A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-10-09 / 41. szám

Aprópecsenye. Négy személyre). Egy lá­basba két fakanálnyl zsírt teszünk, vagy en­nek megfelelő olajat, majd 60 dkg csontnél­­küli sertés- esetleg borjúhúst megmosunk, megsózunk és a zsír­ra tesszük. Egy na­gyobb vöröshagymát vékony karikákra sze­letelve, hat gerezd fokhagymát apróra vágva rászórunk a húsra és meghintjük kevés paprikával és törött borssal. így tesszük a tűzhelyre és befedve pároljuk min­dig egy kevés vizet öntve aléja. Ha a hús megpuhul, kivesszük a lábasból, éles kés­sel szeletekre vágjuk, majd visszarakjuk. Az így elkészített hús Igen ízletes és köny­­nyü. Bármilyen főze­lékkel tálalhatjuk. A trenchcoat divatja újra feltáma­dóban van, ami nem is csoda, hi­szen a dolgozó nők nagy tömegé­nek leginkább a sportos, minden Időben hordható felöltő felel meg. Képünkön a kabát két divatos vál­tozatát láthatjuk. Az első halvány drapp szinü, barna karimájó gom­bokkal, csattal, és kesztyűvel, mus­társzínű kordbársony kalappal. A másik tengerészkék színben ké­szült, ezüst gombokkal, fehér kesz­tyű és fehér kalap illik hozzá. Elegáns, paprikapiros, meleg gyap­jú őszi köpeny, a kabát színével egyező csontgombokkal. A gombo­lás, az érdekes megoldású kézelő, a gallér és vállrész, széles tűzés­sel van díszítve. Szájrúzsunk le­hetőleg egyezzen meg a kabát szí­nével, ez hihetetlenül emeli az ef­­fektívitást. Fekete vagy sötétkék tartozékokat viseljünk hozzá. <*/t így csinálom Habos lekváros sze­let. (Igen finom). 15 dkg daralisztet, 15 dkg vajjal 15 dkg da­rált dióval, egy marék porcukorral és ‘három tojás sárgájával össze­gyúrunk. Kinyújtjuk és kisebb tepsibe óva­tosan belehelyezzük. Gyenge tűznél sütjük meg. Ha megsült, lek­várral vékonyan meg­kenjük. 18 dkg porcu­korból, egy kávéska­nál ecetből és három tojás fehérjéből sűrű, nagyon kemény habot verünk és rákenjük a lekvárral bevont tész­tára. Visszatesszük a sütőbe egy kicsit szá­radni. jútanácsok: fino­mabb lesz a vagdalt pecsenye, ha egy ke­vés, bármilyen májat hozzávégunk. A kifőtt tészta nem ragad össze és nem ázik el, ha egy kés­­hegynl szódabikarbó­nával gyúrjuk. Izletesebb lesz a májgaluska, ha zsem­lemorzsa helyett liszt­tel keverjük el. MALIK LAjOSNE NEVElÉSRŰL-SZUldKNEK A pubertás „Olyan engedelmes, 16 gyermek volt eddig ... most felesel, vitatkozik, ellenáll, dacol, hazu­dik, kimarad, kritizál, lenéz, megvet, szembe­száll ..." A szülök meggyötörtén panaszkod­nak. —- Erőnkön felül Is elhalmoztuk midennel. Kiegyensúlyozott családi élet vette körül. Nem láthatott rossz példát tölünk. Hát akkor ki a hibás? A barátok, a felnőttek, a társadalom, az egész folyton változó világ? KI vagy ml a felelős a serdülő magatartásáért? A pubertás jelenségei nem valami kórus ren­dellenességek. Éppúgy nem „betegség“ mint ahogy például a terhességet, a szülést sem tart­juk annak. A hasonlat nem véletlen, mert lé­nyegében a pubertás is egyfajta terhesség és születés: a felnőtt ember születése. A serdülő­korban születik meg az önálló személyiség: a felnőtt ember. A serdülő „... elzárkózik, nem őszinte, nem bizalmas. Pedig én nagyon szeretném, ha az vol­na“ — mondja egy édesanya. Hiába szeretné! Eletet adott neki s ez az élet most már nem csupán ,Jkülönálló élet“, hanem akarva, nem akarva „önálló életté" válik. A felnöttéválás