A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-10-30 / 44. szám
A Kassai Kormányprogram Vili. fejezetében megállapítja: 1. a csehszlovák állampolgárságot csak azoknak a magyar nemzetiségű lakosoknak hagyják meg. akik antifasiszták voltak, részt vettek a Csehszlovákia felújításáért folytatott ellenállási mozgalomban, vagy pedig üldözték őket a köztársasághoz való hűségükért, 2 a többi magyar nemzetiségű lakos csehszlovák állampolgársága megszűnik, de lehetővé teszik nekik az optálást; minden ilyen irányú kérelmet külön vizsgálnak meg, 3. azok a magyar nemzetiségű személyek, akik bűntényt követtek el a köztársasággal, vagy más nemzetekkel szemben, főképpen a Szovjetunió ellen, bíróság elé kerülnek, megfosztják őket csehszlovák állampolgárságuktól, és örökre kitiltják a köztársaság területéről. A Kassai Kormányprogram további rendelkezései elsősorban a magyar nemzetiség vagyonos tagjait érintették, mivel ők egyúttal Csehszlovákia egykori uralkodó osztályaihoz tartoztak. E rendelkezések szerint nemzeti gondnokság alá helyeznek minden olyan vagyont, melynek tulajdonosa részt vett a köztársaság feldarabolásában vagy megszállásában, és megvalósítják a földreformot. Ezek a rendelkezések sajnos egyre jobban sújtották a magyar parasztokat és általában a magyar dolgozókat, pedig nekik semmi közük sem volt a köztársaság feldarabolásához. A Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége 1945. február 27-én határozatot hozott a németeknek, magyaroknak és a szlovák nemzetek árulóinak tulajdonában lévő földek elkobzásáról és mielőbbi szétosztásáról. E rendelet szerint azonnali érvénnyel és kártalanítás nélkül a földreform céljára elkobozták mindazt a földet, amely a német nemzetiségű személyek, valamint olyan magyar nemzetiségű személyek tulajdonában volt, akiknek 1938. november 1. előtt nem volt csehszlovák állampolgárságuk; elkobozták az 50 hektárnál nagyobb birtokokat is. Ezt a rendeletet kiegészítette a köztársasági elnök 1945. április 21-én kelt dekrétuma, mely szerint a mezőgazdasági vagyon elkobzásától mentesülnek azok a magyar nemzetiségű sze-JURAJ ZVARA: £1 MAGYAR-N emzetiségi K érdés MEGOLDÁSA -mélyek, akik tevékenyen részt vettek a Csehszlovák Köztársaság védelméért, illetve felszabadításáért folytatott harcban. 1945 után egész sor intézkedés történt a magyar lakosság helyzetével kapcsolatban, egyrészt még a Kassai Kormányprogram kihirdetése előtt, másrészt utána. Ezeknek az intézkedéseknek lényegét nem érthetjük meg, ha nem vesszük figyelembe a következő szempontokat: a) A kérdés történelmi szempontból a csehszlovák kormány azon törekvésében gyökeredzik, hogy egyszer s mindenkorra kiküszöbölje a csehszlovák t-magyar ellentétek okait, vagyis a nemzetiségi kisebbségeket. b) Az 1945-1948 közötti évek a forradalomnak azt a szakaszát jelentik, amikor a munkásosztály hatalma csak megszilárdulóban volt, és a burzsoázia az állam igazgatására s a nemzetiségi kérdés megoldására jelentősen hatott (a fejlődés első szakaszában a CSKP a Nemzeti Front intézményeiben csak 1/g arányban volt képviselve). c) Milyen volt abban az időpontban az osztályerők megoszlása Csehszlovákiában, főképpen Szlovákiában (a Demokrata Párt helyzete). d) Akkoriban a nyugati imperialisták kettős politikát folytattak a csehszlovák, illetve a magyar burzsoáziával szemben, és nem volt tisztázva, hogy nem kerül-e sor támadásra a köztársaság ellen a „magyar kisebbségi kérdés" ürügyén. e) Abban az időszakban ment végbe a cseh és a szlovák nép nemzeti és demokratikus forradalma, mely a fasiszta megszállók és a hazai kollaboránsok ellen irányult. A forradalom ebben az értelemben a magyar megszállók, a magyar elnyomó osztályok ellen is irányult, melyek a szlovák nemzetet 1918 előtt elnyomták, s 1938-ban újból megpróbálkoztak ezzel. A Szlovák Nemzeti Felkelés nagymértékben növelte a szlovákok nemzeti önérzetét és államisági tudatát. A nemzeti és demokratikus forradalomban az a törekvés nyilvánult meg, hogy jóvátegyék azokat az ún. „történelmi sérelmeket”, melyeket egykor a magyar uralkodó osztályok és a cseh burzsoázia a szlovák néppel szem ben el követetett, főképp a kivá ndorlás következményeit. A törekvés arra irányult, hogy