A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-08-28 / 35. szám
aki Dolinsk? néven a Partizán c. újságunk szerkesztője lett. Biciklin jártam az utakat, mikor pedig az esőzés, hó, Jég ezt már lehetetlenné tette, lovat kaptam. Bizony, három szegény pára dőlt ki mellőlem a szolgálatban, ami nem csoda, hiszen olyan körülmények között dolgoztunk, hogy hol volt mit ennünk, hol nem, hol behúzódhattunk valami védett helyre éjszakára, hol nem. Akkor láttam, hogy az ember mennyivel többet bír ki, mint egy állat. Természetesen nemegyszer kerültem életveszélybe én is. Tevékenységünket egy laben a németek mindenáron lel akarták számolni. A rendes partizánvadászokon kívül szoros embergyürüvel vették körül és zárták el az egész környéket. Mintegy huszonötezer főnyi katonaság szállt meg minden menekülési lehetőséget kínáló ösvényt. És sajnos, számolnunk kellett árulókkal, besúgókkal is. Ennél az akciónál sokan estek el közülünk. Jómagam fogságba kerültem és talán ez volt a szerencsém. Egyik közeli faluban a cipőmet javíttattam éppen, és eszembe Jutott, hogy Jó lesz érte menni, mert a németek a cédulán könnyen megtalálják a nevemet, ami nem volt nőttük ismeretlen. Az úton fogtak el és tereltek be egy épületbe, ahol már több száz fogoly várt a szelektálásra. Szerencsére nem tudták, hogy ki van a kezükben, és a falusiak, akiknek szemlét kellett felettünk tartaniok jés tájékoztatni a németeket, ki ismeretlen, nem odavaló, kit Ismernek fel, és mit tudnak róla, ■— nem árultak el. Így aztán megmenekültem. Persze többször költötték halálhíremet, otthon nemegyszer elsirattak mér. Annál nagyobb volt az öröm, mikor a németek kitakarodtak, és én csontvázsoványan, legyengülve, megtetvesedve, de élő mlvoltomban megjelentem. Akkor aztán előjöhetett rejtekhelyéről Pavel Baranov és Ivan Csasznylkov is. Ezeknek a szovjet katonáknak még 1942-ben sikerült megszökniük a német fogolytáborból, és a faluban bujtatták őket. Eleinte a házakban, családoknál tartózkodtak. Egyikük például Chúfka szabónál úgy szerepelt mint szabósegéd. Fogalma sem volt a mesterségről, de ha valaki Idegen állított be a műhelybe, nyakába vetett centiméterszalaggal, készülő ruhával foglalatoskodva találta. Később aztán veszélyesebbé válhatott volna a jelenlétük, hát különböző vermekben, pincékben húzódtak meg, oda szállították nekik az élelmet és a híreket a legfrissebb hadi eseményekről. A bujdosók sokszor láttak el bennünket jótanáccsal és öntöttek belénk újabb erőt a kitartáshoz. Beszélgetésünk közben szemügyre veszem a környéket, a falut is. Gyönyörű fekvése van és olyan ápolt, olyan gondozott, mintha híres fürdőhely, látogatott nyaraló lenne. Az utcák, a házak, de maga a gyár is olyan szervesen simul az idillikus környezetbe, hogy ez nem is lehet a véletlen munkája. Hanko elvtárs aztán elmondja, Ugróc is szerény, semmitmondó kis falu volt, és a háború után bizony nyomorúságosán nézett ki. Házainak egy részét felgyújtották, ahonnét a férfiakat is kilőtték. Partizánfalunak nem volt kegyelem. Azonnal hozzá kellett fogni az építkezéshez. A partizánok ebbő' is kivették részüket. Újjáépült csaknem az egész falu, és külsejében Is méltó lett lakóihoz. Nem csupán a családi házak nyújtanak békés, kultúrált otthont az új generációnak, de a középületek, az üzletházak, a vendéglátóipari helyiségek, a művelődést szolgáló épületek mind beszédesen hirdetik a békés építőmunkát, amelyben az otthonaikból klíüstőlt, erdei űzött vadként élő egykori partizánok éppúgy kiveszik részüket, mint annak idején a harcokból, hiszen — amint Koloman Hanko mondja — ezért fogtak fegyvert huszonkét év előtt. Ordódy Katalin Ezüstrókák, nyestek és nyulak Frunze közelében (Kirgiz Szocialista Szovjet Köztársaság) találjuk ezt a jól működő prémállat-tenyésztő farmot. A farm vezetőt az ország különböző részeiről szerzik be állományukat. Van Itt ezüstróka az Altáj vidékéről, balti nyest, házlnyúl a moszkvai körzetből, stb. Az „új lakók“ nagyszerűen alkalmazkodnak az új környezethez és szépen szaporodnak. A farm állománya ma már több ezer állatból áll. Az ezüstróka átlag kilenc, a nyest tizenegy kölyket hoz egyszerre világra. Az állatok etetése és gondozása gépesítve van. Az ezüstrókaállomány még csak harmadik éve léteztk, de a prémeket már az egész országban jól ismerik — évente a farm több mint tízezer darab szőrmét ad el az államnak. Egyébként már több nemzetközi vásáron ts részt vettek. A kirgiz ezüstróka-prémet Japánban, a nyestprémet az Egyesült Államokban, Franciaországban és Angliában kedve- Itk. APN
