A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-10-23 / 43. szám

teszik, döntsön ő, hogy melyikben akar majd lakni.- Miből építenek?- Keresetből. Egyszerű munkás vagyok, a szomszéd községben az EFSZ építő brigádjában dolgozom - szerénykedik Zagyká László. — Mal­tert hordok és téglát, mint valamikor. De nem panaszkodom. Havonta 1200 tostani a kulturális munkához. Dél­ben már fent voltunk a szőlőhegyen, hol összejött az egész falu, sőt a környék népe is. Az időjárás szeszé­lyes volt, mégis többen gyűltek ősz­­mint két évvel azelőtt, pedig ak­kor háromezer embertől nyögött a hegy. Szőlővel díszített színpad fo­gadta a nézőket, a műsor mégis a pincegádoickban kezdődött. Igazi ünnepi hangulattal. A pincék há­­icm sorban, egymás felett húzódnak a hegyoldalban. A gádorokban em­­beiek ülnek, koccintanak, üvegek, poharak csörrennek. Az ünnepi ebé­det a fűre terítik, s úgy ülik körül. Itt Amikor megtudják, hogy újságíró vagy«!:, ide hivnak, amonnan kiálta­nak, minkot is fényképezzen le, te­gyen be az újságba. Beszélgetünk, s az emberek nem titkolják pana­szaikat bajaikat. Ha megírja az új­ságban, attól sem félünk, jelentik ki bátran. Hétköznapi problémák, ba­jok kerülnek a beszédbe, amiket em­berek idéznek egymásnak. S a pa­naszok most nem azért nem kerül­nek újságba, mivel sok oldal meg­telne velük, hanem azért, mert az ünnepi hangulatban a panaszok ha­mar feledésbe merülnek. Akik előbb még kétkedve néztek egymásra, ké* koronát keresek, gabonát, búzát, fát, krumplit kapok s Így kijön az 1800 korona.- Beszéd közben szá esik az or­szág helyzetéről Is, megtudják, hegy újságíró vagyok, dicsekszenek, hogy ők is olvassák a Hetet s szerényen megkérnek, hogy ha nem harag­szom meg, behívnának ebbe ai öreg házba, egy kis kástolára. Bent ülünk egy üveg igazi csábi borocska mellett, miközben kacsa­comb is kerül az asztalra. Nem a múlt hetiből maradt, biztatnak, most vágták, meghívták látogatóba ba­rátját a munkahelyről. A pohár bo­rocska mellett még annyit panaszolt el Zagyko László, hogy aszfaltozni kellene az utót a községben, kultúr­­házat építeni, a könyvtárat kibőví­teni, s Így a legszélesebb alapot biz-MAJOR ÁGOSTON: BÚCSÚJÁRÁS vannak a rokonok, o távoli barátok s kis idő múlva egy családdá válik az egész hegy. Egymás borát kóstol­gatják, az ismeretlent behívják, bov­­ral knálják s csakhamar barátok­ként búcsúznak egymástól. Valódi búcsújárás ez, mert messzi vidékről is eljöttek az emberek. Itt vannak Szécsenkéről, Ipotynyékröl, Csorna­­dok-tagok, szövetkezetesek, a József Attila kör Losoncról, Kékkői bányá­szok, stb. Kovács Apollónia, Dóri József és Di. Hegedűs János szereplése. Ha az embert valami nagyon meghatja, nehezen tud véleményt mondani a látottakról, csak áléli, s magába zárja az egészet. így van ez velem is a csábi szüreti ünnep­séggel kapcsolatban. Úgy érzem, Így kellene az embereknek tölteni sza­sőbb összeöleikezve, nótusiéval vo­nultak a nézőtérre, hogy kacajjal ét tapsviharral fogadják a kultúrmű­sort. Szlovák hang keveredett ma­gyar beszédbe. Itt voltak a hegyal­jai községek szlovák nyelvű lakosai is. Egyforma örömmel tapsoltak a szlovákok, magyarok, akár a csábi magyar dalárda, akár a pribéii szlo­vák tánccsoport lépett stin|. dia. A szórakoztató műsor csúcspontja a budapesti művészek fellépése volt, bad idejüket, ilyen jókedvvel és ilyen barátságban dolgozni a mun­kahelyen. S o példát követhetné a többi község is, egyházi búcsú mel­lett lehet rendezni világi búcsút is, vendéglátással, kultúrműsorral, ba­rátsággal emberszeretettel. 2 A nőt egyenjogúság már a pincé­ben Is érvényre jut? 2 Mintha csak betanították volna, úgy mennek a libák a felvonuláson s 3. Ennél sokkal többen voltak a nézőté­ren, de mindenki nem fér bele a fényképezőgép lencséjébe. 