Magyarországról, Jugoszláviából, Bulgáriából; Romániából és máshonnét visszahozzák a szlovákokat, és e személyek elhelyezkedési lehetőségeit keresték. Ezért igyekeztek a magyar nemzetiségű csehszlovákiai állampolgárokat Magyarországra áttelepíteni. A nemzeti és demokratikus forradalomban erősen hatott a szláv együvétartozás és az össz-szláv együttműködés eszméje is. Ilyen körülmények között megvolt a lehetőség orra, hogy eltúlozzák a nemzeti szempontokat és lebecsüljék az osztályszemléletet, tehát azonosítsák a dolgozókat az uralkodó osztályok politikájával. A magyar dolgozó tömegek tevékenységének a magyar uralkodó osztályok politikájával való azonosítása 1945 után nálunk valóban tapasztalható volt. Megnyilvánult ez a szlovák és a cseh dolgozó tömegek között, a pártban is, és ennek alapján az egész magyar nemzetiségű lakosságot állomellenesnek és irredentának minősítették. Ezekhez a körülményekhez hozzájárultak még olyan mozzanatok is, mint 1 V. Sztálin tanácsai a moszkvai tanácskozások folyamán, főleg pedig a cseh és szlovák burzsoázia fasisztaellenes csoportjának, elsősorban dr. Bénesnek az az igyekezete, hogy a csehszlovákiai német kérdés megoldási módszerét a magyar kérdésre is alkalmazzák. Mindezzel természetesen nem mentegetjük azt a tényt, hogy oz 1945-= 1948 közötti években súlyosan megsértették a magyar nemzetiségű lakosság demokratikus és nemzetiségi jogait. Igyekezetünk inkább a reális történelmi helyzet ecsetelésére irányul. A múltban gyakran egyoldalúan vizsgálták az 19451-1948 közötti évek eseményeinek hátterét A túlkapásokat gyakran a burzsoázia tevékenységének és hatásának tudták be, vagy pedig J. V. Sztálin, vagyis a személyi kultusz hatásának, máskor a CSKP hibáinak következményeit látták bennük, sőt Szlovákia Kommunista Pártja ún. burzsoá nacionalista csoportja tevékenységének eredményeként könyvelték el. Ebből látható, hogy több ok játszott közre: nemzetközi, kül- és belpolitikai, történelmi okok, a burzsoázia erős befolyása, J, V. Sztálin nemzetiségi kérdésben alkalmazott módszereinek hatása, a párt hibái, a tömegek hiányos öntudata stb. A fő ok, a nacionalizmus azonban a hazai viszonyokban gyökeredzett. Mindezekkel az okokkal nem foglalkozhatunk ebben a műben, tisztázásuk további tanulmányozást igényel. Nem tagadható, hogy a felszabadulásnak, valamint nemzeti és demokratikus forradalmunknak pozitív jelentősége volt a magyar lakosság szempontjából is, mert a magyar burzsoáziát, a dél-szlovákiai földbirtokosokat és nagybirtokosokat megfosztották hatalmuktól és vagyonuktól éppúgy, mint a ludák szlovák burzsoáziát és a cseh áruló burzsoáziát Mindez megnyitotta a reális utat a szocializmusért folyó harchoz és 1948 februárjához. A CSKP a szocialista forradalomért vívott harcot bonyolult viszonyok között folytatta, amikor a politikai hatalom a nemzeti és demokratikus forradalom győzelme után még nem került teljesen a munkásosztály kezébe és a munkásosztályt képviselő kommunista párt a Nemzeti Front kormányában a burzsoáziával osztozott a hatalmon. A csehszlovák kormányban, a Szlovák Nemzeti Tanácsban és a Megbízottak Testületében a munkásosztály képviselőivel együtt fontos pozíciókat foglaltak el azok a burzsoá vezetők, akik különféle okokból részt vettek a fasizmus elleni harcban, a nép előtt meg nem mutatták meg igazi arcukat, ezért bizonyos hatásuk volt a tömegekre. A reakciós burzsoázia — főleg 1946 után — fontos pozíciókat szerzett Szlovákia politikai életében. Az a körülmény, hogy a burzsoázia is részesedett a hatalomban, nagyon kedvezőtlenül hatott a nemzetiségi viszonyok 1945—1948 közötti alakulására. A burzsoázia mindenáron fékezte az új kapcsolatok kialakulását a cseh és a szlovák nemzet között, amire a CSKP törekedett. Ez volt a fő belpolitikai oka annak, hogy olyan bonyolulttá vált a magyar lakosság helyzetének kérdése is. Ezenfelül fontos külpolitikai ok is közrejátszott, mégpedig a magyarországi helyzet tisztázatlansága 1947 feléig. A csehszlovák kormány fő irányvonala a csehszlovákiai magyar lakosság helyzetének kérdésében 1945 után azt a célt követte, hogy megszabaduljon az egész magyar lakosságtól. Ezért 1945-1946-ban a magyar köztársaság kormányával tárgyalásokat folytatott a magyar lakosságnak Magyarországra való áttelepítéséről és a Magyarországon élő szlovák lakosság áttelepítéséről Csehszlovákiába. A csehszlovák kormány körülbelül 200 000 magyar lakost csere útján akart áttelepíteni, a továbbiakat pedig a Magyarországról kitelepített német kisebbség helyébe. 