A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-11-13 / 46. szám

dal- és táncegyüttes pozsonyi és komáromi nagysikerű vendégszereplését viszonozza. Indulás előtt az este tele van tehát izgalom­mal, látnivágyássál, meg a legtöbb külföldi uta zást megelőző vidám hangulattal. A késő dél­utáni órákban Hfensko közönsége előtt főpró­bát tart az énekkar. A lelkesedés és a fegyelem kitűnő, a telje­sítmény szinte kifogástalan, a HNB hfenskól elnöke és a megjelentek nagy tapssal köszönik meg a szép számokat, a szereplést. Vass Lajos, Janda Iván és Ágh Tibor karna­gyok boldogok, mert az eddig végzett munka nem veszett kárba, kétéves múlt, s két külföldi szereplés, ilyen feladat vállalására csak olyan énekkar képes, amelynek tagjai tisztában van­nak missziójukkal és semmilyen nehézségtől sem riadnak vissza. Hfensko közönsége az előzményekről és a fejlődés különböző állomásairól jóformán sem­mit nem tud, nem is kiváncsi: Kodály Zoltán, Vass Lajos és Eugen Suchofi számait élvezi, meg azt tudatosítja magában, hogy ahol egy országban ennyi pedagógus szerveződik ének­karrá, ott nagy számú nemzetiségnek kell él­nie. És ennyi elég, ez már annak nyilvánvaló megállapítása, hogy országunkban nemzetek és nemzetiségek élnek békében, egyetértésben! A hfenskóí vendégek arcáról leolvasható az öröm számos apró jele. Nem mondják, de kiol­vasható a szemükből: ez a nagy nemzetiségi énekkar hat -napig a szocialista Csehszlovákia nemzetiségi politikáját, és közel hatszázezer magyar sokoldalú kulturális fejlődését reprezen­tálja az Elba mentén, Kelet-Németországban. Az énekkar minden egyes tagja így látja a dolgot, ezért a tréfa, a móka és a jókedv va­csora előtt, a művelődési otthonban. Rögtönzött esztrádmüsort adnak. Parodizált énekszámok és rövid jelenetek váltják egymást és a hangulat egyre nagyszerűbb. Mikor pedig Vass Lajos, Janda Iván és Ág Tibor triója lép színre, mindenki kacag. Kórus­paródiának, vagy tudom is én, minek nevezhet­ném a produkciójukat. Nem ez a lényeg, hanem hogy száz ember rendkívül magabiztosan készül a kelet-németországi útra, s indulás előtt képes a teljes kikapcsolódásra. Nem lenne hű az indulás előtti kitűnő han­gulat ecsetelése, ha a rögtönzött, vacsora utáni esztrádműsor tehetséges szereplői közül kife­lejtenénk a viccmondás hősét, mindannyiunk Bozsóját, aki szellemes konferansziéjával való­sággal remekelt azon az estén. Ontotta a tré­fás, humoros történeteket, ö az énekkar legte­kintélyesebb tréfacsínálója, az egyik legkivá­lóbb és legsokoldalúbb énekes. ö az egyetlen, aki nappal basszus, éjszaka pedig a legményebb orgonasíp! Utánozhatatlan és utolérhetetlen ... Persze, Vass Lajosné rendkívül Izgalmas, régi magyar nyelvünkön előadott monológját is szó­ról szóra idézni kellene, őseink nagy portyázó és rajtaütő kedvéből kiindulva az énekkar ke­let-németországi útját a kalandozások kora foly­tatásának nevezte. Éspedig azért, mert a száztagú magyar peda­gógus énekkar kelet-németországi vendégsze­replése mindenképpen amolyan rajtaütésszerű meglepetésnek és a kalandozással járó tapasz­talatszerzésnek számít! Egyszóval: az Indulás előtti rögtönzött eszt­­rádműsor igazi jókedvből és szellemességből fa kadt. Arról győzött meg bennünket, kívülálló­kat, hogy két év alatt teljesen összeszokott, összeforrott az énekkar, a tagok szinte mindent tudnak egymásról, egymás Jó és rossz tulajdon­ságairól, természetéről, és arról is, ki milyen alvó, ki milyen szakos, ki mennyire beszédes, kedvetlen vagy szótlan. A nyelvi tájékozottságra is rendkívül büszkék az énekkar tagjai. Számontartják maguk között a német és az eszperantó nyelv ismerőit, s ba­­rátlan, tiszta szívből és a legjobb szándékkal szurkolnak azért, hogy végre Drezdában, Gör­­litzben, Rlesában vagy Meissenben találkozza­nak már egy Eszperantó úrral, aki mondjuk Ge­­leta Ernő kollégájukkal szívélyesen elbeszél­getne ... Az esztrádmflsorról mindenki a mosolyt és a Jó hangulatot vitte a csendes és kényelmes hfenskól szállodai szobákba. Érthetően, hiszen korán reggel a várvavárt kelet-németországi portyázás kezdetét veszi! mm 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom