A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-10-23 / 43. szám
Hortny-Magyarorszög 1938. novemberében 10 390 km2-nyi területet szállt meg, melyen 900 000 lakos élt, közülük 270 000 szlovák nemzetiségű. A megszállás nem hozott javulást a magyar dolgozók helyzetében, hanem gazdaságilag - osztályszempontból - rosszabbodást jelentett, a 270 000 főnyi szlovák lakosság számára pedig azonfelül a nemzetiségi elnyomást is. A csehszlovák földreformkor kiosztott földeket nagyrészt visszaadták egykori tulajdonosaiknak, a magyar nagybirtokosoknak. Még az elűzött szlovák tulajdonosok földjét sem osztották el a kis földigénylők között. A megszállt területeket (ún. Felvidék) lakosságát megbízhatatlannak tekintették és úgy is bántak velük. A magyar dolgozók nagy része már a Horthy-féle uralom első időszakában kijózanodot nemzeti lelkesedéséből. A magyarországi fasizmus ún. parlamenti formájának viszonyai között, melyet a nyílt terror és a látszólagos ellenzéki pártok demagóg jelszavai jellemeztek, a fasizmussal szembeni ellenállás csak lassan bontakozott ki. Dél-Szlovákiában főleg kisebb bérharcokban és sztrájkokban nyilvánult meg. A magyar munkásoknak és a magyar falusi proletariátusnak voltak a legkisebb illúziói Horthy-Magyarország igazi mivoltáról. Komárom, Fülek, Kassa és más városok, községek munkásainak, munkásmozgalmi funkcionáriusainak nevét megtaláljuk az akkori Horthy- Magyarország területén lefolytatott politikai és szabotázsperek jegyzőkönyveiben. . A bécsi döntést el nem ismerő Kommunisták Magyaroszági Pártja antifasiszta tevékenységének hathatós segítséget nyújtottak a CSKP neveltjei, így Szekeres, Skolník, Schönherz és más elvtársak, akik a megszállt területen maradtak. JURÄJ ZVARA: ól MAGYAR N emzetiségi K érdés MEGOLDÁSA _ A számbelileg nem nagy antifasiszta mozgalom a megszállt területen 1944. őszén, a Szlovák Nemzeti Felkelés időszakában nyilvánult meg kifejezőbben, gyakran a felkelés közvetlen hatására. A határmenti területen szlovák-magyar partizáncsoportok működtek (például a Petőfi-brigád, Nógrádi csoportja). Számos magyar lakos bekapcsolódott a szlovákiai partizáncsoportok küzdelmébe (Korcsanov kapitány csoportjába és másokba). Mégis helytelen volna, ha nem vennénk figyelembe azt a negatív szerepet, amelyet a megszállás alatt a magyar reakció képviselői - földbirtokosok, nagyparasztok, polgári elemek, az Egyesült Magyar Keresztény szocialista és Nemzeti Párt vezetői - játszottak. A Horthy-féle fasizmus a megszállt területen rájuk támaszkodott, s ők készségesen szolgáltak neki. Az említett párt politikai vezetőinek soraiból jelentős fasiszta kormánytényezők is kikerültek. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a károkat sem, melyeket a fasiszta megszállás az ideológia, az ifjúság nevelése stb. terén a magyar lakosság között okozott. Ezeket — ugyanúgy, mint a szlovák ludák klerikális ideológia, okozta károkat a szlovák dolgozók között — a felszabadulás utáni években kellett jóvá tenni. II. fejezet: A magyar nemzetiségű lakosság helyzete a Csehszlovák Köztársaságban a népi demokrácia megszilárdításáért és a munkásosztály hatalmának kiterjesztéséért folytatott harc időszakában (1945—1948). A cseh és szlovák nép nemzeti felszabadító harca 1945 első hónapjaiban érte el csúcspontját. Csehszlovákiában győzött a nemzeti demokratikus forradalom. Nemzeti volt, mert a politikai és gazdasági hatalom az idegen megszállók és hazai kiszolgálók kezéből átment a cseh és szlovák nép kezébe, melyet a Nemzeti Front képviselt. Demokratikus pedig azért volt, mert a hazai nagytőkés reakció ellen irányult, mely osztályérdekből idegen megszállóknak és imperialistáknak szolgáltatta ki a cseh és szlovák dolgozókat. A szovjet hadsereg 1944 novemberétől 1945 áprilisáig a fasiszta hadsereg elleni harcban fokozatosan felszabadította Dél-Szlovákiának 1938. november'2. után megszállt területeit. Ezeket a területeket mint csehszlovákiai területeket szabadította fel a csehszlovák emigráns kormány és a szovjet kormány közötti egyezmény alapján. Míg Csehszlovákia többi területén