A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-09-04 / 36. szám

Az erődítményben izgatottan várták az indiánok támadását Az erődítményben mindenki harcra készen éllt. Izgatottan vér­ték az indiénok támadásét. Az iz­galom az indián harcosok köze­ledtével egyre fokozódott. A vil­­lémsebesen érkező, majd visszaszá­­gnldó indiánokra nem lőttek. A ka­pitány nem adott parancsot a tűzre. Soha sem látott, hatalmas tö­megben közeledtek az indiánok. A kapitány azonnal látta, hogy nagy harcra kerül majd sor, mert az indiánok ügyes hadmozdulatok­­kai kerítették körül az erődít­ményt. A kapitány dühé már alábbha­gyott. Most már nyugodt volt, mert elérte célját. Harcra provokálta az indiánokat, hogy a tábornokának bebizonyíthassa majd azt, hogy azok támadtak, az indilinoknak eszük ágában sincsen békében él­niük. — Engem senki sem vádolhat majd azzal, hogy én kezdtem a harcot — mondotta cinikusan ka­tonáinak. Most majd a tábornok-, nak is be kell látnia, hogy ezekkel a rühes férgekkel nem lehet bé­kében élni) Az indiánok közben már annyira megközelítették az erődöt, hogy látni lehetett a harci jelekkel be­festett arcukat. Az indiánok ha­talmas tömegben vették körül az erődítményt. Mind lóháton voltak, teljes fegyverzetben. Amikor már egészen közel ér­tek, a kapitány tüzet nyittatott. Agyukkal lövetett az Indiánok kö­zé. A váratlanul leadott ágyútfiz sok indián életét ontotta ki. Winnetounak, az apacs indiánok főnöknek igaza volt, amikor azt mondotta, hogy az erődítményt vé­dő katonák nagy előnyben van­nak. Kitűnő puskákkal, ágyukkal rendelkeztek és az erődítmény nagyszerű védelmet nyújtott az Íjakkal felfegyverzett indiánokkal szemben. Az indián harcosok azonban nem törődtek az első tűz utáni nagy veszteséggel. Ojrarendezték soraikat és újabb rohamra indul­tak. Most azonban már nem tö­megben, hanem kisebb csoportok­ban, egyszerre több helyről, rajta­ütésszerű támadásokkal kísérletez­tek. Az indiánok újszerű támadásai meglepték a katonákat, akik elke­seredetten védekeztek. Hullámsze­rűen, egymás után támadtak az in­diánok, szinte megállás nélkül. A sáncokon elhelyezkedő katonák azonban sorra visszaverték a tá­madásokat. Már-már úgy látszott, hogy végleg sikerül az indiánok támadásait letörni, amikor újabb, pihent csoportok támadták az erő­dítményt. Ezek a harcosok már oly közel merészkedtek, hogy az erő­dítménybe becsapódtak az első nyílvesszők. Majdnem minden nyit célba talált, majdnem minden nyíl­vessző egy katona életéi ontotta ki. Már mindkét oldalon nagy volt a veszteség, a küzdelem azonban nem hagyott alább, sőt egyre el­keseredettebbé vált. Sok indián harcos esett el, helyükbe azonban új harcosok léptek. Winneton jó haditervet válasz­tott ... A katonák ellenállása ki­látástalannak látszott. Soha nem látott tömegben közeledtek az indián harcosok ... Tűzi — adta kt a kapitány a parancsot A katonai erődítmény helyzete válságos volt...

Next

/
Oldalképek
Tartalom