A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-09-25 / 39. szám
Gyermekek vagy felnőttek ? Egy alkalommal családi ünnepségen vettem részt: az érettségi előtt álló, legidősebb fiú születésnapját tartották. Ott voltak a fiú barátai és néhány rokon. Korkülönbségre való tekintet nélkül fesztelenül viselkedett mindenki, élénken beszélgettek, tréfálkoztak, táncoltak, énekeltek. Hirtelen vitatkozó csoport vonta magára a figyelmet. A vita tárgya az volt: gyermekek vagy felnőttek-e a Jelenlevő fiatalok? A vélemények természetesen a vitatkozók kora szerint oszlottak meg. A fiatalok ezt bizonygatták: — Megkaptuk a személyazonossági Igazolványunkat, ás a törvény előtt felelőseit vagyunk viselkedésünkért. Ez a felnőttség fokmérője. Elvégeztük az Iskolát, pályát választottunk. Életkorunk önállóságot követel meg tőlünk, ami azt Jelenti, saját belátásunk szerint cselekszünk, építjük életünket, és még akkor se vetjük alá magunkat az idegen^ elgondolásoknak, Ízlésnek, ha ezek szüléinktől származnak. A felnőttek így erősködtek: — Nem, ti még gyerekek vagytok. A személyazonossági Igazolvány és a törvény előtti felelősség csak részleges elismerése a felnőttségnek. Vajon tényleg képesek vagytok-e rá, hogy tudatosan és teljesen- feleljetek önmagátokért? Ezt a képességet még meg kell szereznetek, ez pedig nem megy a felnőttek segítsége nélkül. Igaz, pályát, életutat kell választanotok. De hogyan teszitek ezt, ha nem rendelkeztek a szükséges ismeretekkel és tapasztalatokkal, melyeknek ml, szülők, a birtokában vagyunk? Csak ml tudjuk megmutatni a helyes utat. Igényt tartotok az önállóságra? Hisz el sem tudjátok tartani magatokat, a szülők keresetéből éltekl Ha pedig így áll a dolog, engedelmeskedni tartoztok szüléiteknek ... A vitatkozó felek nem Jutottak közös nevezőre. Később gondolkoztam a vita lényegén, s rájöttem, hogy nem Is történhetett volna másképp, mindenekelőtt azért nem, mert mindkét lél elkövette ugyanazt a hibát: nem átmeneti állapotként értékelték az Ifjúkort. A felnőttek úgy értelmezték, mint a még folytatódó gyermekkort, az Ifjak pedig, ellenkezőleg, azt állították, hogy már teljesen átkerültek a felnőttség állapotába. Próbáljunk kiigazodni ebben. Igen, a kamaszoknak Igazuk van: a személyazonossági igazolvány és a törvény előtti felelősség kétségkfvüli elismerése anpak, hogy a gyereknek benőtt a fejelágya. Ugyanakkor Igazuk van a felnőtteknek Is: ténylegesen Is azzá kell lennie az Ifjúnak, amit formálisan már elismertek róla. Tessék megtanulni felnőttnek lenni! Erre megtanítani a gyereket: a szülők egyenes kötelessége. Dehát hogyan kell tanulni és hogyan tanítani? WAITER MESTER A hajdúszoboszlól Béke szálló strandián fürdés közben a medencéből felfigyeltem Walter mester kellemes és a budapesti TV képernyőjén keresztül fól Ismert hangjára, amint az üdülő háziasszonyoknak hasznos főzést tanácsokat adott. Odalopództam a gyűrűbe és lestem azt az alkalmat, amikor elbeszélgethetnék vele. Nagysokára ez sikerült. Elmondotta, mint kiváló pedagógus jutalomképpen jött ide üdülni feleségével együtt. Szívügye a konyhaművészetre nevelni azt az ifjúságot, akik e szép szakmát választják hivatásul. A szakmát a budapesti Ritz szállóban 1928- ban kezdte, később a dunapartt Nagyszállóban folytatta és tökéletesítette tudását. A felszabadulás után a Palace szállóban, mint konyhafőnökhelyettes működött, majd pedig a Belkereskedelmi Minisztérium felkérésére 1954. szeptemberében meginduló vendéglátóipart szakiskola oktatója lett. Walter mester ttzenkétéves pedagógtat müködáse alatt mintegy 1200 szakembert nevelt. Walter elmesélt, hogy bár nagyobb anyagi előnyökre tehetett volna szert, mégis a ftata-Vannak fiatalok, akik utánozni kezdik az Idősebbeket: dohányoznak, ellentmondást nem tűrő hangon beszélnek, egyszóval, csak a külsőségeket veszik át, és legtöbbször nem a legjobbakat. A tényleges felnőttség pedig: feltétlen önuralom, képesség a nemes életcélok kiválasztására, és küzdelem azok eléréséért, miközben minden mást ennek vetünk alá. Az Ifjak néha nagyon leegyszerűsítve döntenek: „Már nem vagyunk gyermekek, s mint a felnőtteknek nekünk Is Jogunk van a szerelemre“. A felnőttek azonban tiltakoznak: „Tekintettel arra, hogy még nem álltok készen a házasságra és a családalapításra, még csak gondolni se merjetek a szerelemre. Megtiltjuk, hogy találkozzatok és barátkozzatok egymással. Számotokra most a tanulás a legfontosabb, ne