A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-11-06 / 45. szám
PARTIZÁN KÖZTÁRSASÁG S, nem számítjuk a portugál katonákat. A főváros, Söo Jósé de Bissau lakosainak száma valamivel több mint 50 000. Guineához tartozik még a Rio Grande folyó öblével szemben fekvő Bissagos-szigetcsoport A „FELVILÁGOSULT" SALAZAR URALMA ALATT A Neue Zürcher Zeitung egyszer azt irta, hogy „Salazar felvilágosult despota, akinek egyéni integritása, szellemi színvonala és spártai életmódja sok ázsiai és afrikai politikusnak, aki küldötteit az ENSZ-ben Portugália elleni szólamokra utasítja, példqképüi szolgálhatna". A portugál gyarmatokon azonban egészen más a vélemény a Salazar-féle „felvilágosultsággai" kapcsolatban. Portugália azzal akar kitérni a gyarmattartó hatalmakkal szemben alkalmazott szankciók elől, hogy valamennyi gyarmatát Portugália tengerentúli területeinek minősítette. S habár Portugáliában is igen alacsony az életszínvonal, az ún. tengerentúli tartományokban még sokkal nagyobb a nyomor. Azonkívül egyenesen középkori faji megkülönböztetést alkalmaznak, melyet a Salazar kormány különböző trükkökkel igyekszik leplezni, amilyen, például az „assimiladók"-ról, azaz az asszimilált afrikaikról szóló propaganda. A gyarmattartók ugyanis nagyhangon hirdetik, hogy minden afrikainak meg akarják adni a lehetőséget a civilizált élethez. Mégpedig úgy, hogy ha egy afrikai azt akarja, hogy az asszimiláltak közé számítsák, állandó munkával kell rendelkeznie, adót kell fizetnie, katonai szogálatot kell teljesítenie, tudnia kell legalább tűrhetően írni és olvasni portugálul és katolikusnak kell lennie. A hihetetlen nyomor és az abszolút iskolahiány miatt ez a feltétel teljességei teljesíthetetlen a fekete lakosság számára, nem számitva azt, hogy Portugália lakosságának is alig fele tudná csak teljesíteni. INKÁBB A HAUL, MINT AZ ÉHSÉG ÉS AZ ELNYOMÁS Nem csoda, hogy valamennyi portugál gyarmat - így Portugal-Guinea lakossága is fellázadt az újkori rabszolgaság ellen. Az országban 1961 nyarán fegyveres felkelés tört ki. A helyi jellegű kisebb partizánakciókról a hazafiak nagyobb offenzivára tértek át az után a tömegmészárlás után, amit a portugálok Bissau kikötői munkásai ellen követtek el; a gyarmatosítók elleni mozgalom kiterjedt az egész országra. Reguláris forradalmi hadsereg alakult, ez egyre sikeresebben harcol a portugál egységek ellen, melyek legénységét állandóan az anyaországból hozott katonai szállítmányokkal kell feltölteni. A portugálok nem szívesen engednek be idegen látogatókat gyarmataikra, még azokból az országokból sem, melyek nem ítélik el hivatalosan kolonializmusukat. Nagyon jól tudják, miért tiltják a külföldiek beutazását: nem igen van mivel dicsekedniük. Jelenleg azonban a Saiazar-kormány már sehogyan sem tudja megakadályozni, hogy látogatók érkezzenek Portugál-Guineába. VAN ILYEN is Minden rendben vám - állapítja meg az előadó. Van ajánlás az üzemi bizottságtól, van kereseti kimutatás, csak éppen egy baj van. Nincs még három éve a jelenlegi munkaadójánál. Értetlenül néz az előadóra, - ezt nem A felszabadító hadsereg parancsnokai külföldi újságírókat hívnak az ország által kormányzott területekre, hogy megnyerjék a világ közvéleményének támogatását igazságos harcukhoz. Nemrég Conakryból indult Portugál-Guineába Joyce Lussu olasz újságíró, aki azután beszámolt útjáról a Vie Nuove c. lapban. Maga is bizonyította, amit Arafan, a felszabadító hadsereg egyik parancsnoka közölt vele, hogy az országot inkább lehetne immár Ex-portugál-Guineának hivni, mert a felszabadító hadseg egységei már a gyarmat területének több mint a felét tartják ellenőrzésük alatt. Az olasz újságíró azt is elmondja, hogy Arafan, ez a 25 éves, középiskolai végzettségű fiatalember, az Afrikai Párt (PAIGC) központi bizottságának tagja, nemrég súlyos sérüléseket szenvedett a portugál gyarmatosítók elleni harcban. Néhány hónapig Csehszlovákiában ápolták, s most újra visszatért a harcba. EGYSÉGES NÉP - EGYSÉGES NYELV Az afrikai országokban folyó felszabadító harcnak megvannak a sajátosságai és a nem várt nehézségei. Gyakran felaprózódáshoz vezet a törzsi vetélkedés, olykor a nyelvi különbözőségek, mert az emberek nem tudnak beszélni egymással. Portugál-Guineában e szempontból nincsenek nehézségek. Már hosszabb idő óta alakult egy közös nyelv, mely keveréke a portugálnak és a helyi törzsi nyelvjárásoknak. Ez az egységes nyelv hozzájárul a guineai hazafiak politikai és kulturális egységéhez, és már saját irodalma is van. A felmondta neki senki, erről az előírásról nem tudóit, — úgy látszik, hogy a váratlan közlés nagy terveit húzza keresztül. Ennek ellenére ragaszkodik a kéréséhez, neki kelj a kölcsön. Kell a pénz, mégpedig sürgősen, hétfő déli 12 óráig. Határidőt is szab, ő, a kérelmező. Udvariasan, de határozottán beszél.. Az előadót meglepi a szokatlan határozottság, méginkább az, hogy határidőt is szab a kérelmező. Elvégre a vállalat nem köteles kölcsönt folyósítani. A vállalat adhat kölcsönt. Annak, aki teljesíti a feltételeket. Annáik is csak akkor, ha van rá keret. De itt hiányzik az egyik feltételei. A kérelmező nincs három éve megszakítás nélküli munkaviszonyban és méghozzá kijelenti, hogy hétfő déli 12 óráig kell a kölcsön. Ezek a gondolatok villannak át az szabadító erők és az ellenállás politikai vezetői igen ütőképes hadsereget szerveztek, mely részben a portugál raktárakból szerzett fegyverekkel van felszerelve és légvédelmi tüzérséggel is rendelkezik. Ugyancsak megszervezték a felszabadított területek gazdasági és politikai életét, az ország e részét északi és déli központra, kerületekre, járásokra és községekre osztva fel. Az afrikaiak itt a történelem folyamán első Ízben maguk kormányozzák szülőföldjüket. Gondoskodnak a lakosság és a katonaság élelmezéséről, új falvakat építenek, 36 iskolát építettek az északi és 40-et a déli tartományban. Törzsi nyelven és portugálul tanítanak ezekben az iskolákban. Könyveket és tanszereket Conakiyból kapnak, a Guineai Köztársaságból. A nők egyenjogúságot kaptak, s most gyakran együtt harcolnak a férfiakkal. A községekben, melyeket öttagú közigazgatási bizottság irányít, az emberek megismerkednek a felszabadító harc céljaival, eltökéltségüket nem töri meg a gyakori bombázás sem. A portugál gyarmatosítók félnek behatolni a felszabadított területekre, nincs hozzá elegendő katonájuk. Gyors motorcsónakokkal végigpásztázzák ugyan a folyókat, melyek lényegében az ország egyetlen közlekedési vonalai, de nem merészkednek ki a partra. A felszabadító hadsereg kiképzőtáboraiba pedig (kettőt közülük meglátogatott az olasz újságíró) százszámra érkeznek az új katonák. STANISLAV TOMS SVÉT V OBRAZECH agyában aztán megkérdezi az ügyféltől, ugyan miért oiyan sürgős az a pénz. Kertelés nélkül, világosan hangzik a logikus válasz:- Én kérem szépen már építkeztem. A cigánysorból már beköltöztem a faluba, már áll a ház, a tetőfedő anyagot kölcsönkaptam. Szerdán vissza kell adnom, mert megígértem. Ha hétfő 12 óráig, pénztár-zárásig megkopom a pénzt, kedden megvehetem oz eternitet, most van éppen, és szerdán vissza tudom adni. Mert én, kérem szépen, cigány vagyok — ezt különösen kihangsúlyozta, nekem muszáj betartanom a szavamat. Különben azt mondanák rólam, hogy cigány vagyok. Megkapta a kölcsönt - még aznap. LOOSZ DEZSŐ A FELSZABADÍTOTT TERÜLETEN EGY PARTIZÁN EGYSÉG HARCBA KÉSZÜL. A BESZÉLGETÉS, MELYET A FEKETE RIPORTER HANGSZALAGRA VESZ FEL, S MELYET KÖZVETÍTENEK MAJD „EXPORTUGAL" GUINEA LAKOSSÁGA SZAMARA, FOKOZZA ÖNTUDATUKAT. EH35
