A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-10-23 / 43. szám

teszik, döntsön ő, hogy melyikben akar majd lakni.- Miből építenek?- Keresetből. Egyszerű munkás vagyok, a szomszéd községben az EFSZ építő brigádjában dolgozom - szerénykedik Zagyká László. — Maltert hordok és téglát, mint valamikor. De nem panaszkodom. Havonta 1200

tostani a kulturális munkához. Délben már fent voltunk a szőlőhegyen, hol összejött az egész falu, sőt a környék népe is. Az időjárás szeszélyes volt, mégis többen gyűltek őszmint két évvel azelőtt, pedig akkor háromezer embertől nyögött a hegy. Szőlővel díszített színpad fogadta a nézőket, a műsor mégis a pincegádoickban kezdődött. Igazi ünnepi hangulattal. A pincék háicm sorban, egymás felett húzódnak a hegyoldalban. A gádorokban embeiek ülnek, koccintanak, üvegek, poharak csörrennek. Az ünnepi ebédet a fűre terítik, s úgy ülik körül. Itt

Amikor megtudják, hogy újságíró vagy«!:, ide hivnak, amonnan kiáltanak, minkot is fényképezzen le, tegyen be az újságba. Beszélgetünk, s az emberek nem titkolják panaszaikat bajaikat. Ha megírja az újságban, attól sem félünk, jelentik ki bátran. Hétköznapi problémák, bajok kerülnek a beszédbe, amiket emberek idéznek egymásnak. S a panaszok most nem azért nem kerülnek újságba, mivel sok oldal megtelne velük, hanem azért, mert az ünnepi hangulatban a panaszok hamar feledésbe merülnek. Akik előbb még kétkedve néztek egymásra, ké*

koronát keresek, gabonát, búzát, fát, krumplit kapok s Így kijön az 1800 korona.- Beszéd közben szá esik az ország helyzetéről Is, megtudják, hegy újságíró vagyok, dicsekszenek, hogy ők is olvassák a Hetet s szerényen megkérnek, hogy ha nem haragszom meg, behívnának ebbe ai öreg házba, egy kis kástolára.

Bent ülünk egy üveg igazi csábi borocska mellett, miközben kacsacomb is kerül az asztalra. Nem a múlt hetiből maradt, biztatnak, most vágták, meghívták látogatóba barátját a munkahelyről. A pohár borocska mellett még annyit panaszolt el Zagyko László, hogy aszfaltozni kellene az utót a községben, kultúrházat építeni, a könyvtárat kibővíteni, s Így a legszélesebb alapot biz-MAJOR ÁGOSTON:

BÚCSÚJÁRÁS

vannak a rokonok, o távoli barátok s kis idő múlva egy családdá válik az egész hegy. Egymás borát kóstolgatják, az ismeretlent behívják, bovral knálják s csakhamar barátokként búcsúznak egymástól. Valódi búcsújárás ez, mert messzi vidékről is eljöttek az emberek. Itt vannak Szécsenkéről, Ipotynyékröl, Csornadok-tagok, szövetkezetesek, a József Attila kör Losoncról, Kékkői bányászok, stb.

Kovács Apollónia, Dóri József és Di. Hegedűs János szereplése.

Ha az embert valami nagyon meghatja, nehezen tud véleményt mondani a látottakról, csak áléli, s magába zárja az egészet. így van ez velem is a csábi szüreti ünnepséggel kapcsolatban. Úgy érzem, Így kellene az embereknek tölteni szasőbb összeöleikezve, nótusiéval vonultak a nézőtérre, hogy kacajjal ét tapsviharral fogadják a kultúrműsort. Szlovák hang keveredett magyar beszédbe. Itt voltak a hegyaljai községek szlovák nyelvű lakosai is. Egyforma örömmel tapsoltak a szlovákok, magyarok, akár a csábi magyar dalárda, akár a pribéii szlovák tánccsoport lépett stin|. dia. A szórakoztató műsor csúcspontja a budapesti művészek fellépése volt,

bad idejüket, ilyen jókedvvel és ilyen barátságban dolgozni a munkahelyen. S o példát követhetné a többi község is, egyházi búcsú mellett lehet rendezni világi búcsút is, vendéglátással, kultúrműsorral, barátsággal emberszeretettel.

2 A nőt egyenjogúság már a pincében Is érvényre jut?

2 Mintha csak betanították volna, úgy mennek a libák a felvonuláson

s

3. Ennél sokkal többen voltak a nézőtéren, de mindenki nem fér bele a fényképezőgép lencséjébe.

4 Bizony, fiatalabb korukban nem láttuk ehhez hasonlót

badon, ahol a fővárostól engedély nélkül öt kilométernyire sem távolodhatunk el, fölösleges tdöpocsékolás lett volna minden nap.

