A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-10-16 / 42. szám

Beszéljenek a régi jegyzőkönyvek! Idő:

a XVII. század. Hely: Rozsnyó kiváltságos szabad bányaváros. Mindenkori földesura az esztergomi érsek.

A közeli Rákos hegyről facsöveken vezették a vizet a szabályos négyszögű piacra, avagy amint akkor nevezték, Ringre, melynek közepén az őrtorony büszkélkedett órájával. Az őrtorony órájának kezelése külön városi kiadásként szerepelt. Egy lakatos mester látta el ezt a fontos „tisztséget“, amiért minden céhtehertől mentesült és havonta egy köböl gabonát, valamint évente egy pár csizmát kapott. Nem volt baj ezzel a tisztséggel — egészen 1634-ig. Ebben az időben kerülhetett a toronyőrakezelő tisztségbe Csiszár György lakatosmester. Szaktudása ellen kinek sem lehetett kifogása, a toronyóra pontosan mutatta a rohanó időt, de a céhmesternek volt egy sebezhető oldala: nem volt felesége és csapodár legényember hírében állott. Hiába figyelmeztették, Csiszár György valószínűleg az ördög karmai közé került és nem becsülte meg kitűnő óragondnoki tisztségét. Erkölcstelen életének eredménye is hamar megmutatkozott, kedvese másállapotos lett. A városi magisztrátus könyörtelen ítéletet hónál fogva kalodában kicsinyek és nagyok pél- j

dójára, hogy azután magokat megjobbitván Istennek éljenek.“

Az említett szenvedő alanyok legalább valamit tettek, de szenvedtek olyanok is, akik mit sem tettek I

Grünblath Erzsébet felbontotta jegyességét ifj. Gothard Jánossal, a rozsnyói bíró fiával.

A volt vőlegény apja bírói tekintélyével sem tudta jobb belátásra bírni a makacs leányt, sőt két lelkész közbelépése is meddő maradt.

A volt vőlegény a gömöri ev. esperesség tekintélyébe kapaszkodott. A bíróság Fabriczi György folsvai lelkész-esperes elnöklete alatt Rozsnyón 1631- febr. 5-én sikeretelenül kísérelte meg a kibékítést és ezért ezt a döntést hozta:

,Jlyen büntetés alá kötelezzük az leányzót: hogy hét esztendeig férjhöz ne mehessen, menyekzöi lakodalmaktól, táncoktól ez hét esztendő alatt eltiltatik. Az bíró uramat, feleségét és az fiát becsületes emberek által kövesse meg tizenötöd nap alatt. Minden költséget is ő térítsen meg az bíró uramnak. Az bíró uram fiát pedig kötelességétől földszabadítjuk, hogy ezentúl szabad legyen megházasodnia. Sőt az leánykérőket is és kivált képpen az itt való lelkipásztorokat tartozik az leányzó megkövetni és az ö kegyelmök becsületét megadni."

Miskolczy Pál deák, mint a leány védője, hiába hivatkozott arra, hogy védence mindösz-Szűr-szabó és tímár-cég jeleivel ellátott rézmetszet a 18. századból

zott. A házasságra előleget vevő párról pontosan ez a bejegyezés tanúskodik:

Csiszár György és menyasszonya 1634. május B én a becstelenség jelvényével, szalmakötéllel mentek esküvőre, aztán pedig kiutasították a városból, „mert Isten és a VI. parancs ellen vétettek."

Csiszár György és felesége kiebrudalása előtt már voltak hasonló ítélkezések. Addig bizonyos tárgyi büntetéseket szabtak ki pl. 1594. okt. 29-én Schuman Simon tanítónak kétezer zsindelyt kellett lefizetnie, mert felesége a házasságkötés előtt szült gyermeket. (Akkor még jobban érzékelték a „zsindely van a háztetőn“ ma is használatos szólás-mondást, amikor a beszélőt tapintatosan figyelmeztetjük, hogy beszédét gyermek is hallgatja.)

