A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-11-20 / 47. szám
írók. híres emberek Dévai Bíró Mátyás A korábban szunnyadó népi erők bámulatos kibontakozását és felvirágzását hozta magával a reformáció. Különös, hogy az akkor nem színmagyar Kassa vélik a magyar reformáció egyik gócává. Nevek egész sora jelenik meg ekkor, amelyeknek nincsen nemesi családi gyökere, hanem amelyekben a pórok, jobbágyok, nemtelenek megjelölésére a származási- heiy szerepel. Iiyen Kassán 1528 ban Gálszécsi István és Batizi András 1530-ban. Mindkettő a városi iskola tanítója. András a Szatmár megyei Batizból származik s nem a szepesi Batizfalváról. Kassán írja meg „Szentegyházbeli dicséret“ címen az első ismert magyar evangélikus éneket, melynek utolsó verse így szól: „Ezt szerzették kincses Kassában nemrégi időben Születeti után mikor irúnak enni időben Kis Karácsony után ezerötszáz az harminc időben“. E két tanító is közrejátszhatott, hogy a városi tanács magyar papjának 1531-ben meghívja Dévai Bíró Mátyást [ő meg dévai!), aki utolsó három évét Wittenbergben Luther katedrája előtt és asztala mellett töltötte el. Ebbe az időszakba esik a mozgalmas 1530. év, amikor Agosta városában pattanásig feszült légkörben V. Károly császár előtt papírra kerül az evangélikus hitvallás. Dévai a hitvallás születésének harcosa, érte lángoló szemtanúja. Ezt a hitvallást hozza magával 1531-ben Kassára s a város nagytemplomában, a Dómban, magyar nyelven, „magyar Lutherként“ ezt is hirdeti. Az országban azonban még az ágostai hitvallás kihirdetése előtt törvényt hoztak Luther követői ellen. A törvény 1523 és 1525-ben kimondja, hogy a lutheránusokat meg kell égetni: „lutherani comburantus“. Dévai mégsem rejtette véka alá meggyőződését. Nem a tapintatosság volt irányítója — írja Zoványi — hanem a meggyőződése. I. Ferdinánd király elrendelte a városi tanácsnak fej és jószágvesztés terhe alatt, hogy szolgáltassák ki két prédikátorukat (a németet is). A városi tanács ennek a rendelkezésnek nem- lett eleget, mire Szalaházy Tamás egri püspök Pekri Lajos huszáraival 1531. november 6-án elfogatta Dévai Bíró Mátyást és Pozsonyon át Bécsbe vitte. Két évig sínylett itt börtönben Dévai s jellemző, hogy akkor is ép a kassaiaknak sikerült őt onnan kimenekíteni, ahonnan a prédikátor Budára tért a Zápolya János fennhatósága alá. Bornemisza Péter — 1535—1584 A magyar nyelv 16. századbeli nagy mesterét, Sophokles Elektrájának 1558-ban (!) magyar megszólaltatőját, az újabb kutatásokból egyre eroteijesebb körvonalakkal kibontakozó szuperintendenst, reformátort ■'és hittérítőt is fűzték szálak Kassához. Hányatott élete ifjúkorában veti ót ide mint diákot. Mintegy öt esztendőt töltött el a városi iskolában 1553-ig. Tizennyolc esztendős, amikor emlékezetes kalandon esik Itt át Ennek a kalandnak következménye, hogy a várost nem éppen diadallal kell elhagynia. A kaland létrehozója ő maga. A tizennyolc esztendős diák, aki szívében és Idegeiben most szerzet ismereteinek alapján, kicsattanó életerővel cselekedni kíván. Szemet szúr neki a lakosság hitétől elütő valiásgyakorlalot űző kassai kapitány, Feledi Lestár. Nem tudja elszenvedni, hogy 'ezt „fakép“ előtt látja imádkozni. Elhatározza hát, hogy rendre tanítja a kapitányt. Saját maga műveiben ötször is ismétlődő visszaemlékezéseiből, s ellenfelének, Telegdi Miklós pécsi püspöknek vitadorgálásábó! összevetve az eset mintegy ilymódon adódhatott elő: Bornemisza elbújt a kapitány szobájában. Vagy a kemence mögé, vagy magába a kemencébe és a sötétség beálltával síri hangon, mintha csak angyal lenne, megszólalt s arra intette a kapitányt, „hogy a faképek előtt való imádkozást el hadnája“. Lassan-lassan rájött Feledi Lestár, hogy amit hall, nincsen mennyel nyelven s nem isteni dolgokat szói, s észrevette a csalárdságot. „Megkereső azért — írja Telegdi — kivoná a suttomból, érdemes szerónt keményen meg is dörgöle és börtönbe vetette