A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-09-25 / 39. szám
reszketését: magába szívja és láthatatlanná tesz gondolatot, kételyt, félelmet egyaránt. — Az élet fontosabb! — Ha ez sikerül befelezzük. — Hányszor mondtad már ezt? — Veletek megy a fiú is. Lajos. Indulatos kiabálás hangzik a falu felöl. A gazda figyelms megfeszül, már Darancsol. Indulásra ösztökéli a hat vacogó embert. Háromnak segít felére erősíteni a súlyos dohánvköteget aztán a csónak végére áll és görnyedve hallgatózik. — Lefogták az örláratot — mondta nyugodtan a kerülő. Kis Ideig a part szélén áll. mintha választ várna, aztán elindul lefelé a vízfolyás Irányában. Megcsobban a víz. a láthatatlan Hbasornak csupán reszkető, kapkodó lélekzését hallom. Miért nincs hfd a folvőn? Ä csónak már elszakadt a parttól, mikor Pállal a vízre hatolva szólongatnl kezdi a fiút: Lalos ... Latos... Nem hallani mást. csak az evezők Ideges, rendszertelen csapásait. — Velük ment? a- Nem láttam ... Az Idétlen lőfelek biztosan az eget nézik már. Emelik nvúltlák a nyakukat, egymás keze után tapogatnak lábullhegvre emelkednek . Hangos beszéd ér a parthoz. Erőtlen lámpafénvek keresik a vizet, de csak a szélét vllágítlák meg. «- Pallal — kiált a sötétben egy Ismeretlen hang. Megrándul alattam a csónak. Vízfolyás Irányában. lefelé úszunk, hogy gyorsabban távolodtunk a kereső lámpa fényétől. — Pallal — a törvény nevében szólítom ... Válaszként a gazda erőlködő evezését hal- . lom, a víz nem szól. a víznek nincs külön hangla. — Pallat — Ismerek a fiú hangfára. **• Ott fogták, elkésett... — Pallal... A csónak fözfabokor sűrűiébe merül. Kikötünk. Sietve partra raktuk a szokatlan alakú zsákokat. Pallai azt se várta meg. hogy szárazra húzzuk a csónakot kötésig vízbe gázol és tántorgó locsogó lépésekkel a ladik hátsó részéről hordja a csomagokat. a- Siess! A négy ember ruháiéról porba csorog a víz. Pallal előbb a dohánvköteeeket tapogatta, aztán az embereket néz! körbe. Közel hatol az arcukhoz és külön-külön megnéz^ őket. Csak négyen vannak, kettő htánvzlk. Amazok nem szólnak állnak, toporognak és előre nyútfotf feltel vár'ák. hogy csobbanion előttük a víz. — Pallat a törvény nevében szólítom hangzik a túlsó partról. — Utolsónak lőttek — mondta a sötét. Kőzetről hallom a reszkető szavakat, mintha súgná valaki: „Utolsónak lőttek“. Egy darabig fogtam a kis Tömöri kezét, dé á közepe tátt elengedtem ... Hallottam valami csapkodást, gondoltam úszni kezdett. — Tomortjitán ki lőtt? — Fodor Andris. Pallal a folyóba gázol és meggörnyedten sz'őlongatta a vizet: “• 'Andris. Tömöri... f Senki sem mozdul utána. A vfz verődő csofi- Baná"» elül. Mindenki a válaszra vár. Pallal tovább gázol bangla már a hörgéshez hasonlít. — Andris... I “ Én hallottam valami csapkodást, azt hittem tűnnek .. Megborzongok úgv érzem, fildee vízszítta szál haitik a fülemhez. Pallat alakfát már nem látni, a vfzcsobogás beletörik a csendbe mintha nehéz testű ha! vágódna a vfz színére... A mélvből úszott felfelé, egvenes tartással elröppento*ta 8 sötét tükröt. 8 fotvö sötét tükrét . . Aztán megszűnt a szőke vfz htdeee a” Izmos usznnvok hiába kavarták a levegőt étmozdul a sötét tükör 8 fiatszemet ts vonzzák a cslttaeok... Oldatról, dóit testtel nézve Is szépek a csillagok, szebfi. mint 8 vfz mélysége... Csattanva. vízlapályrB esik 8 ha! él “Heten teste. — Andris .. J Idegenül hasit Belém az ordítás: örvény sodorná Pallat fiangtát. mélvból 8 magasba. — Hot vagytok?... Ne Hesszeték Andris! .. s— Az Isten tegyen fiozzáluk Irgalmas — súgja mögöttem a vízszítta szál. >— Tömöri... K kétségbeesett szSIóngatásra 8 csend válaszol, 8 csend előtt suttogás alázkodtk, ffolytatlukj a spicli únos-úntalan szimatol; érdekes, hogy a szekfű, az őszibarack és □ dinnyé illatát érzékeny orra ellenére sem érzi I a gumibotból sohasem lesz olyan síp, mint a fűzfa vékony botjaiból az egyenruhának tökmindegy: nagy nyugalommal feszült Hitleren is, anélkül, hogy gombjai önként lepattogtak, zsebei felrobbantak volna, s a két kabátujj sem rikoltotta: ilyen kezekre nem simulok I a kardlapok úgy csattognakpattognak a „lázadókon", mint mesebeli furkósbot a csaló kereskedőn nincs példa rá, hogy akár egyetlen kardlap is megkísérelte volna szén nő közelébe férkőzni, s finoman odasimulni annak idomaihoz apuska és az ágyú tulajdonképpen testvérek; csak az egyiknek vastagabb a torka, így a hangja is. Ironikusan azt is mondhatnám, hogy a kis, vékony emberek, a nagy, vastag ágyú nagy, vastag emberek puszítására szolgál. Bármilyen térfogatú és alakú embert mészárolnak azonban, az özveqyek, az árvák és a szeretők eavformán szomorúaki (1966) BATTA GYÖRGY IAROK KORUL, EZEN A CSILLAGON, SZEMEM TORKOLAÍTUZEI PILLANATOKKÉNT VILLANNAK, ORAM MÁSODPERCENKÉNT DÖRDÜL: ÉS MÉG MINDIG NEM PUSZTÍTOTTAM EL MINDEN ROSSZAT I Illusztrálta VARGA LAJOS BATTA GYÖRGY 13