Nem tudtam megállni, hogy néhány „sztereotip" kérdést én is ne tegyek fel Ztkmund mérnöknek, de kivételt velem sem tesz, a válaszokat elüti, csupán arra felel, hogy utazásai során hol került a legveszedelmesebb helyzetbe, és hol érezte magát a legkellemesebben.

— Nem tudom, valóban akkor volt-e a veszély a legnagyobb, de a veszély érzete határozottan ott volt a legerősebb, mikor a nubíai puszta lgban egyszerre csak eltévedtünk. Egy szerűen nem tudtuk, hogy hol vagyunk. Észbontó helyzet. Ilyesmi a technikai felkészültség mellett is előfordulhat, de ezzel nem számoltunk. őrjítő volt a teljes tanácstalanság, hová, merre ... A kétségbeejtő helyzetet még súlyosbította az, hogy ivóvizünk ts elfogyott. A legkellemesebben viszont talán Ceylonban éreztük magunkat. Hirtelenében nem ts tudnám pontosan ecsetelni, hogy miért, de ceyloni tartózkodásunkra nagyon szívesen gondolok vtszsza. Az akkori miniszterelnök, Bandanarefke asszony, hosszas magánkihallgatáson fogadott bennünket, de úgy tudom, hogy az azóta megejtett választások eredményeképpen már más került a helyére.

— Ilyen hosszú út alkalmával egészen biztosan előfordul, hogy a két barát, a két utitárs nem ért mindenben egyet. Hogy döntik el a vitás kérdéseket?

— Minden vitás kérdést el lehet dönteni, ha két olyan ember között merül fel, akik alaposan ismerik egymást, — mint mi Hanzelkával már iffú korunk óta —, ha teljes az egymás iránti bizalom és kölcsönösen tiszteletben tartják egymás egyéniségét. Vitára persze gyakran sor kerüli. Hogy miképpen oldjuk meg? Egy Ízben például helyesírási vitánk akadt. Mind a ketten kardoskodtunk, hogy a szóban forgó kifejezést saját Véleményünk szerint írják helyesen. Azt mondhatja erre, hogy apróság. Igen, annak tűnik, de mégsem hagyja nyugodni az embert. Pici kis szálka, amelyet állandóan érezni, amely kellemetlenkedik. Hozattunk hát gyorsan egy helyesírási szótárt, a vitát az döntötte el. A megoldás nem mindig Ilyen

egyszerű, és legtöbbször a mérlegelés, az érvelés sem vezet célra. Ha egymás meggyőzése argumentumokkal nem sikerül, akkor egy közönséges, kerek kis fémdarab segített: feldobtuk a koronát. Fef vagy írás? S máris el volt döntve a kérdés. S a vak véletlen döntésébe sokkal könnyebb szívvel lehet belenyugodni, mint abba, hogy esetleg kedvünk ellen, vagy meggyőződésünk ellenére ml engedünk.

Ztkmund mérnök, akit úgyanúgy lehet írónak, újságírónak és filmproducernek ts titulálni, búcsúzik. Átengedjük öt annak a valóban csendes és elmélyülést Igénylő munkának, amit az élmények leszűrése", oszályozása jelent. Lassan minden helyre kerül az emlékek raktárában. Az útleírásokon kívül szépirodalmi feldolgozást kívánó anyag is összegyűlt. Születik-e mafd regény, novelláskötet? — nem lehet tudni, mert Ztkmund mérnök nem szeret félig-meddtg még kialakulatlan tervekről beszélni. S arról sem nyilatkozik, hogy most, miután az egész világot bejárta, útra kelnek-e még? Újabb utazás mellett szól egyrészt az, hogy felfedezni való olyan látni tudó embereknek,, mint ók, mindig akad. S nem is kell érte éppen a földgömb túlsó oldalára menni, mert akár a inni vén Európánk is érdekes és izgalmas tárgya lehet utazásuknak. Másrészt pedig két világcsavargáshoz szokott embernek már a vérében van az Időnként maláriaszerüen fellépő nyugtalanító, kényszerítő utíláz. Egyelőre azonban az ittlét érdekes, a család, az otthon, a barátok, no és persze ném utolsó sorban a munka.

Ztkmund mérnök felesége a prágai Nemzeti Színház szólistája, utitársa és barátja Hanzelka is prágai lakos. Megkérdeztem, miért ragaszkodik ő mégis gottwaldovt otthonához?

— Nem tudom, ismeri-e ezt a morva tájat. En az ország legszebb vidékének tartom. Békét lehel és kiegyensúlyozottságot. Prága zajos nagyváros, én szeretem a csendet. Tizenkét éves kisfiam itt van velem és ha féleségemnek szabad ideje van, ö is leutazik ide, vagy mi megyünk fel hozzá. Ma délután éppen őt várom.

Nem marad más hátra, minthogy most a riporter búcsúzzék, és eredményes, jó munkát kívánjon Ztkmund mérnöknek a nagyközönség nevében ts, akik érdeklődve várják minden írásukat, minden riportftlmjüket.