A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-10 / 28. szám

Margit!alva, lavírozott tusrajz (1920) Űtudotf, JOcetnCicka Ez év Június 19-én emlékeztünk me<? Rudolf KremliCka cseh festő­művész születésének 80. évfordu­lójáról. KremliCka 1886-t>an született Kollnban, bírósági tisztviselő fia­ként. Már gyermekkorában ki­tűnően rajzolt, így érettségi után a prágai képzőművésze­ti főiskolára Iratkozott be. A fő­iskolán Hanuä Schweiger tanítvá­nya lett, s a mester hatása sokáig érezhető alkotásain. Ta­nulmányai befejezése után több eu­rópai országot felkeresett, s útjai során nemcsak a klasszikus festé­szet nagy alkotásaival, de a mo­dernista irányzatokkal is megis­merkedett, melyek közül leginkább az impresszionizmus nyomta rá bé­lyegét műveire. KremliCka azonban — ellentétben kortársaival — nem elégedett meg a nyugati művészeti irányzatok tanulmányozásával, de ellátogatott az akkori Pétervárra is, ahol nagy hatást gyakorolt rá az orosz festészet. * KremliCka művészetének egyik legjellegzetesebb vonása, hogy hű A dunaszerdahelyi gyermekkórus Budapesten Június 11-én reggel vidám gyer­meksereg nyüzsgött a dunaszerdahe­lyi állomáson. A gyerekek a duna­szerdahelyi 9 éves alapiskola ének­karának tagjai, akik Budapestre utaz­tak viszonozni a Fazekas Mihály Ál­talános Gyakorló Iskola Énekkarának látogatását. Szombaton délután érkeztünk Bu­dapestre. A Keleti pályaudvaron ven­déglátóink virággal vártak bennünket s ml pedig dallal üdvözöltük őket. Utána a Duna partjára ímeintünk, majd a (Kossuth sétahajóval tettünk kirán­dulást. A szombat délutánra terve­zett hangverseny az utazási fáradal­mak miatt elmaradt, azonban ének­karaink közös hangversenyére a sé­tahajón mégiscsak sor került. A hang­versenyt a hajó személyzete is meg­hallgatta és különösen nagy figyelem­mel kísérte végig a hajós-kapitány bácsi, aki családostól tagja a váci Vox Humana énekkarnak. Este minde­gyikünk hazatért a vendéglátójához. A közös program másnap folytató­dott. Vasárnap délelőtt J4l0-kor 'ta­lálkoztunk a Zeneművészeti Főiskola csarnokában, ahol részt vettünk a moszkvai zeneiskolák és a budapesti zeneiskola növendékeinek hangverse­nyén. Az egész kirándulás legnagyobb élménye az volt, amikor személyesen találkozhattunk az egész világon is­mert zeneszerzővel Kodály Zoltán­nal. Kodály Zoltán megígérte, hogy akár száz példányt Is hajlandó el­küldeni saját kottáiból, hogy ezzel Is elősegítse énekkarunk további fej­lődését. Nagyon boldogok voltunk amikor autogramlmot osztott s főleg amikor metgudtuk, hogy Kodály Zol­tántól csak az kap autogramot, aki szolmizálni tud. A hangversenyen ott volt a nagy zeneszerző felesége is, aki megkérdezte, Jártunk-e már Ga­­lántán, ismerjük-e azt a vidéket. A hangversenyen elénekeltük Kodály Zoltán békedalát, és nagy öröm volt számomra, amikor a művész elismeré­sét fejezte ki. A hangverseny érdekes­ségei közé tartozott, hogy az egész maradt a 19. század haladó hagyo­mányaihoz, d© ugyanakkor harcolt kora új, termékeny irányzataiért is. Mindig a valóság legközvetlenebb ábrázolására törekedett. Életművé­ben több korszakot különböztetünk meg, melyre külön-külön jellemző a sajátos témaválasztás és techni­ka, de egyben az egyéni kifejezés­­módért folytatott küzdelem is. Éle­te végéig hű maradt a figurális áb­rázolásmódhoz, melyet leginkább nőalakjai bizonyítanak. 