a helyi nemzeti bizottságok vették át a hatalmat, addig az egykor megszállt járásokban bizonyos ideig nem volt tisztázva, hogy a szovjet hadsereg kinek adja át a helyi hatalmat. Utasításra vártak, hogy miként kell ezeket a területeket politikailag és közigazgatásilag beleilleszteni a felszabadított köztársaságba. Dél-Szlovákia községeiben spontánul alakultak nemzeti biottságok. Tagjaik nagyrészt magyar nemzetiségűek voltak, főképp kommunisták. Sőt Királyhelmecen 1944 decemberében Magyar Nemzeti Járási Tanács alakult, elnöke magyar nemzetiségű paraszt volt, tárgyalási nyelve magyar és szlovák. Ez a nemzeti bizottság kivétel, mivel a többi nemzeti bizottság abból indult ki, hogy csehszlovák, nem pedig magyar területről van szó. A Szlovák Nemzeti Tanács belügyi megbízottja azonban már 1945. március 31-én Kassáról utasítja a Szlovák Nemzeti Tanács párkányi (ma Stúrovo) kormánybiztosát, hogy az ott megalakult járási nemzeti bizottságot hivata'ból azonnal oszlassa fel és tevékenységét, mint törvényellenest, tiltsa be. A megbízott közölte, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségének határozata szerint „magyar községekben... nem szabad nemzeti bizottságokat alakítani. Ezekben a községekben érvényben maradnak a járási és jegyzői hivatalok és a községi közigazgatás számára a kormánymegbízott a járási hivatallal együtt csak községi közigazgatási bizottságot létesíthet". Még előtte, 1945, március 5-én, amikor a Szlovák Nemzeti Tanács Belügyi Megbízotti Hivatala Losonc és vidéke részére közigazgatási bizottságot nevezett ki, figyelmeztetett arra, hogy a járási közigazgatási bizottságok tagjai elsősorban szláv nemzetek tagjai lehetnek, de magyar nemzetiségű lakósok is bevonhatók együttműködésre, ha demokratikus meggyőződésük és antifasiszta tevékenységük nyi'vánvaló. A losonci járási közigazgatási bizottságot kinevező iratban részletesebben meghatározták a járási közigazgatási bizottság feladatait. Közéjük tartozott elsősorban: 1. a szovjet hadsereggel való együttműködés biztosítása, 2. a terület gazdasági életének biztosítása, 3. az egész terület megtisztítása a fasiszta elemektől, kollaborónsoktól és a „szlovák nemzettel szemben ellenséges elemektől", főképp ozoktól, akik 1938. november 2. után Magyarországról költöztek a járásba, 4. a közbiztonság fenntartása, 5. mindazoknak a vagyonoknak gondnokság alá helyezése, melyeket a Szlovák Nemzeti Tanács földreformról szóló rendelete alapján elkoboztak; ó. a föld rendes megművelésének biztosítása. Lényegében hasonló feladatokat teljesített a többi járási közigazgatási bizottság is, melyeket fokozatosan kineveztek. Dél-Szlovákia vegyes nemzetiségű területei viszonyainak rendezését jobban érinthette a Szlovák Nemzeti Tanács 1945. április 7-én kelt, nemzeti bizottságokról szóló 26. számú rendelete. E rendelet a két nappal korábban kihirdetett Kassai Kormányprogram elveivel összhangban, mely szerint a nép az államhatalom egyetlen forrása, szabályozta a nemzeti bizottságok alakítását és feladatait. Az említett rendelet 6. §-a szerint „a német vagy magyar többségű falvak és járások közigazgatására a Szlovák Nemzeti Tanács Belügyi Megbízotti Hivatala biztosokat és közigazgatási bizottságokat nevez ki azzal a hatáskörrel, amilyen a rendelet szerint a nemzeti és járási bizottságokat illeti meg". E rendeletet kiegészítették a nemzeti bizottságok létesítésére vonatkozó szervezési utasításokkal, melyeket a Szlovák Nemzeti Tanács Belügyi Megbízotti Hivatala Kassán 1945. április 10-én adott ki. Ezek az utasítások úgy szólnak, hogy a megbízotti hivatal - ha valamely szláv nemzet tagjainak száma nem haladja meg az egész lakosság egyharmadát — nemzeti bizottság megválasztása helyett községi biztosokat vagy közigazgatási bizottságokat nevez ki. A megbízotti hivatal e rendelet alapján még nagyobb nyomatékkai követelte a Szlovák Nemzeti Tanácsnak a szovjet hadsereg parancsnokságainál működő kormánybiztosaitól és küldöttségeitől, hogy szüntessék meg a Dél-Szlovákiában már megalakult nemzeti bizottságokat és mindenütt közigazgatási bizottságokat, vagy