A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-10-16 / 42. szám
BARTFAY TIBOR: Pajzs a harc után. 1985—6B KOCIS [AROSLAV: Oltár. 1986 MOlOVSKt VLADIMIR: Szláv Istennő JANKOVIC JOZEF: Cfm nélkül. 1965 SZOBROK A PARKBAN SNOPEK LADISLAV: Torzó, 1965 KOMPANEK VLADIMIR: Három alak, 1985 Nemrég különös szoborkiállítás nyílt meg a pozsonyi Medikus-kertben. A gondozott, szép park ideális környe zetet nyújt e célra. Ezért mindjárt elöljáróban elismeréssel kell szólnunk a Szlovák Képzőművészeti Szövetség kezdeményezéséről. A pöstyéni kétes kimenetelő próbálkozás után most először kérőit sor városunkban — sza bad ég alatt — ilyen nagy terjedelmű szoborkiállítás megrendezésére. Huszonegy szlovákiai szobrászművész legújabb müveinek seregszemléje ez a kiállítás. Képzőművészetünk eme ágának legjobbjai számos alkotásukkal bizonyítják, hogy helyesen reagálnak életűnk megváltozott körülményeire és jó úton keresik a kifejezési lehetőségeket és formákat. jelenleg képzőművészetünk minden terén tért hódít a modern kémia és technika adta korszakalkotó, új lehetőségek kihasználása. Ezen a téren Bártfay Tibor három darabból álló Pajzs-ciklusát lehet példaképül állítani. Különösen a Pajzs harc után (1965 —6B} c., fémből készült műve bizonyltja a művészi átélés és az új technika találkozásának eredményességét. F lasztikéit a nemes vonalvezetés és egyszerűség jellemzi. Ugyanez áll Ferdinandy Alena szobrászművésznő „Kristályrendszerek“ c. alkotására, mely a régi ötvösmesterek munkájára emlékezteti a nézőt. Trizuljak Alexander is azon művészek közé sorolható, akik csak fémplasztikákkal vesznek részt a kiállításon. Három műve közül a legnagyobb hatást a „Pajzsu-zsal éri el, melynek tömörsége és erősen dimenziós térformái hatása komoly művészi átélésről tanúskodik. Ugyanez nem mondható el másik két alkotásáról, kibernetikai plasztikája pedig merevségével nem eléggé meggyőző. Ebbe a kategóriába sorolható még Cutek Anton „Két Ölő alak“-ja (1983), mely erős Moor-i hatásokat árul el, valamint Masarovié Erna „Torzó“ (1966) és „Requiem“ (1966) c. művei. A kiállítás második és egyben nagyobb részét a faszobrok képezik. E csoportból különösen két művész munkáit kell kiemelni. Lugs Teodor „Néma próféta“ (1968) és a „Világítótorony őre“ (1966) c. alkotásai már szinte a nonfiguratív ábrázolás határait súrolják, mégis meggyőzőek és szuggesztiv erővel hatnak. Szobrán, a „Néma próféta“-n szembetűnő az alak magába mélyedé, mogorva szent némasága. Pataky Klára szobrainak sok közös vonása van a primitív néger törzsek plasztikájával, alakjainak körvonalai elmosódnak, á kifejezés jelbeszédre egyszerűsödik. Pataky Klára két plasztikája talán a kiállítás legkellemesebb meglepetései közé tartozik. Feltétlenül meg kell még említenünk Vladimír „Szláv istennő“ (1985), „Horizontális“ (1988) és az „összetartás“ c. munkáját. Figyelmet érdemel Kompénak Vladimír „Három alak“-ja — (1965), valamint Koöii Jaroslav „Oltár“ (1968J c. kompozíciója is. A kőszobrok közül magasan kiemelkedik Snopek Ladislav „Torző“-Ja (1965), mely nemes egyszerűségével fejezi ki a test tömegét. A kiállítás érdekességei közé tartoznak még azon plasztikák, melyek az új műanyagokban rejlő lehetőségeket használják fel. jankoviC Jozef két kolázs-szerfi plasztikája „Cím nélkül“ (1965) az „Árnyék“ (1985) Rudavsky Andrej „Tátra-alji szuit“-je és „Torzó“-ja érdekes összhangban a fát- és a vasat alkalmazza művészi mondanivalója kifejezésére. CSETNEKI H. ZOLTÁN