1946. február 27-én egyezmény jött létre, melyet 1946. május 10-én Budapesten hagytak jóvá. Az egyezmény lényegében csak lakosságcseréről szólt. Eszerint annyi csehszlovákiai magyar került a cserekcióba, amennyi szlovák nemzetiségű magyarországi lakos önként jelentkezett Csehszlovákiába való áttelepülésre. Csupán az egyezmény Vili. cikkelye engedélyezte a magyar nemzetiségű háborús bűnösök egyoldalú kitelepítését Csehszlovákiából. Az egyezmény alapján 1946 március 8-án Budapesten megkezdte tevékenységét a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság. 1946 májusában megalakult a csehszlovák—magyar vegyes bizottság is. A magyarországi szlovák lakosok Csehszlovákiába való áttelepülésre az egyezmény aláírásától, vagyis 1946. február 27-től számított három hónapon belül jelentkezhettek. A lakosságcserét pedig hat hónappal az egyezmény aláírása után meg kellett kezdeni a csehszlovák kormány által előterjesztendő névjegyzékek alapján. 1946. június 25-én előterjesztették a magyar kormánynak 90 000 Csehszlovákiába önként áttelepülni szándékozó szlovák nemzetiségű polgár névjegyzékét, 1946. augusztus 26-án pedig körülbelül 105 000 magyar nemzetiségű polgár névjegyzékét, akiket Csehszlovákiából Magyarországra való áttelepítésre kijelöltek. A budapesti Csehszlovák Áttelepítési Bizottság 1946. március 4-től június 25-ig óriási propagandát fejtett ki, hogy minél több szlovák nemzetiségű polgárt nyerjen meg az áttelepülésre. Az Áttelepítési Bizottság és több csehszlovák burzsoá szakértő abból indult ki, hogy Magyarországon mintegy 450 000-500 000 szlovák él, a kölcsönös csere tehát fokozatosan megoldja a csehszlovákiai magyarság kérdését. A toborzás folyamán szétosztottak 790 000 újságpéldányt, 490 000 brosúrát, 540 000 röplapot, sok ezer könyvet, 60 hangversenyt rendeztek, 133 községben 277 népgyűlést szerveztek és 266 előadást tartottak a budapesti rádióban. A Csehszlovákia és Magyarország közötti lakosságcsere azonban csak 1947. április 11-én kezdődött, akkor indultak el az első áttelepülő csoportok mindkét irányba. A lakosságcsere kérdését már azelőtt megtárgyalták a párizsi békekonferencián, ahol 1946 szeptemberében a Magyarország Politikai és Területi Kérdéseinek Bizottsága tárgyalt róla. Ezen a konferencián a csehszlovák kormány több érvvel alátámasztotta a javaslatát a kölcsönös lakosságcsere és a többi magyar lakos kitelepítésére. A javaslat abból indult ki, hogy a magyar nemzetiségű lakosok nagy része negatív szerepet játszott München napjaiban és magyar revizionizmus szolgálatába szegődött, mely a fasiszta Németország politikájának szellemét sugározta. A javaslat továbbá rámutatott mivel bizonytalan, hogy 1945 után milyen irányban fejlődnek tovább a politikai viszonyok Közép- Európában, valamint magában a háborút vesztett Magyarországon (ahol akkoriban a munkásosztály éles harcot folytatott a Nagy Ferenc vezette burzsoá kormányklikk ellen) —, továbbra is tartani kell irrendenta irányzatoktól, melyek Szlovákia déli területeinek Csehszovókiától való elszaikításápa irányulnak. A csehszlovák kormány nézete szerint, amíg magyar lakosság létezik Csehszlovákiában, a tisztázatlan nemzetközi viszonyok között ez állandó veszélyt jelent a béke és az államok közötti békés együttélés számára. A csehszlovák kormány továbbá azt állította, hogy — tekintettel Csehsílovákia magyar lakossága és a túlnyomó többségben levő többi lakosság között történelmileg kialakult viszonyra — a magyar nemzetiségű csoport a nacionalizmus és sovinizmus célpontja és forrása, és ez veszélyezteti Csehszlovákia belső fejlődését és békés épitőmunkáját. A csehszlovák kormány kötelezte magát, hogy olyan egyezményt köt a lakosságcseréről, amelynek értelmében tiszteletben tartaná a magyar lakosság személyi és vagyoni jogait, és a lakosságcserét az emberiség szellemében hajtaná végre. A csehszlovák kormány javaslatát a párizsi békekonferencián a szovjet kormány képviselője is támogatta. (Folytatjuk)