biztosokat nevezzenek ki. Ott, ahol Dél- Szlovákiában megvoltak a nemzeti bizottságok megalakításának feltételei; legkésőbb 1945. június 15-ig meg kellett őket választani. A Szlovák Nemzeti Tanács Belügyi Megbízotti Hivatala figyelmeztette a dél-szlovákiai nemzeti bizottságokat és járási közigazgatási bizottságokat, hogy „biztosoknak és a közigazgatási bizottságok tagjainak elsősorban szlovák nemzetiségű lakosokat kell javasolni, de fasisztaellenes gondolkodásúakat és nem sovinisztákat (kiemelés tő'em — J. Z.). Ha ilyen nem akadna, bizottság tagjának javasolható magyar nemzetiségű is, ha tevékeny antifasiszta volt". A megbízotti hivatal 1945. július 16-án kelt, Pered községi biztosának küldött átiratában hangsúlyozta, hogy „a szlovák biztosnak lehet magyar nemzetiségű lakosokból álló tanácsadó testületé". Főképp az SZLKP a kassai munkakonferencia 1945. február 28-án kelt határozata ajánlja magyar nemzetiségű lakosokból álló tanácsadó testületek megalakítását. A fenti elvek szerint 1945 április—június hónapjaiban járási közigazgatási bizottságokat, helyi közigazgatási bizottságokat, illetve községi biztosokat neveztek ki Dél-Szlovákia azon járásaiban és községeiben, melyekben nem voltok meg a nemzeti bizottságok megalakításának feltételei. A magyar lakosság köréből csak az antifasiszták vehettek részt a politikai életben, s ezekre kellett volna támaszkodniuk a járási és helyi közigazgatási bizottságoknak. A többi magyar nemzetiségű lakos egyelőre nem kapott politikai jogokat. A Kassai Kormányprogramban megszabott elvek szerint magyar nemzetiségűek a tevékeny antifasiszták kivételével a csehek és szlovákok Nemzeti Frontja pártjainak, tehát a kommunista pártnak sem lehettek tagjai. A Megbízottak Testületének elnökségi hivata'a 1945 november 9-én közölte, hogy „a Megbízottak Testületé 1945. november 5-i ülésén elhatározta, hogy ragaszkodik a Nemzeti Front határozatában kifejtett álláspontjához, mely szerint politikai pártok ne szervezzenek és ne toborozzanak tagokat a magyar nemzetiségű lakosok között. Magyar nemzetiségű lakosok politikai pártokban való tagságáról csupán a pártok központi titkárságai dönthetnek". Ez az intézkedés addig maradt volna érvényben, míg meg nem oldják, a csehszlovákiai magyar lakosság kérdését. A magyar lakosság politikai helyzetének kérdésével elsősorban a Kassal Kormányprogram foglalkozott, de ez a kérdés már azelőtt szerepelt a csehszlovák emigráns szervek javaslataiban, melyeket a szövetséges hatalmaknak tettek. A Kassai Kormányprogram a cseh és szlovák nép nemzeti és demokratikus forradalmának kifejezése volt. Benne érvényesültek azok a „tapasztalatok, melyeket népünk München és a megszállás súlyos éveiben, a német rabszolgatartók és hazai segítőik elleni harcban szerzett. .. Kitűzte azokat az elveket, ame'yek alapján felszabadított államunkat építeni kell, hogy soha többé ne ismétlődhessék meg München és 1939. március 15-e.” A köztársaság az említett elvek szerint a népi demokratikus fejlődés útjára lépett. Megszabadult a politikai hatalmat bitorló uralkodó klikktől, a közéletet megtisztították a kollaborónsoktól és az árulóktól, megbüntették őket; elkobozták az ellenséges elemek és az árulók, főképpen pedig a cseh, szlovák, német és magyar reakciós burzsoázia vagyonát, nemzeti gondnokságokat létesítettek, és intézkedéseket foganatosítottak a földreform érdekében. München tragikus tapasztalatai megkövetelték a München előtti Csehszlovákia egyik legégetőbb kérdésének, a nemzetiségi kérdésnek megoldását is. Ezért a Kassai Kormányprogram követelte, hogy: a) a csehek és szlovákok viszonyát, valamint a Csehszlovákiában élő többi szláv nemzetiségekhez való viszonyát új alapokra helyezzék, b) oldják, meg a német nemzetiség kérdését, mert tagjai nagymértékben segítették a fasizmus támadását Csehszlovákia ellen, úgyszintén a magyar nemzetiségi kérdést is, hogy ne fékezze a népi demokratikus fejlődést, ne legyen a nacionalizmus és sovinizmus forrása és ne szolgálhasson ürügyül a Csehszlovákia elleni új imperialista támadásokra. (Folytatjuk.)
