A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-08-28 / 35. szám
A Genfi tó A Nemzetek Palotája Utcarészlet Genfi jegyzetek Genf szerencsés helye Európának, ennek a nyugtalan, háborúk viszontagságaitól hányatott földrésznek. Szerencsés, — mert neve a hozzá fűződő nemzetközt egyezmények, s az Itt működő szervezetek szelleme következtében úgy él az emberek tudatában, mint a világ népei közötti békés együttélés, és a humanista Ideálok szimbóluma. Itt hirdette a középkort támadó tanait Kálvin, és ez a szülővárosa a felvilágosodás nagy képviselőjének, J. J. Rousseaunak. Amikor Európa egyéb helyein világnézett kérdések miatt üldözték egymást az emberek, ttt a vallásszabadság már alkotmányos fog volt. Az általánosan kötelező Ingyenes népoktatást ez a város már a múlt század elején bevezette. Itt születtek meg a híres „genfi egyezmények", amelyek, ha nem Is szüntették meg a nézeteltérések elintézésének véres módját, legalább finomabb játékszabályokat vittek az ököljogba. Innen Indult el az a mozgalom, amely korunk egyik legsikeresebb emberbarátt szervezete, a Nemzetközt Vöröskereszt megalakulását eredményezte. A világháborúk közötti időszakban működő genfi Népszövetség sok-sok hibája miatt fölbomlott ugyan, de mégis ez volt az első nagyszabású kísérlet egy államokon felült világszervezet megalakítására, melynek tapasztalatai nélkül valószínűleg az Egyesült Nemzetek Szervezete sem működhetne. Genf ma Is az a hely, ahol különböző nemzetek képviselőt elsősorban azért ülnek össze, hogy tárgyalóasztalok mellett a világ egyes részeinek nyugalmát Igyekezzenek biztosítani, és Ismerjük el, előfordult már az ts, hogy ez az Igyekezet sikerrel járt. Szerencsés ez a város azért Is, mert lakót generációk hosszú sora óta nem találkoztak a háború rémével. Valahányszor ebben a zajos században fölborult a rend és nyugalom, ttt nem szakadt meg az a munka, amely a szellemi és anyagi gazdagság városát alakította ki a Mont Blanc lábalnál, a Rhőne két partján. Több mint kétezer év óta faragják Itt szorgalmas kezek a köveket, Illesztenek téglát a téglához, formázzák a betonhabarcsot, hogy bástya, székesegyház, palota, lakóház, szálloda vagy hangversenyterem emelkedjen a Genfi tónál. Így volt ez már akkor ts, amikor római légiók tanyáztak a tavon átfolyó Rhóne partjain, akkor is, amikor a burgund királyok székhelyét építették. Így volt a Frank Birodalom Idején, az egzaltált középkorban, és azokban az Időkben Is, amikor szenvedélyes vallásújítók dörgedelmes hanglát verték vissza a keresztboltíves mennyezetek. A múlt század clkornyás szállodasora változatlan egykedvűséggel nézi képét a tó nyugodt tükrében, és közben régi vtlágfürítők mereven előkelő hangulatát sugározza. Itt mlndlq többet építettek, mint romboltak. Az egyes korok elismerő megértéssel ragasztották a maguk adalékát az örökölt városhoz. Nemcsak a régi terek és utcák maradtak meg, de életben maradt a letűnt korok szelleme is. Talán mert Genf a megértés városa, azért él békésen egymás mellett a középkort álmodó nosztalgikus hangulat, és a XX. század életkedvtől duzzadó, harsogó világa. Az utóbbi elsősorban a város peremén emelkedő új települések virágos teraszokkal övezett lakásai, és a kényelmet meg a jó ízlést céltudatosan szolgáló bevásárlóközpontját között talált otthonra. A mat világ üteme lüktet az újonnan kiépített úthálózaton ts, amely Svájc autóútjatnak vérkeringését kapcsolja a város érrendszerébe. Amt ebben a városban független az egyes idők ízlésétől, az a rengeteg park. A sok vtrág Illatozó, tarka szőnyegként borítja a város utcáit és terelt. Tűzpiros virágok pompáznak a Promenade du Lac-on, ahonnan a tó vidám, fehér hajói Indulnak. Virágok özönéből szökken magasba a neogót Brunswtck-emlékmü a Quai du Mont Blancon. Egyetlen virágdísz a domboldal, amely a kerti vendéglőktől övezett parttól a „népek palotájához" vezet, ahol az aranyos földgömb jelképezi a világ egységét. Genfben járva nem lehet elkerülni a Nemzetek Palotájának megtekintését. Nem nyúlt ugyan különleges művészt élményt ez a terjedelmes eklettkus épület, melynek hosszú szárnyal, mint egy óriás polip karjai nyúlnak el a Genfi tó fölött. Még most ts bosszant a majd negyven évvel ezelőtt lezajlott építészeti pályázat bírálóbizottságának döntése, a diplomatákból álló zsűri művészi ízlésének hiánya, vagy megvesztegetettsége, amiért Le Corbusier és Pterre Jeanneret logikus, a kornak megjelelő gondolatai megvalósítása helyett Henri Nenot és füllen Flegenhelmer konzervatív tervét fogadták el. A Nemzetek Palotájának láttán még ma ts lehet sajnálkozni azért, hogy a kor egyik legjelentősebb épülete nem a XX. század építészeti eszmélt képviselt. Jankovtch Imre Szökőkút a Tó-sétányon Kilátás a mólóról Oj lakótelep a város peremén A szerző felvételei
