A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-08-28 / 35. szám
A d csoaagyereKro k // Leopold, Wolfgang és Nannerl Mozart hangversenye Párizsban (Delafosse metszete 1763-ból L. C. de Carmontelle akvarellfe után). A zene az egyetlen művészet, mely gyermekművészeket és gyermekzeneszerzőket tart számon. Négy-nyolcéves regényírókról, költőkről, festőkről, építészekről nem tud a történelem. A zenetörténet azonban káprázatos tehetségű gyermekeket tart számon. Csodagyerekeknek nevezzük őket, habár a neveléstudomány mai állása már e kivételes tehetségek életkörülményeinek és származásának pontos analízisével biztosan megmagyarázza a „csoda“ mibenlétét. Beszéljünk azonban Inkább magukról a csodagyerekekről. A zenetörténet legismertebb csodagyereke a kis Mozart. Életrajz írói feljegyezték róla, hogy már hároméves korában kellemes összhangot ütött a zongorán. Édesapja kottái között nemrégiben felfedeztek egy kis melődlát, melyet a hároméves Mozart szerzett, olaszos hangzású, kitalált szövegre. Négyéves korában zongorázott, ötéves korában szerzeményeit már saját maga kottázta le. Abszolút hallása volt, azaz minden hangot nevén nevezett. Rendkívüli zenei hallásával függött össze érzékenysége. Nem bírta az erős hangokat. Egy alkalommal egy trombitás megtréfálta: muzsikálás közben váratlanul erős hangot játszott. Mozart elájult. Hatéves volt, amikor atyjával először hangversenykörútra ment. Ekkor már Jól zongorázott, hegedült. Nyolcéves korában (1764-ben) Londonban szimfóniákat Irt, tízéves korában oratóriumot. • * • Persze nem volt minden nagy muzsikus csodagyermek és nem lett minden csodagyermekből Jelentős művész. Csajkovszkij, Muszorgszkij pl. gyermekkorukban nem alkottak, későn értek zeneszerzővé. Wagner Is először műfordítással, költészettel és drámalrással foglalkozott és csak mint hetedikes gimnazista határozta el, hogy zenész lesz. Elhatározását tett követte és gyorsan behozta, amit mulasztott. Schubert első zenetanltója, Michael Holczer, lichtenthall kántor ezt jegyezte fel a nyolcéves tanítványáról: „Sohasem volt ilyen tanítványom. Ha valamire meg akartam tanítani, már tudta. Ennek következtében én tulajdonképpen nem tanítottam őt, hanem csak beszélgettem vele.“ Már tízéves kora előtt egész sor dalt és zongoradarabot Irt. Chopin kicsi korában, ha zenét hallott, sírva fakadt. A harsány hangoktól, akárcsak Mozart, elalélt. Első koncertjét csodagyerekként, óriási sikerrel, kilencéves korában tartotta. Liszt Ferenc önéletrajzában azt Írja, hogy előbb ismerte meg a kottafejeket, mint a betűket. ű is kilencesztendős volt, amikor először Jelent meg a hangversenydobogón. Verdi 15 éves volt, amikor a bussetői Societa Fllharmoni zenekara előadta „Nyitány katonazenekarra“ című művét. Bizet, a Carmen költője, négyéves korában ♦anult meg kottát olvasni. Strauss Richard még hatéves sem volt, amikor már felvázolt egy háromszőlamú dalt, egy keringőt s egy polkát. A görög mitológia csodagyereke: Pállasz Athéné. A mítosz szerint Zeusz fejéből — melyet Prométheusz egy szekercével meghasítot1, hogy ezáltal segítsen ístentársa fájdalmán — teljes, csillogó fegyverzetben, suhogó dárdával, pajzszsal a kezében és az égisszel a mellén előpattanó Pállasz Athénét szülte. Az elmúlt korok zenetörténete Is szereti hasonlóan magyarázni a csodagyermekek születését és elhallgatni azt a sok-sok szorgalmat igénylő munkát, a minden tudást szülő tanulást. Pedig a „csodagyerekek“ életrajzaiban mennyi-mennyi utalást találunk erre. Schumann az* írja önéletrajzában, hogy már mint tízéves gyermek, csak nagyon keveset alszik, hogy többet tanulhasson. A gyermek Mendelssohn jelszava, amit mindenhová