1915-ben festette a „Leány fehér blúzban" c. képét, s ezt a későbbi években a nőalakok hosszú sora követi; Képei a valóságot a művész belső élmény­világával egyesítik magukban. Eb­ből a korszakból származik a „Pi­henő táncosnő“, mely már új kép­zőművészeti irányzatok Jegyeit vi­seli magán. Egyik legismertebb fest­ménye a Nana, melyről utóbb így nyilatkozik: „A Naná-val a képze­let világába — az én legbelsőbb világomba — hatoltam be.“ S való­ban, képein állandóan érezhető a valóság és a képzeletvilág szinté zisére irányuló törekvés. Néhány Igen Jelentős portré, va­lamint zsánerkép tanúskodik Krem­liCka sokoldalúságáról. Az előbbiek közül meg kell említenünk barátja, Ján Bartoá Író képmását. Zsáner­képei, különösen a „Suszter“ és a „Drótos“ a valóság alapos is­meretét bizonyítják. Erre vallanak szociális témájú művei is. Megfi­gyelte a mosónők és a cselédek munkáját, s a dolog közben haj­ladozó női testeket sajátos művé­szettel Jelenítette meg. Szociális tárgyú képei felkeltették a „De­eseményt filmszalagra vette a magyar televízió, amelyet kb. július elején közvetítenek majd. Miután a nézők elvonultak, énekkarunk a pódiumon maradt, mert Varga Károly a magyar televízió Zeneekdvelő gyerekek c. mű­sorának szerkesztője riportot készí­tett velünk. Megkérdezte a tanító nénit, hogy hogyan Jött létre a két énekkar közti kapcsolat. A riportot a későbbi Időpontban láthatjuk majd a televízióban. Vasárnap délután szabad progra-Színházi öltözőben, olaj (1922) vétsilu“ körül csoportosuló, balol­dali érzelmű fiatal művészek cso­dálatát is. Tájképein elsősorban a cseh vi­dékeket ábrázolja, bár Szlovákia természeti szépségei, falvai is fel­keltették érdeklődését. (Kysak, Margecany). Röviddel halála előtt kiállítást rendezett a prágai műcsarnokban, melyen tizenhét esztendei mun­kásságáról adott számot. Súlyos be­tegen, a közeli halál tudatában is töretlen erővel dolgozott, míg 1932. Június 3-án örökre kihullott kezé­ből az ecset. F. M. műnk volt. Legtöbben a Halász-bás­tyát, a Vidám parkot és Gellért-hegyet látogatták meg. Hétfőn szomorúan vettünk búcsút budapesti barátainktól s mint ahogy az az énekkaroktól Il­lik; dallal búcsúztunk. A budapesti énekkar tagjai hosszan Integettek tá­volodó vonatunk után s kiáltásuk így hangzott: vtszontlátásral Nagy Márta a dunaszerdahelyi Lenin utcai 9 éves alapiskola énekkarának tagja Dalolva szép az élet A Csemadok szepsl szervezete már évek óta jó eredményeket ér el a magyar kultúra terjesztésében. Színjátszó- tánc- és Irodalmi cso­portját nem csak Szepsl, hanem a távolabbi községek, városok kul­túrkedvelő közönsége Is Ismeri. Szombathy László pedagógus a múlt év második jelében hozzálá­tott az énekkar megszervezéséhez. Többször ellátogatott a helyi üze­mekbe még a háziasszonyokat Is felkereste és Igyekezett őket meg nyerni az énekkarba. Munkáját si­ker koronázta. Ez év márciusában már részt vet­tek a járást alkotóversenyen, ahol nagydíjat nyertek. Mindenütt ahol fellépnek megnyerik a közönség tetszését, júniusban Somogyiban és Nagyidán a járási tánc- és ének­ünnepélyen szerepeltek nagy siker­rel. Lőbel Zoltán A jegygyűrű a mellényzsebben bácsi bemutatója Ezt a rendkívül lendületes, szó­rakoztató vígjátékot már több együttes előadta. A bácsi Csemadok színjátszót is elsők között láttak hozzá a darab betanulásához, de a bemutató mégis csak június elejére maradt. A hosszú felkészülés meg hozta gyümölcsét, mert a közönség jól sikerült előadást láthatott. A képen Tokodt Júlia (Csőrinél és Bajkal Sándorné (Kartalné). Szoby K. r7T3T7

Next

/
Oldalképek
Tartalom