4 Bizony, fiatalabb korukban nem lát­tuk ehhez hasonlót badon, ahol a fővárostól engedély nélkül öt ki­lométernyire sem távolodhatunk el, fölösleges tdöpocsékolás lett volna minden nap. Nem tudtam megállni, hogy néhány „szte­reotip" kérdést én is ne tegyek fel Ztkmund mérnöknek, de kivételt velem sem tesz, a vá­laszokat elüti, csupán arra felel, hogy utazásai során hol került a legveszedelmesebb helyzet­be, és hol érezte magát a legkellemesebben. — Nem tudom, valóban akkor volt-e a ve­szély a legnagyobb, de a veszély érzete határo­zottan ott volt a legerősebb, mikor a nubíai puszta lgban egyszerre csak eltévedtünk. Egy szerűen nem tudtuk, hogy hol vagyunk. Ész­bontó helyzet. Ilyesmi a technikai felkészült­ség mellett is előfordulhat, de ezzel nem szá­moltunk. őrjítő volt a teljes tanácstalanság, hová, merre ... A kétségbeejtő helyzetet még sú­lyosbította az, hogy ivóvizünk ts elfogyott. A legkellemesebben viszont talán Ceylonban éreztük magunkat. Hirtelenében nem ts tudnám pontosan ecsetelni, hogy miért, de ceyloni tar­tózkodásunkra nagyon szívesen gondolok vtsz­­sza. Az akkori miniszterelnök, Bandanarefke asszony, hosszas magánkihallgatáson fogadott bennünket, de úgy tudom, hogy az azóta meg­ejtett választások eredményeképpen már más került a helyére. — Ilyen hosszú út alkalmával egészen bizto­san előfordul, hogy a két barát, a két utitárs nem ért mindenben egyet. Hogy döntik el a vi­tás kérdéseket? — Minden vitás kérdést el lehet dönteni, ha két olyan ember között merül fel, akik alapo­san ismerik egymást, — mint mi Hanzelkával már iffú korunk óta —, ha teljes az egymás iránti bizalom és kölcsönösen tiszteletben tart­ják egymás egyéniségét. Vitára persze gyak­ran sor kerüli. Hogy miképpen oldjuk meg? Egy Ízben például helyesírási vitánk akadt. Mind a ketten kardoskodtunk, hogy a szóban forgó kifejezést saját Véleményünk szerint ír­ják helyesen. Azt mondhatja erre, hogy apró­ság. Igen, annak tűnik, de mégsem hagyja nyu­godni az embert. Pici kis szálka, amelyet állan­dóan érezni, amely kellemetlenkedik. Hozat­tunk hát gyorsan egy helyesírási szótárt, a vi­tát az döntötte el. A megoldás nem mindig Ilyen egyszerű, és legtöbbször a mérlegelés, az érve­lés sem vezet célra. Ha egymás meggyőzése argumentumokkal nem sikerül, akkor egy kö­zönséges, kerek kis fémdarab segített: feldob­tuk a koronát. Fef vagy írás? S máris el volt döntve a kérdés. S a vak véletlen döntésébe sokkal könnyebb szívvel lehet belenyugodni, mint abba, hogy esetleg kedvünk ellen, vagy meggyőződésünk ellenére ml engedünk. Ztkmund mérnök, akit úgyanúgy lehet író­nak, újságírónak és filmproducernek ts titulál­ni, búcsúzik. Átengedjük öt annak a valóban csendes és elmélyülést Igénylő munkának, amit az élmények leszűrése", oszályozása jelent. Lassan minden helyre kerül az emlékek raktá­rában. Az útleírásokon kívül szépirodalmi fel­dolgozást kívánó anyag is összegyűlt. Születik-e mafd regény, novelláskötet? — nem lehet tud­ni, mert Ztkmund mérnök nem szeret félig-med­­dtg még kialakulatlan tervekről beszélni. S ar­ról sem nyilatkozik, hogy most, miután az egész világot bejárta, útra kelnek-e még? Újabb utazás mellett szól egyrészt az, hogy felfedezni való olyan látni tudó embereknek,, mint ók, min­dig akad. S nem is kell érte éppen a földgömb túlsó oldalára menni, mert akár a inni vén Euró­pánk is érdekes és izgalmas tárgya lehet uta­zásuknak. Másrészt pedig két világcsavargás­hoz szokott embernek már a vérében van az Időnként maláriaszerüen fellépő nyugtalanító, kényszerítő utíláz. Egyelőre azonban az ittlét érdekes, a család, az otthon, a barátok, no és persze ném utolsó sorban a munka. Ztkmund mérnök felesége a prágai Nemzeti Színház szólistája, utitársa és barátja Hanzel­­ka is prágai lakos. Megkérdeztem, miért ra­gaszkodik ő mégis gottwaldovt otthonához? — Nem tudom, ismeri-e ezt a morva tájat. En az ország legszebb vidékének tartom. Békét le­hel és kiegyensúlyozottságot. Prága zajos nagy­város, én szeretem a csendet. Tizenkét éves kis­fiam itt van velem és ha féleségemnek szabad ideje van, ö is leutazik ide, vagy mi megyünk fel hozzá. Ma délután éppen őt várom. Nem marad más hátra, minthogy most a ri­porter búcsúzzék, és eredményes, jó munkát kí­vánjon Ztkmund mérnöknek a nagyközönség nevében ts, akik érdeklődve várják minden írá­sukat, minden riportftlmjüket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom