A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-10-09 / 41. szám
|ozef Ileéko: Szlovák asszony gyermekével Gömöri festők kiállítása RIMASZOMBATBAN, a poliklinika nagytermében szeptember 5-én nyílt meg a gömöri festők kiállítása. A megnyitó beszédet szlovák nyelvein Július Bolfik, magyar nyelven Veres János mondotta. Dr. Midiik István szerint a kiállítással Rimaszombat és környéke hagyományainak ápolásához kívánnak hozzájárulni. Rimaszombatban már az első világháború után bemutatták Gwerk és Bazovszky műveit és rendszeresen szerepelt képeivel Makovits Jenő. Ezzel a kiállítással fel akarják hívni a dolgozó nép figyelmét azokra a művészekre, akik Gömör vidékén éltek. Jaroszlav Auguszta és Rudnay Gyula művei ma már a híres képtárak féltett kincsei közé tartoznak. A korán elhúnyt, igen tehetséges Putra Ede jelentőségét csupán a közelmúltban ismerték fel igazán. Víg Bertalan és Malkovits Jenő életműve viszont lassan feledésbe merül. Mátrai—Makovits Jenő Rimaszombatban született. Tanulmányait szülővárosában, majd a budapesti főiskolán végezte. Gwerk Ödönhöz és Mikulás Galandához baráti szálak fűztek. Főként tájképei, népi életképei és arcképei ismer‘ek. Tájképeinek témáját főként Rimaszombat környékéről, a Murányi-hegységből, a Felső- Garam és a Magas-Tátra regényes tájaiból merítette. Ezek a képei tűnnek ki a téma valósághű megragadásával, szinézésükkel és szerkezetükkel. Ezek a képek az akkori festészet kiváló alkotásai közé sorolhatók. Olajképei mellett jelentősek akverelljei, rézkarcai és pasztellképei. Szobrászattal is foglalkozott. Művészetében a realista és impresszionista tradíciókból indult ki, melyekhez hű maradt egész életében. Víg Bertalan munkásságát kevés kép ismerteti, mégis nyilvánvaló, hogy a művész fejlett rajz- és színtechnikával rendelkező alkotó volt. A rimaszombati gimnáziumba járt, képzőművészeti tanulmányait a budapesti főiskolán végezte, mint Gömör vármegye ösztöndíjasa. |A főiskolán Hegedűs, Balló és Ferenczy Károly kiváló tanítványa volt. Az első világháború kiragadta az alkotó munka csendjéből, 1917-ben Turkesztánban került fogságba, majd a taskenti iparművészeti főiskola tanára lett. A művész akkori képeinek kiegyensúlyozottsága és közvetlensége arról tanúskodik, hogy Víg meghitt viszonyba került azzal a környezettel, ahová a sors szeszélye vetette. Taskentben kedvező körülmények fogadták és sok egzotikus motívumot talált. A pelsőci Rudnay Gyulát, aki Münchent, Rómát, a modern festők Mekkáját, Párizst is bejárta, a hazai föld szeretete hozta vissza. A tanyák eietét csak kevesen tudták úgy megjeleníteni, mint Rudnay. A fényhatások drámai ellentétében valami fenyegető feszültség búvik meg. A föld népének minden búját, keservét, lefojtott és mindig kitörni kész lázadását is beleírja a tájképek barázdáiba, az erdőszélek sűrű lombozatába. A magyar portréfestészetet is számos megkapóan szép ábrázolással gyarapította. A kiállításon helyet kaptak Cseh Lajos, Holéczy Miklós, Jozef Ileéko, Schwalm Nándor és Tichy Kálmán művei is. A gömöri festők kiállításán Vígh Bertalan: Női tanulmányfej i TJ.ZZB odrog közben árom éve járt utóidéra Bodrogközben az Ifid Szívek. Akkoriban több bírálat érte az egyes müsorszámokat savónkban. A bírálatok részben jogosan voltak, amit a igazgató, Vtczay Pál, és a koreográfus, Kvocsák József megszívlelt. Ezt bízonyítfa új műsoruk összetétele ts. Itt már a magyar népművészet van túlsúlyban, tehát az együttes e téren sokat fejlődött. A Bodrogközben tervezett fellépéseiken —- Nagykaposon, Kístárkányban, Leleszen, Ktrályhelmecen — tánc- és zene- és énekszámaikban a magyar népi hagyomány szólalt meg, igazi művészi formában. Mindenütt nagy sikert arattak és az nemcsak a művészi kivitelnek köszönhető, hanem a magyar folklórhoz való visszatérésnek is. Ez a műsorösszeállítás sokkal közelebb áll a néphez, mint az >lőzö. Itt nincs erőltetettség, mesterkéltség, csak tiszta népi művészet színes, gazdag előadásban, érthető és művészt formában. Ogy vélem, magyarlakta falvaink, városaink közönsége ezt várta és a Jövőben is ezt várja a kiváló együttesből. Nem Igaz az, hogy a népnek már unalmas a népi tárgyú dal, tánc, stb. Ellenkezőleg, igenis felvidítja, lélekben, gondolatban egyaránt, helyreállítja a művészetről alkotott nézeteinek egyensúlyát, hiszen lelkileg és idegileg is zavarólag hát már az úgynevezett modern művészet, amit a falvak egyszerű, becsületes népe igen nehezen ért meg és fogad be. Persze nem vagyok én sem ellenzője a modern művészetnek, de mindennek van határa. Erről győzött meg bennünket az Ifjú Szívek e csoportjának fellépése. Szeretnénk, ha továbbra Is ezen az úton haladnának. Szép, igazi magyar népművészetet láthattunk és hallgattunk nagyra becsült együttesünktől. Sok tapsot és elismerést kaptak. A műsor első száma Liszt Ferenc Ünnepi dala volt, melyet kitűnően adott elő az együttes ének- és zenekara. Utána egy népi tánc, a Csárdás következett Kvocsák és Kuckó feldolgozásában. A táncosok igen nagy sikerrel, kiválóan adták elő ezt a számot. A tánc után igazán megfőtt a közönség kedve, s már nemcsak sejtette, de tudta is, hogy most azt kapja, amit várt. Es ezúttal nem csalódott. A kedvet és a hangulatot csak fokozta Németh Párom bodrogközi népdala. Igen, ez kell idei Szívhez szólónak érezte a közönség a kelet-szlovákiai táncokat ts. A táncot Kodály és Bárdos népdalfeldolgozását követték az énekkar előadásában. Egy népballada ts szerepelt a műsorban. Az előadás első része az impozáns Zoborvtdékt lakodalmassal zárult. A szünetben igen sok vélemény hangzott el a nézők részéről. A vélemények egybehangzóak voltak: szép volt, érdemes volt eljönni. Kár, hogy gyakrabban nem láthatunk ilyet. Hát igen, én is csak ezt mondhatom, annál is inkább, mert annyi mende-monda után kellemesen meglepett az Ifjú Szivek. Meglepetésem teljessé lett a műsor második részében, amikor felcsendült Bárdos „Tllinkós“- a az énekkar előadásában. Az énekkarnál meg kell azért jegyeznem, hogy a tenorista fiúk agyszer-egyszer bizony hamisan énekeltek. Ettől eltekintve igen JÓ benyomást kelt mind az énekkar, mind a zenekar. Nagyon tetszett a Pásztortánc és a Martost gyertyástáns is. A Pásztorláncnál különösen kt kell emelnünk a táncosok ügyességét, a pásztorbotok hibátlan forgatását, a végig kitartó ritmust. Az együttes műsorából nem hiányzott a Cigánytánc sem. Talán ez aratta a legnagyobb sikert, hiszen nagyszerű volt a tánc ritmikája, a ruhák színpompás összeválogat ása, a gyakori helyzetváltoztatás, a közbe-közbeiktatott párszavas szöveg, ami csak fokozta a hatást. Rafter Lajostól is hallhattunk egy'-két szép népdalfeldolgozást. A műsor utolsó tánca, a „Fonóban“ volt. Azért soroltam fel majdnem minden műsorszámot, hogy ezzel is igazoljam fentebbi állításaimat. Igazi, tiszta népi hagyományokra épült az egész műsor, amtt a bodrogköziek láthattak. Befejezésül, a teljesség kedvéért be kell vallanom, hogy szólnt kívántam az együttes nehézségeiről, problémáiról is, amelyekről az igazgató, Vtczay Pál beszélt, de ezúttal nem akarok ünneprontó lenni. Ügy vélem azonban, hogy hasznos lenne az együttes jövője érdekében foglalkozni e problémákkal is, mert az itt élő magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgároknak ez az egyetlen igazán művészt együttese, amely népi kultúránkat és hagyományainkat hivatott ápolni, bár ez az együttes is csak félhivatásos. TÖRÖK ELEMÉR
