl kóstltbetó elegáns banda. A képünkön látható eredeti e „Kara" cég üzleteiben vásárolható meg Pozsonyban, PBstyénbnn és Érsekújváron. (*it így csinálo Kisgyermekes családoknál gyakran marad Szunar szárított te/ vagy Szunarka, mely ha tovább áll felbontva, megcsamósodlk. Ne dob luk kll Készíthetünk belőle Imás szárított tejből Is) csokoládét. CSOKOLÁDÉ SZUNARBÖL. Szükséges hozzá 8 dkg szárított te], 25 dkg vaj, 8 dkg keményt íő /Malzenal, 20 dkg cukor és 5 dkg kakaó. A csokoládét mérsékelt tűzön főzzük. Először a vafat olvasztjuk meg egy lábasban, és hozzáadjuk az átszitált tejport, porcukrot és a Maizena keményítőt. Ha összeállt a massza, hozzáadjuk a kakaót ts és levesszük a tűzről. A csokoládé-masszát ha már egy kicsit kihűlt, formákba rakjuk, melyeket előzőleg vaffal kikenünk. Így szép csokoládéfigurákat nyerünk, melyeket gyermekeink igen szívesen fogyasztanak. A formákból kb. 1 óra múlva lehet kiszedni a kész csokoládét. SZUNARKA FELFOJT. 8 dkg Szunarkát, 7 dkg vajat, 5 dkg cukrot, 4 tojást és fél ettromhélát készítünk elő. A vafat kikeverjük a tojássárgájával és a porcukorral, hozzáadjuk a reszelt cltromhéjat, aztán a Szunarkát és a sütőport. Végül a 4 tojás kemény habját. Zsírozott formába töltjük a masszát és mérsékelt tűzön rózsaszínűre sütjük. Ha megsült, tejfölt öntünk rá vagy friss gyümölccsel díszíthetjük. KREMMER JÚLIA