merészeljetek mással foglalkozni“. Vajon okos dolog-e szemet hunyni a természet e jelensége előtt? Akár akarják a szülők, akár nem, a tegnapi kamasz mára fiatalember lett. S ettől semmi sem változik meg, hogy ezerszer is elismétlik: „Nem, nem, te még gyerek vagy“. Az bizonyos, hogy az Igazi szerelemhez nem elég a fizikai érettség: élettaoasztalatra, lelki, erkölcsi és honpolgári érettségre is szükség van. Hiszen a férfi és a nő szerelme nem egyszerűen csak biológiai érzés: telítve van az emberi kultúra minden gazdagságával. Gyönyörű virág ez, amelyben megtestesül minden, ami az emberben szép, okos és Jó. Az Ilyen szerelmet szintén tanulni kell. De nem akkor, amikor eljött a házasságkötés Ideje, hanem Jóval előbb. E tanulás legtermészetesebb iskolája a fiúk és lányok közötti barátkozás. Gondoljunk csak arra, hogy milyen értelmetlen és sértő a fiatalok számára az a félelem, amellyel egyes szülők az Ilyen barátságot fogadják: „Ne merjétek! Tejfeles szájunk!“ Ez legtöbbször ellenkező eredménnyel Jár. Ha a fiatal szerelem nem a szabad barátság, nem az emberi melegség és tiszteiét légkörében érik be, hanem félve bujkál, nem képes felemelni az embert, nem nyújt igazi boldogságot. Később azonban ugyanezek a szülők csodálkozva kérdezik majd önmaguktól: miért nem boldog fiuk vagy lányuk családi élete? S valószínűleg nem lesz bátorságuk beismerni, hogy ők maguk azok akik nem készítették elő gyermekeiket az igazi szerelemre, a valódi boldogságra. A szülők szerepe ebben a kérdésben azonban nem szűkül le arra, hogy „teljes szabadságot“ nyújtanak a gyermekeknek. Kell, hogy Joguk legyen a tanácsadásra és a bölcs szigorra, amire a serdülő gyermeknek nagy szükségük van, amikor az emberi kapcsolatok e bonyolult területére lépnek. Ezt a Jogot azonban csak a fiatalok érzésvllágának tiszteletbe tartásával lehet megszerezni. lók nevelése mellett döntött. Az utolsó 10 évben nappali oktatói munkája mellett este a konyhában főzött ts, hogy a felnövő szakács-ifjúságot a gyakorlatban is oktassa. Beszélgetésünk folyamán megtudtam, hogy Walter mester Münchenben és Brüsszelben ts járt, ahol a magyar szakácsmüvészet hírnevét öregbítette. JÓ volna, ha mi ts közelebbi kapcsolatot teremtenénk vele. A nyári vakáció alatt, amikor neki ts szabadsága van meghívnánk őt, és a mi szakácsipari tanulóinknak ts szívesen átadná nemzetközi tapasztalatait, vagy pedig nevezetes hotelek és fürdőhelyek konyhavezetőinek és szakácsainak gyakorlati bemutatókat és elméleti eladásokat tartana egy vagy kéthetes tanfolyamon, melyen az egyes külföldi országok különös specialitásait elsajátíthatnák. Világhírű fürdőhelyeink hírnevét nemcsak csodás thermál vizein, hanem a speciális ételeken keresztül is méglobban megismernék a külföldi turisták. Felhasználva az alkalmat megkértem Walter mestert legyen szíves egy-két jó receptet diktáljon le a Hét olvasót számára. Sertés borda Pékné módra Hozzávaló 4 főre: 40 deka sertés borda 5 szelet, 15 deka hagyma, 40 deka burgonya, 10 deka zsír, 2 deka só. A sertés bordákat hústörővei meglapítjuk, A fémhatású női ruhaanyag egyre nagyobb tért hódit e divat-világban. Képünkön „arany“ ruha, különböző háromszögű színes fémekkel díszítve. Őszi hajviselet újdonság, amelyet az ókori egyiptomi nők fésülködésl módja inspirált. bevagdaljuk, megsózzuk, megtisztítjuk és kevés zsírban készre sütjük. A vágott főtt burgonyát kis zsírban pirosra sütjük, leszűrtük és a megmaradt zsírban a vágott hagymát sütjük meg, azt ts leszűrtük. A burgonyát és a hagymát összeforgatjuk, és a tálra helyezett húsra halmozzuk. Kassal rostélyos: (5 személyre) 5X10 deka marhafelsál szeletet húsverővel vékonyra klütögetve, 20 deka kockára vágott főtt sonkával 2 darab nyers egész tojással 5 deka liszttel tetszés szerint só és borssal és kevés tejfellel ízesítve sűrűre befűzzük. A rostélyosba betöltlük, becsomagoljuk hengerszerüen és vékony spárgával átkötözzük kevés forró zsírban gyorsan átsütjük, majd pörkölt lében pároljuk készre, ha a hús puha, akkor kivesszük és 3 dl tejfölt, 5 deka liszttel elkeverünk és a pörkölt léhez öntve átforraljuk. A mártást meqszűrjük, a tálra öntjük, a rostélyosról a spárgát eltávolítjuk és a húst felszeleteljük és úgy helyezzük a mártásba, hogy a töltelék látható legyen. Galuskát vagy rizst adunk hozzá. A rostélyos tölteléke: 2 tojás, 20 deka főtt sonka, 1 deci tejföl, 5 dkg liszt, 1 deka só és fél deka törött bors. HOFER LAJOS 21