Évtizedek múlva még szigorúbban ítélkezett a városi tanács. A templom előtt kalodát állítottak fel, melyben a bűnös elrettentő példaként közszemlére került.

Idézzük teljes egészében az 1695. április

18-án hozott ítéletet.

„Mivel Dudás Gyurka Pusztai Katával, minek előtte elvette volna feleségül Istennek és hazánk törvényének ellene járván és paráználkodván megházasította és terhesítette öt — az ki is lakodalmok után 3 hétre hozta el az gyereket és ezért, hogy először az Istent, azután pedig az ország szoros törvényét szemtelenül általhágta, noha nagyobb és súlyosabb büntetést mind az ketten megérdemelték volna érdemek szerint, mind azon által condescendált az böcsületes tanács arra ifjúságokra nézve: hogy az felső templom előtt publice három vasárnapokon poenitentiát tartsanak, nyakoksze 13 éves és magát gyámja, Grünblath Márton beleegyezése nélkül oda nem ígérhette. A „tiszteletes, nemes, becsületes szent koronának“ titulált bíróság azonban kifejtette, hogy a gyámság a fiuknál 14, a leányoknál 12 éves korban megszűnik és a tizenhároméves leányzó már rendelkezhet saját sorsa felett.

„Az“ leányzó fellebezése miatt 1631. pár. 23-án Jolsván összeült esperességi konvent az ítéletet jóváhagyta és megtoldotta azzal, hogy ha a'leányzó 15 nap alatt az ítéletnek eleget nem tesz, akkor kiközösítik az egyházból és minden szetnséget megtagadnak tőle.

Az elszánt leány az ügyet Kassára, Alaghy Menyhért országbíró elé vitte, amiért az esiperesség 25 forintnyi pénzbüntetéssel sújtotta, mint konok perlekedőt. Ekkor a gyám belátta, hogy az egyházakkal még az országbíró sem húzhat újat és meddő marad a küzdelem az egyház megrögzött felfogása ellen. A pénzbírságot lefizették és a leány megkövetett mindenkit. A forintok csengése mérsékelte az ítélete szigorát is, mert 1631. okt. 6-án megengedték, hogy 1632. ápr. 24 után a leány férjhez mehessen.

Grüblath Erzsébet Iglóra ment férjhez Szontágh Pálhoz, és a bejegyzések szerint 1633-ban Rozsnyón egy halastavat örökölt.

Hány kavicsot gömbölyített meg azóta az idő a Rozsnyó-környéki vadsodrú hegyipatakokbanl Hány millió tonna vaskövet hoztaik fel azóta a föld alól a rozsnyói bányászok! Menynyire megváltoztak azóta az erkölcsi felfogásoki

A megfakult, ódon bejegyezéseik hűvös nyugalma nem nyugtathatja meg a ma emberét, hiszen mai szemmel nézve, az ok nélkül meghurcolt emberek szégyenteljes vesszőfutása érthetelenül furcsa tragikomikumnak tűnik.

MARSSAL

A XVII. század derekán Bocskai és Bethlen után I. Rákóczi György bontogatja a szabadságharc zászlait. Elődjei útját követi, s Erdélyből Kassán át nyugatnak fordnl. Murány ura akkor Illésházy Gábor, a Széchy Éva férje, aki Rákóczinak esküdött hűséget. De a közeli Fülek kapitánya, Wesselényi Ferenc, III. Ferdinánd király ambiciózus híve érdemeket akar szerezni királyánál s ezért arra törekszik, hogy a bevehetetlennek tartott Murány várát elfoglalja s a király hűségére lordítsa. Ez 1644-ben sikerült is, mégpedig vérontás nélküf.