felpingál, minden könyvébe beír, a következő: „Csak az elégedetlenségnek, — mely mindig arra ösztönöz, hogy új és új célra törjünk, — csak az elégedetlenségnek köszönhetjük, ha visszük valamire,“ Mert ez az örök törekvés a szellemi nagyság, a szakmai hozzáértés legfontosabb kritériuma. A szülőktől örökölt diszpozíciók, a szerencsés milliő mellett a tanulás, a szorgalom szüli a csodagyermeket. Ezt kellene megértetnie minden szülőnek, pedagógusnak a mi ifjúságunkkal Is. M. F. OTTO HERBERT HAJEK KIÍILÍTÍSA A brattslaval Kultúra Házában a közelmúltban rendezték meg Otto Herbert Hafek fiatal nyugatnémet szobrászművész kiállítását. Hafek felenleg Stuttgartban él, de Csehszlováktában, Kaltenbachban született 1927-ben. Főiskolai tanulmányait a stuttgarti Állami Képzőművészeti Akadémián végezte. 1951-től szerepel önálló kiállításokkal otthon és külföldön, s ma már nemcsak a nyugatnémet, de az európai szobrászatnak ts kiemelkedő egyénisége. Tavaly tanulmányúton járt Csehszlovákiában s felvette a kapcsolatot az itteni képzőművészekkel. Brallslavat kiállítását jelentős eseményként könyvelhetjük el, mert müvein keresztül a mo dern szobrászat legújabb irányzataival ts meg-Ättört felület ismerkedhetünk. Hajek plasztikái nem nyújtják a szokásos szépség-élményt, az „áttört felületek", a „térbeli csomópontok" megértéséhez hiába közeledünk a hagyományos módon. Ezek az alkotások közvetlenül a gondolatot fejezik ki, a művész filozófiai útkeresésének egyes állomását. S ez a törekvés haladó, az „emberséges ember" (der menschliche Mensch) keresésének jegyében fogant. Nem csodálhatjuk tehát, ha olyan művek alkotásában csúcsosodik ki, mint a nyugat-berlini Maria Regina Martyrum templom külső terében elhelyezett s a fasizmus áldozatai emlékének szentelt „Keresztút". Hajek művészt pályája kezdetén figurális kompozíciókat készített. Hamarosan azonban új kifejezési módokat keresett, s így jutott el az „áttört felületek"-hez (durchbrochene Fläche). Ezt követik a későbbi években a „térbeli szerkezetek" (räumliche Konstruktionen), és a „térbeit falak" (räumliche Wände). E kifejezést mód kétségtelenül legerőteljesebb megnyilvánulását a „térbeli csomópontok" (Raumknoten) és a „térfelületek" (Raumschichtungen) jelenttk. A már említett Márta Regina Martyrum templom Keresztútját ts ezek a formák jellemzik. Az ún. „színes útak" (Farbwege) jelentik Hajek legújabb, de egyben legproblematikusabb alkotásait is. E fából készített kompozíciók meghökkentőek, de a művészt kifejezésmód további lehetőségett rejtik magukban, az ember legbensőbb gondolatait tükrözik. Hajek plasztikáiban az anyag, és az üresen hagyott tér egyforma hangsúlyt kap. Tudatában van annak, hogy a plasztika létezésének alapvető feltétele a tér, s ebben mutat hasonlóságot az építömüvészettel, a valóságos tér felhasználásának művészetével. A plasztika azonban, az architektúrával ellentétben, nincs alárendelve valamely külsődleges célnak, ezért alkalmas a művész gondolatainak visszaadására. Hajek, miközben bizonyos gondolat megformálására törekszik, nemcsak az anyaggal, de az Otto Herbert Hajek szobrászművész munka közben A Ffinsberg-templom, Mannheim azt körülvevő, illetve benne levő térrel is kifejezi mondanivalóját. Ezért müveit az alakzat és a tér egységében kell szemlélnünk. Így jutunk el mélységes humanizmussal átszőtt művészetének megértéséhez. Otto Herbert Hajek korunk problémáit megértő s azokból kiutat kereső művész. A maga sajátos módján a valóságot tükrözi, nem szépíti, nem kendőzi el a meglévő visszásságokat. Igyekszik azonban valamivel ellensúlyozni eze két: a képzőművészet új lehetőségeinek feltárásával. FUNDÁREK MAGDA lm ét 17
