A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-09-25 / 39. szám

Nem az első eset a civilizáció történetében, mikor az ember a javára szánt találmányt maga ellen fordítja - visszaél vele

A kezelés utolsó fázisában, az LSD hatása alatt, a betegnek sikerült újra átélnie gyermekkorának kellemetlen szituációit. Megértette, hogy a jelen helyzeben tulajdonképpen értelmetlen és céltalan módon még mindig az apa vonzódásáért, kegyeiért, szeretetéért harcolt. E felismerés következtében megváltozott a páciens magatartása, munkaársaihoz való viszonya. Végül képes volt kielégítő érzelmi kapcsolatok kialakítására és a normális női szerepnek megfelelő életmódra. Az életkörülményekhez való alkalmazkodással együtt fokozatosan kezdtek eltűnni a neurotikus panaszok is."

Egy eset a sok ezer közül, de bizonyára elegendő bizonyítéka, annak, hogy milyen jótékony hatást fejthet ki az LSD.

De, ahogy az már rendszerint lenni szokott, minden jóban ott a sátán keze is - s az LSD a valóságban sátáni eszközzé válik a laikusok ke-Szertelen jókedv vagy kétségbeejtő szorongás és rettegés, így írják le jés fényképezik) az LSD hatását, ha az a laikus kezébe kerül.

Napjainkban számtalan cikk és riport jelenik meg a világsajtóban egy új vegyi készítmény, a titokzatos LSD borzalmas hatásáról. Hajmeresztő históriákat közölnek az újságok és a képeslapok a „lila álmot" előidéző méreg hatása alatt elkövetett bestiális gyilkosságokról és öngyilkosságokról. Két nyugat-német újságíró Londonba utazott, hogy a londoni művésznegyed, Chelsea egyik létrájában, ahogy mondani szokás, a saját bőrén tapasztalja ki az LSD mámorító hatását. Megvolt a világszenzáció; az esetet, sajnos elég kritikátlanul a csehszlovák sajtó is átvette.

Először is meg kell állapítani, hogy az LSD (a liszergsav dietilamidja) nem valami újonnan felfedezett vegyszer. Már 1938-ban sikerült ielső ízben szintetikus úton — a híres bázeli Sandoz gyógyszervegyészeti gyárnak előállítania, öt évvel később, 1943-ban, a gyár egyik kémikusa, dr. Albert Hofmann kísérletek körben véletlenül megmérgezte magát az LSD-vel. Amikor halíucinációiból magához tért, most már tudatosan használta a készítményt, melyet megfigyeléseinek eredményeivel együtt 1947-ben átadott a bázeli klinikának. Már 1950-től felbukkannak javaslatok a szer orvosságként való alkalmazására, tíz évvel később egy amerikai orvos, dr. Cohen 25 00 kísérlet eredményeiről számol be; azóta az LSD- vel kezelt páciensnek száma természetesen megsokszorozódott. Tehát évek óta ismerik ezt a készítményt orvosi körökben, megfelelő óvatossággal bánnak vele, Csehszlovákiában is gyártják (Lysergamid Spofa); „új“ csak azóta lett, hogy kezdtek botrányosan visszaélni vele.

Az LSD nem a szó szoros értelmében vett orvosság a 'lelkibetegségben szenvedők számára. önmagában ugyanis senkit és semmit sem gyógyít; inkább azt lehetne mondani, hogy gyógyítási segédeszköz (ugyanúgy, ahogy például az operációkhoz használt .altatószereket, narkotikumokat sem nevezhetjük gyógyszereknek). Ha az orvos kezéből kapja a beteg, kellő megfigyelés

A legapránylbb adag LSD Is elegendő, hogy a macska félni kezdjen az egértől. Ennek a drogának katonai szempontból ts beláthatatlan a jelentősége — jegyzi meg a Stern nyugatnémet folyóirat; a londoni vízvezetékbe juttatott fél liter LSD állítólag 12 órára ártalmatlanná tenne 8 mtiltó londonit, anélkül, hogy bárki ts megbetegednék.

és előkészítés után, pontosan adagolva, elősegíti, hogy a felszínre kerüljenek a beteg tudatalattijából azok az élmények és emlékek, amelyek döntő jelentőségűek lehettek a neurózis keletkezése szempontjából. Azt lehet mondani, hogy „kiterjeszti" a beteg emlékezőtehetségét. Segít olyan esetekben is, melyekkel az eddigi gyógyeljárások nem tudtak megbirkózni. Az LSD alkalmazásának egy példájáról így számol be dr. Stanislav Gróf, az orvostudományok kandidátusa, a prágai Lélektani Kutatóintézet dolgozója:

„Leány, 23 éves, hosszabb ideje kezelés alatt súlyos alacsonyabbrendűségi érzésekkel, a neurotikusokra jellemző szorongó érzetekkel (erős szívdobogás, szívszorulás, álmatlanság, túlérzékenység, belső feszültség). Jellegezetes volt részéről, hogy nem tudta beleélni magát a nő szerepébe; szerencsétlennek érezte magát azért, mert nő. Több éven át kezelték minden rendelkezésre álló gyógyszerrel. Legutóbb pszichoterápiás kezelést kapott, LSD ismételt alkalmazásával.

A páciens már az első kezelés alkalmával (az LSD hatása alatt, orvos jelenlétében) kezdett tudatára ébredni, hogy panaszai milyen szorosan összefüggenek nem kielégítő életkörülményeivel. Munkahelyén sok konfliktusa volt főnökével és munkatársaival. Egyrészt vágyott arra, hogy főnöke megbecsülje, másrészt állandóan harcban állt vele. Igyekezett őt kritizálni, rámutatni a hibáira. Férfi munkatársaival próbált versengeni, női kollégáit lebecsülte. Érzelmi életét a kielégítetlenség jellemezte, többszöri csalódáson ment át a férfiakkal való kapcsolataiban. Az esetek jellegzetesen mindig azonos lefolyásúnk: igyekezett bebizonyítani partnerei alkalmatlanságát, hogy többet ér náluk. így aztán minden kapcsolat bizonyosfajta konkurrencia-harccá fajult, s a végén otthagyta a partnere. Szexuális életét sem tudta kielégítően rendezni. Került mindent, ami a női szerepkörrel függött össze: motorkerékpáron robogott, fiúsán rövidre vágott haiat viselt, inkább nadrágban járt, mint szoknyában stb.

A következő kezelések folyamán további mélyebb összefüggések kerülnek felszínre. Egyre inkább feltörnek gyermekkori errifékei. Kezdi érteni jelenlegi problémáinak összefüggéseit a családban kialakult helyzettel, melyben gyermekkorát leélte. Tudatosítja az apa és az anya közti feszült viszonyt. Boldogtalan házasság, gyakori veszekedések, amikor az apa hangsúlyozza a nők iránti ellenszenvét; nena tartja egyenrangúnak őket a férfiakkal, ezt gvakran az anya tudomására hozza. A gyermek vágyik mindkét szülő szeretetére; tudat alatt kialakul benne az az érzés, hogy nem tudia, mint nő, maga felé fordítani az apa vonzódását, tehát tudat alatt kezd egyre jobban eltávolodni a nő szerepétől. Tudat alatt kezdi elutasítani az anya, a szerelmi partner, egyszóval a nő szerepkörét.