téged. Honnét mint szaladtál ki, te magad tudod“. Mindéhez dr. Schulek Tibor, életrajzírója, ezt jegyzi meg: „Sajátságos térítési kísérlete balul ütött ki, s a tömlőéből való csodálatos Kassa madártávlatból menekülése után természetesen Kassáról is el kellett bujdosnia“. így fejeződött be kassai tartózkodása. Lipóczi Miklós Nevét feledhetetlenné Kassa magyar múltjában az akkoriban erőteljesen és diadalmasan feltörő késmárki gróf, a későbbi tragikus sorsú fejedelem, Thököly Imre tette. Muraszombati Lipóczi Miklós a Vas megyei Lipóc szülötte. Tanulmányait a dunántúli iskolákban kezdte el, de hamarosan Kassán van, ahol az iskola igazgatója Horváth András. Itt fejezte be tanulmányait, s utána tanítóként a szomszédos, akkor még magyarajkú Kassaújfaiura megy egy esztendőre. A következő évben már a kassai városi iskola első osztályának tanítója. Innen Thököly Miklós mellé kerül nevelőként. A jogásznak induló ifjúval együtt ő maga is jogi tanulmányokat folytat. Mégis később a papi hivatást választja. Sárosban működik, s Kassára csak 1682-ben tér vissza, amikor Thököly augusztus 14-én elfoglalja a várost. Három nappal későbben Lipóczi végzi a Dómban a hálandó, istentiszteletet, magyar nyelven. Lipóczi nem mulasztja el, hogy „keresztyén fejedelem tisztiről“ ne szóljon e beszédben, mely nyomtatásban maradt ránk. a Hát irodalmi melléklete47. Kisviczai József — 1746—1810 Torna vármegye és Kassa szabad királyi város rendes orvosa volt. Baráti köréhez s tisztelői közé tartozott a körabeli egész város közönsége. Nem csoda hát, ha nekrológját nem kisebb irodalmár írta, mint Kazinczy Ferenc és megjelentette a felsőmagyarországi Minerva 1827. évi első számában. Ebből idézünk a jeles városi orvosról: „A városnak akkor még csak két orvosa vala. Most csaknem minden egyedül Viczay által kívánt gyógyíttatni. Pitvara korán reggel óta nyolcig tömve vala azokkal, akik segélyét kívánták. Akkor elkezdő kerengősét, mely szinte délig tarta. Háromkor újra kezdé azt; hatkor rendesen kertjébe vonta magát s az estét barátságának szentelő. Most még egyszer járta be nehezebb betegeit, ki a legtávolabbi külvárosig, oly hűséggel a legszegényebb viskóba, mint a leggazdagabb palotához s akkor éjfélig tanult, s újra írá betegeinek lajstromát az uccák szerint, hogy valakit ne felejtsen. S ezen rendjében megmarada napjainak végéig, mert az ő betegeinek száma, azért, hogy itt megszaporodának az orvosok, soha meg nem fogyott.“ Benczúr Gyula — 1844—1920 Nyíregyházán született s Budapesten halt meg mint a festészeti mesteriskola vezetője. Édesatyja, Vilmos, arra érzett hivatást, hogy i orvos legyen. E terv megvalósítása azonban hosszadalmas és költségesebb lett volna így hát gyógyszerész lett Nyíregyházán. Kassáról í nősült. Laszgallner Paulinát vette feleségül. Gyula a házasságból szü• letett második gyermek. Két éves, amikor szüleivel Kassára költözik. A mai Srobár utcában állott a Laszgallnerek családi háza. Itt élte la j Gyula gyermekéveit. j Majd a család a főutcára jött ki lakni. Benczúr Vilmos megvásárolta a Rákóczi ház (a mai műszaki múzeum) déli szomszéd épületét, melynek későbben maga Gyula is társtulajdonosa volt. Innen indult Benczúr Gyula tanulmányaira a bajor fővárosba, Münchenbei, ahol nem csak sikeresen tanulmányait végezte el, hanem jövőjét is megalapozta. Kitüntetéseket nyert, megrendeléseket kapott, s II. Lajos bajor király a müncheni festészeti akadémiára tanárnak nevezte ki. De ő nem maradt ott sokáig. Amikor Budapestről meghívást kapott, hazatért szülőföldjére. Kassához fűzi végül életének nagy és fontos eseménye, a házasságkötés. Max Linát, Gabriel Max híres müncheni festő lányát ugyanis itt, az evangélikus templomban, 1873. március 24-ón vezette oltár elét Művészetének egyik gazdagsága és erőssége a mitológiai és amorett képeinek gyermeki bűbája, valamint humora. Ezt kassai gyermekségéből vitte magával magasra ívelő művészpályájára.