Erről az eseményről számol be Gyöngyösi István, Wesselényi Ferenc titkára, „kamarása", húsz évvel későbben, 1664-ben Kassán megjelent népies nyelvű, dallamos verselésű bistóriás énekében. Gyöngyösi históriás énekében kézzelfogható közeibe lép a rég letűnt Olimposz. Wesselényi Ferenc itt páncélzatával Márs, a hadak ura és szerelmese, a szépségesnek megénekelt Széchy Mária pedig a Vénusz bájával ékes. A nagy esemény elindítója Vénusz’ tia Cupidó, aki „szokott fegyverével szépen ékesítvén Repüld szárnyait a szélnek eresztvén“ Fülekre érkezik s nyilát Wesselényi Ferenc szivébe lövi.

„Nyilra metszett neve Széchy Máriának, Melyet Vénusz maga választott fiának,

Ggy meghatta szivét s foglalta magának, Hogy kívüle módja nincs nyugodalmának." Ehhez írja Gyöngyösi, hogy Mária az erdélyi Bethlen István özvegye, most húgánál, „öccsénél“, Illésházy Gábornénál, született Széchy Évánál él Murány várában. S bár harmadrészben övé a vár, húga inkább csak vendégként kezeli, ami Máriának érthetően rosszul esik.

Weselényi Ferenc Széchy Mária kezét óhajtja elnyerni, de vele együtt Murány várát is meg akarja szerezni. A vár azonban az ország egyik legnehezebben megközelíthető s majdnem bevehetetlen erődítménye: „Ezen a természet többet erősített, hogysem a kőműves munkája készített. Körülötte olyan kősziklát kerített, melynek nézése is fejeket szédített“. Megvívása sok áldozat, sok vér árán is igen kétséges. Nem segít itt sem az erő, sem a fűz. De segít a szerelem találékonysága.“

A Fülek és Murány közti ítahó úrnője, Kürthy Ferencné, felköltözött a várba, de birtokától egyet s mást Nagy János mindenesével hozatott fel onnan magához, mint pl. gyümölcsöt, zöldséget, ami jóval későbben, vagy egyáltalán nem érett be a várban. Ezt a Nagy Jánost környékezte meg Wesselényi Ferenc. Hetven ezüst pénz fejében rábírta, hogy uborkaszállitmányával az egyik uborka kivéjt bele helyén levelet csempésszen be a féltőn és éberen őrzött várba. heveiében ezt írja többek között:

„Légyen az úgy, amint Cupid tégedet Nékem ígért, hozzám mutasd jó kedvedet, Hamarább vőttelek szívembe tégedet, Hogysem szemlélhettem kegyes személyedet.“ Vakmerő ez a levél, hiszen ismeretlenül1 és titkon kér meghallgattatást a szép fiatal özvegynél, aki a levél vételére „Néha minden hevét veszi orcájában, Pirulván láttatik lobbanni lángjában, Néha fejérb gyenge megpirulásában, Mint kertekben rózsa nyári nyílásában“. A levél írója pedig közben türelmetlen és igen aggódó, hogyan is fogadják sorait? S lám, amit szinte remélni sem mert, hozza Nagy János a választ: „Magam is örömest lennék veled szemben, De nem tudok módot mint találjak ebben“. Nagy János megkapja fizetségét a az egymáshoz vágyódó pár hirnöke ezentúl a Mária bizalmi embere: Kádas Márton.

Wesselényi Ferenc igen vágyódik Murányra: „Hogy apró személyét egy gyenge fecskének Vehetném, lenne ez útja szerencsémnek“ — sóhajtja. Legszívesebben fecske-szárnyon szállna be a várba. Mégis nyugalomra, várakozásra kell kényszerítenie magát: „Hétszer mutatta fel a hajnal rózsáit, Annyiszor vette fel ég is gyászruháit“. De nem hiába, mert már fordul Is Kádas Márton s hozza úrnője üzenetét. Megszületett Mária terve. Feltűnés nélkül, a várbeliek figyelmét kijátszva, találkozhatnak. Mária halászat ürügyével távozik a völgybe, ahol pa-