A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-09-04 / 36. szám
* "A* Nagy Irén Disneyland, Black Hills, Hoover Dam A Disneylandról nem akarok sokat beszélni hiszen mindnyájan voltunk már valamiféle vidámparkban, ahol gyermekkacagás tölti be a teret. Tehát képzeljünk el egy angolparkot, amely talán ötszázszor vagy ezerszer nagyobb, mint amilyent már láttunk. A bejáratnál kezdődik a Main Street. Ez az utcácska Amerikát idézi az 1890—1910 közötti években. Minden tökéletes, minden korabeli, csak minden egy számmal kisebb, mint a valóságban. Innen eljutunk a Holnapországba, ahol a technika összes vívmányát felhasználták a gyermekek szórakoztatására. Képzeletországban mesék és mesealakok elevenednek meg előttünk. Hófehérkétől kezdve Némó kapitány hajójáig. A Telepesországban Amerika őskorát láthatjuk. Hajón, villamoson, vagy öszvéren járjuk be az óriási területet, míg körülöttünk tarkaruhás és tollas Indiánok végzik napi tevékenységüket, természetesen illő fizetség ellenében, hiszen a színdarab szereplői ők is. Innen jutunk el Kalandországba. Beülünk egy piros-fehérre mázolt dereglyébe, s a hajó úszik lefelé a vízen. A dzsungelbe érünk, krokodilok és vízilovak támadták meg hajónkat, de vezetőnk, aki nemcsak a hajót kormányozza, hanem az idegenvezetői tisztet Is betölti, előveszi pisztolyát, lövés dördül el és a víziszörnyek eltűnnek a mélyben. Rögtön a Disneyland bejáratánál (csak egy oldalon van a bejárat és kijárat számtalan kapun keresztül) az első épületet, amit meglátunk „Nagy pillanatok Lincoln úrral“ feliratú tábla díszíti. Lefizetjük a belépődíjat, elfelejtettem mondani, hogy a belépőjegy ára 2 dollár 50 cent és ezért tízféle „szolgáltatást“ vehet az ember igénybe. Bemegyünk egy kis mozihelyiségbe, ahol Lincoln életéről készült rövid színesfilmet vetítenek, utána átmegyünk egy miniatűr színházba. Szétnyílik a függöny, a színpadon csak egy karosszék, benne ül Lincoln megszemélyesítője. Tökéletes a maszk. Méltóságteljesen felemelkedik és beszélni kezd. Igaz meghatottsággal hallgatjuk a nemes egyszerűséggel, kevés gesztussal elhangzó szavakat, idézet Lincoln egyik beszédéből. Csak amikor visszaül a székbe, veszem észre, hogy túlságosan mereven mozog. Ezzel akarja talán Lincoln nemes méltóságát kihangsúlyozni? „Nem színész, hanem bábu“ súgják a fülembe, s ettől kezdve Disneylandben minden gyanús, a saját szememnek Is csak másodszorra hiszek. Black Hills Dakota államban van egy hegyvonulat, amely a legenda szerint akkor keletkezett, mikor Paul Bunyan eltemette kék ökrét. A valóság az, hogy a szél, fagy, vihar és eső alakította ki, s legmagasabb csúcsait az idő vasfoga annyira lekoptatta, hogy csak a gránitsziklák meredeznek az ég felé. Ezt a hegyvonulatot az őslakó indiánok szent területként tisztelték, ahol a viharistenek laknak. Fehér ember 1870-ig itt nem telepedett le, csak amikor az aranybányákat megnyitották, akkor özönlöttek el becsületes munkások és kalandorok egyaránt. A vadnyugat legromantikusabb figurái, Buffalo Bill és társai éltek ezen a vidéken. Nevét az indiánoktól kapta a hegylánc. Black Hills — Fekete hegyek. Kiemelkedő csúcsa, a Rushmore hegy körülbelül közepén fekszik. Ha felnéz az ember a Rushmore-ra, ugyanazt érzi, amit az Egyiptomban járó turista érezhet, ha megáll a gizehi Szfinx előtt. Washington, Jefferson, Lincoln és Theodor Roosevelt néz le a földi halandóra az ég közeléből, de nem szoborrá meredve, hanem olyan emberi arckifejezéssel, amely az illető elnök munkájával és lényével teljes Összhangban van, Washington az Egyesült Államok megalapítója, Jefferson A Függetlenségi Nyilatkozat megszövegezője, később elnök, s „Louisians Purchase“, a loulsianai vásárlás aláírója (Franciaországtól óriási területet vúsíárolt meg az Unió 15 millió dollárért), Lincoln az Unió megőrzésének, T. Roosevelt az ország terjeszkedésének és fellendülésének szimbóluma. A nemzeti emlékmű alkotója John Gutzon de la Mothe Borghum 1927-től egészen 1941-ben bekövetkezett haláláig dolgozott művén. A szoborcsoport nem készült el teljesen, de fia, Lincoln Borghum, aki tizennégy éven át apjával együtt dolgozott, 1941 végére befejezte, hogy ezer és ezer éven át hirdesse négy nagy álamférfi és nagy ember dicsőségét. Canyon, csak repülőgépről láttam, de azt hiszem, így teljesebb képet kaptam róla, mintha személyesen bolyongtam volna a sziklák között. Fényes napsütésben, déltájban jelentette a pilóta, hogy most a Grand Canyon fölé érünk, s ezért lejjebb ereszkedünk. Mintha a föld kettérepedt volna, ilyennek láttam a magasból, a szakadék közepén 1500 méter mélységben folyik a folyó, s az volt az érzésem, ha két mesebeli óriás nekirugaszkodna, hogy összetól- Ja a folyó két oldalán lévő meredek sziklafalat, a két rész pontosan egymásba illene. Megérkeztünk a vízierőműböz. Parkolóterület az autók részére, kiszállunk és gyalog megyünk tovább. Büfék, ahol az amerikaiak már-már nemzeti eledele a Hot Dog (forró kutya, egyébként virsli sülve) és a Hamburger (darált marhahús hirtelen megsütve) kapható, Coca Colával és más frissítőkkel egyetemben. Egy kis pavilónba megyünk, ahol a Colorádó folyó és környéke makettjét láthatjuk, s utána magához az erőműhöz. Jegyet váltunk, de amíg összejön körülbelül 30 ember, várnunk kell. Szerencsénk van, mert 20 tanulóból álló csoport érkezik, 17—18 éves fiúk, jobbára négerek, talán 3—4 fehér van közöttük. Beszállunk egy óriásliftbe, mely negyvennégy emelet mélységbe visz le bennünket. Hatalmas betoncsarnokba érünk, ahol az egyik zöldegyenruhás vezető magyarázni kezd. „A Colorádó folyó esése a Sziklás Hegységtől a Csendes Óceánig 1400 mérföld. Tavasszal a megolvadt hó annyira megduzzasztotta a folyót, hogy óriási áradások voltak, míg nyáron ás ősszel, csak mint kis patak csordogált. Az első telepesek nagy nehézségek között éltek, mert hol túl sok volt a víz, hol túl kevés.“ Vízierőmű a Colorado folyón A Hoover Damhez, az USA hét mérnöki csodájának egyikéhez igyekeztünk. Kitűnő szerpentin úton haladtunk, míg eljutottunk a Coloradóhoz, ehhez a 2500 km hosszú folyóhoz, amely a Sziklás Hegységben ered, két ágból, az egyesülés után kapja a Colorado nevet, s amíg Mexikó területén, a Kaliforniai öbölbe torkol, számtalan kanyon-t alkot. Világhírű a Grand „1928-ban hagyta jóvá a kongresszus a tervezetet a Hoover Dam felépítéséről és két évvel a határidő előtt, 1935-ben adta át F. D., Roosevelt rendeltetésének.“ A diákcsoport néhány tagját nem túlságosan érdekelte az előadás. Mellénk húzódtak a sarokba, négy néger és két fehér fiú. Elnézést kérek, hogy kihangsúlyozom bőrük színét, de a későbbiek folyamán fontos lesz. „A Colorado folyó azelőtt átka volt a vidéknek, most áldás lett. Négy és fél billió kilowattóra villamosenergiát termel évente, ellátja Los Angelest, San Diegot és egész Californiát, Névadót és Arizonát villamosenerglával." A diákok már nagyon únták. A két fehér fiú különböző nótákkal próbálta szórakoztatni társait. A négerek időnként el-elmosolyodtak, de hangot nem adtak. A vezető egyre türelmetlenebbül nézegetett felénk, s amikor a számadatok felsorolásához fogott, a mókázó fiúk már hangosan kuncogtak, vlháncoltak. Erre az előadó dühösen abbahagyta, odajött hozzánk és erélyesen rendre utasította a négy néger fiút. Nyilván el sem tudta képzelni, hogy a fehérek rendetlenkedtek. A fiúk nem válaszoltak, de sötét tekintetükből látszott, még az ilyen apró kis igazságtalanság is olaj a tűzre.
