A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-09-18 / 38. szám

(Befejezd rísz) Az erődítmény parancsnoka ideges lett, mert a szinte végelláthatatlan tömegben témádé indiánok égé fák­lyákat hajítottak a fából készült épü­letekre. Több helyen lángok csaptak a magasba. A sáncokon harcoló kato­nák elhagyták állásaikat, a tűz oltá­sánál segédkeztek. Ezzel a kapitány nem számított. — Átkozottak! — ordította —, mi­lyen katonák vagytok, ha ezek a rü­hes férgek azt teszik, amit akarnak? Dühösen járt fel, alá, majd a meg­bilincselt Tujunga előtt megállt, s pisz­tolyát a fiatal Indiánnak szegezte. — ügye, félsz, te patkány?! Nem, én nem lőlek agyon, mert minden golyóért, amit belétek lövünk kár! Saját kezemmel téplek most darabok­ra! A kapitány közelében ácsorgó ti­zedes azonban megelőzte parancsno­kát. Tujungára támadt. Ogy látszik, érdemeket akart szerezni. Elkesere­dett harc, nagy küzdelem folyt ket­tőjük közt. A tizedes ereje már fogy­tán volt, amikor Tujunga észrevette a közelben levő robbanószerrel teli lá­dákat Minden erejét összeszedte, s végső támadásra készült. Bár keze bilincsben volt, a tizedes kezéből ki­ütötte a revolvert, s megkaparintotta azt. A következő pillanatban hatalmas robbanás rázta meg a levegőt. Tujun­ga egy dinamlttal teli ládába lőtt. Az erőd keleti, része szinte pillanatok alatt lángokban állt. A tűzharc azon­nal megszűnt. Tujunga és a tizedes holtan feküdtek egymás mellett... A hatalmas robbanás légnyomása vég­zett velük. Taylor tábornok ebben a pillanatban érkezett vissza portyázásáról. Haw­kins. Old Shatterhand barátja már mindenről tájékoztatta. A kapitány is megsebesült. Éppen sebesült karjával bíbelődött, amikor észrevette a tábornokot. Idegességé­ben és félelmében ordítozni kezdett: — Mire vártok? Miért nem pusz­títjátok az átkozott rézbőrtt férgeket? Tűz! Taylor tábornok azonban határozott hangon más parancsot adott: — Állj! Tüzet szüntess! Néma csend nehezedett a katonai erődítményre. Csak a tűz pattogása hallatszott. Taylor tábornok magához kérette a kapitányt, lefegyvereztette, majd börtönbe vetette. Winnetou harcosaival azonnal ki­szabadította Old Shatterhandet. Na­gyon szomorú volt, amikor nevelt fia, Tujunga holttestére akadt. Csak ne­hezen tudta visszatartani könnyeit. Tujungát, akit fiának fogadott, na­gyon kedvelte. Hawkens is szomorú­an állt Winnetou mellett. Old Shatter­­handdel szomorúan nézték Tujunga élettelen testét. — Tujunga fiatal életét áldozta fel — mondotta szomorúan Winnetou —, hogy testvérei békében élhessenek. Az indián őslakosok és a telepesek aláírták a békeszerződést, mely mind az őslakosoknak, mindpedig a becsü­letesen dolgozó telepeseknek egyfor­ma jogokat biztosított. Old Shatterhand, Winnetou testvére és fegyvertársa ismét búcsúzott, hosz­­szú útra készült. — ígéretemet teljesítenem kell — mondotta Winnetounak. Falómét el kell kisérnem ... — Vége — Az Indián harcosok szinte végelláthatatlan tömegben támadtak Hatalmas robbanás rázta meg a levegőt, az erődítmény keleti része szinte pillanatok alatt lángokban állt. Winnetou és Old Shatterhand szótlanul nézték Tujunga élettelen testét. Winnetou és Old Shatterhand búcsúztak, a vasútépítő ellenőr, ismét hosszú útra kelt...

Next

/
Oldalképek
Tartalom