ép­pen nem abban áll, hogy elszakad a gyermek „lelki köldökzsinórja“, hogy önállóan érezzen, gondolkozzék, ítéljen, cselekedjék ... „Minden és mindenki más érdekli, mindenütt jobban ér­zi magát, mint otthon“, — így siránkoznak a szülők. A lelki önállósulás szaka­szában ez így van. A serdülő­nek meg kell szoknia a csa­ládon kívül, a világban az önálló életet, társakra kell találnia a barátság, a rajon­gás, a szerelem kapaszko­dóival. Nem lehet visszautal­ni az előző gyermekkorba, akarni kell, hogy felnőtté váljék. Maguk a serdülők akarnak Is ruházkodásban, megjelenésben, szokásokban minél előbb felnőttnek látszani, majd igazán is felnőttek akarnak lenni. így van ez jól, hisz ez a természet, a fejlődés rendje. Ha így van, akkor ml a teedője a szülőnek? Maradjon tétlen? Korántsem. A szülőt nevelés­re, a család melegére épp úgy szüksége van a serdülőnek, mint annak Idején a csecsemő­nek. Csak nem olyan formában! Nem mondhat le a nevelésről a szülő még akkor sem, ha azt a serdülő esetleg kifejezetten elutasítaná. A szülő passzivitása, sértődöttsége helytelen útra vezeti, esetleg a végleges elsza­kadásra. Vállalni kell tehát a nevelést. Sok gondot okoz a pubertálók nevelése, mert a szülök sok esetben félreismerik a serdülök megnyilatkozásait, főleg akkor, ha azokat a gyermekkori, az előző fejlődést szakasz maga­tartásformáihoz hasonlítják. Ez Ilyenféle tilta­kozást vált ki a serdülőkből: „Nem vagyok már gyerekI Ne tartsatok csecsemőnek!“ Meg kell tehát ismerni a pubertás sajátos leki. történé­seit. Ennek sokféle módja van: tapasztalatok kicserélése, könyvek, folyóiratok, előadások, rá­dió útján való tájékozódás, és mindenekelőtt: a saját gyermekeik tartós és sok szempontú megfigyelése, higgadt, jószándékkú, bizalmat sugárzó megértése. Csak egyet ne tegyenek! Ne hivatkozzanak a saját emlékeikre. „En Is voltam fiatal,... űz én koromban ez nem így volt..." Az ilyesminek nincs hitele a gyermek előtt, hiszen az „régen volt..." az más volt... az a középkorban volt. Hivatkozás helyett meggyőző, biztos tudást, megértést vár a serdülő. Ebben az életszakasz­ban a szülőknek hozzá kell segíteniük gyerme­keiket ahhoz, hogy képesek légynek saját ma­guk helyes szokásokat kialakítani, képesek le­gyenek önmagukat nevelni. A serdülőnek emberekről, helyzetekről már kezd kialakulni a „saját véleménye“. Nemegy­szer téves, szélsőséges, bántó Is lehet ez; de ne utasítsa el a szülő gúnnyal, hatalmi szóval, mert csak ellenkezést vagy elzárkózást vált ki. Sőt: maga a szülő késztesse gyermekét az ese­mények feletti ítéletalkotásra, a következmé­nyek számbavételére. Éreztesse azt, hogy őszin­tén érdekli gyermekének a „saját“ véleménye. Hallgassa meg minden témával kapcsolatban, elaondolásalt, féltgkész problémáit — és ne ítélje el, hanem türelemmel, értelmi megokolá­­sokkal mondja el azután a saját véleményét. Az tlyen szónak van hitele, meggyőző ereje, az Ilyen szóból, az tlyen magatartásból megbecsü­lést fog kiérezni a serdülő, s önbizalma erősö­dik, egyhülnek a félelmek, a szorongató érzel­mek. Szabadabb és bátrabb lesz. A szülő nyo­mon tudja követni a fejlődő értelem és az éb­redő érzelem kibontakozását. Egy mindennél tz­­gatóbb gazdag világ felt árulásának lehet ámuló tanúja. Az ö gyermeke ez a világ, ő adta neki az éle­tet. rrT3i21

Next

/
Oldalképek
Tartalom